Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni Hérakleitosz szerint, ám a magyar futball már más, örökérvényű bölcsességekre is rácáfolt. A Kaposvári Rákóczi labdarúgócsapatának például negyedszer sikerült két szezon alatt az NB I-ből két osztályt alászállnia, ráadásul a somogyi zöld-fehérek kétszer a kifejezetten különleges NB III.-NB II.-NB I.-NB II.-NB III. utat is bejárták, vagyis négy naptári éven belül ötször váltottak osztályt.
A kaposváriak történetük során először 1975-ben jutottak fel a legmagasabb osztályba, s a Burcsa Győző fémjelezte alakulat három szezonra meg is ragadt a legjobbak között, majd a kiesést követően két évvel már ismét az NB I.-ben szerepelhetett. Ez volt az egyetlen kivétel, hogy a kaposváriak vissza tudtak kapaszkodni, ettől kezdve minden első osztályú búcsút egy évvel később újabb osztályváltás követett – lefelé. Elsőként éppen 40 éve pottyant ki ismét a Rákóczi az NB I.-ből az MTK-VM és a Dunaújváros társaságában, s ugyan a következő szezonban a 7. helyen zárt a háromcsoportos NB II. nyugati szekciójában, mivel éppen összevonták a másodosztályt, az 1982-83-as bajnokságot már a harmadik vonal Dráva-csoportjában kezdték a zöld-fehérek. Négy szezon kellett, hogy visszakapaszkodjanak a másodosztályba, melyet óriási meglepetésre – a Vác előtt – azonnal meg is nyertek, így 1987 nyarán már ismét az NB I.-re készülhettek. Két évvel később pedig újra a harmadosztályra. Előbb a Debreceni MVSC-vel karöltve búcsúztak a legjobbaktól, majd az ESMTK és a Csurgó társaságában a második vonal nyugati csoportjából, amiben erősen közrejátszott, hogy a játékosok egy része eltiltását töltötte – a hajdani válogatott kapust, Kovács Attilát visszaesőként például örökre elmeszelték – az előző évi bundameccsek miatt.
Bő évtizedes másod- és harmadvonal közötti liftezést követően 2004-ben aztán ismét feljutott az NB I.-be a Rákóczi, s a klub történetének legsikeresebb időszakában tíz szezont töltött a legjobbak között, hogy aztán hét évvel ezelőtt – a Mezőkövesddel egyetemben – alászálljon az NB II.-be. Csakhogy míg a borsodiak az élmezőnyhöz tartoztak, a Rákóczi a Cegléd mögött, utolsóként zárt. A teljesen eladósodott kft. még a harmadik vonalra sem kapott indulási engedélyt, a céget felszámolták, s a zöld-fehérek csak a helyi akadémia jogán indulhattak el a megyei első osztályban. Onnan persze azonnal az NB III.-ba vezetett az út, majd a második szezonban az NB II.-be. Ahol ugyan a tisztes helytállás volt a cél, de a Kaposvár óriási meglepetésre – többek között a Vasast, a Gyirmótot és a Győrt megelőzve – simán feljutott a legmagasabb osztályba. Ahonnét aztán tavaly negatív pontrekorddal zúgott ki. S az idén az NB II.-től is búcsúzott, így – másodjára története során - négy év alatt ötször osztályt váltva a 2021-22-es szezont ismét a harmadik vonalban kezdik a zöld-fehérek.
A kiesés persze a szokásos összeomlással járt. Ősszel nyolc forduló után elküldték Kaposvárról a csapatot az NB III.-ból az első vonalba vezető Waltner Róbertet – aki tavasszal az NB I.-ben tartotta a ZTE-t -, helyére Várhidi Péter érkezett, akinek az elmúlt fél évtizedét kabalának biztos nem ajánlotta volna senki: korábbi állomáshelyei közül a Szigetszentmiklós, a Tatabánya és az Ózd megszűnt, a Mosonmagyaróvár pedig kiesett a másodosztályból… Úgy tűnt, Kaposváron megtörik az átok, míg Waltner hét mérkőzésen át - ötször ikszelve – nyeretlen maradt, addig Várhidi öt meccsből háromszor nyert, s az őszi szezon rá eső részét úgy sikerül hat-hat sikerrel és zakóval, valamint két döntetlennel lehoznia, hogy a Rákóczit alaposan megtépázta a koronavírus, egy meccsre ki sem tudott állni, háromszor pedig a fakó küzdött a pontokért – kevés eredménnyel. Utóbb kiderült, a járvány miatt elúszott pontok nagyon hiányoztak a végelszámolásnál, ám a tavaszi produkcióra ez sem mentség.
A Kaposvár a 16 meccséből mindössze egyet nyert meg, s öt iksz mellett tízszer kapott ki, az egyetlen - február közepi!!! – győzelmet három döntetlen és kilenc vereség követte – a megszerezhető 36 pontból 3-at sikerült begyűjteni, 8 százalékos hatékonyság -, a szezon utolsó hét meccsén pont nélkül maradt a csapat, mely ebben az időszakban 4 gólt rúgott, viszont 21-et kapott. Közben a Magyar Kupából is dicstelenül búcsúzott: az NB III. kiesőjelöltje, a Tállya ellen a félidőben még két góllal vezetett a csapat, hogy aztán fordulás után 12 perc alatt négyet – végül összesen ötöt – kapjon és kiessen. Várhidi ekkor próbálta meg először elhárítani a felelősségét belebegtetve a bundavádat, hogy aztán a tavasz hátralévő része már magyarázkodással teljen.
„Ami pedig tavasszal történt, azzal nem nekem kell elszámolnom” – nyilatkozta távozása után a csakfoci.hu-nak, ugyanis április végén megköszönték a munkáját, ám ekkor a klub már jól láthatóan sodródott a kiesés felé a pályán és a vezetésben is amatőr hibákat elkövetve: még a sárga lapos szabály is kifogott rajtuk, így pontlevonással is sújtották a csapatot -, mely az utolsó forduló eredményétől függetlenül búcsúzott.
Persze Kaposváron ezen már nem lepődik meg senki, s Hérakleitosz okoskodására is csak legyintenek.
