Miért éppen Brisbane?

Az alig 25 milliós, igaz kontinensnyi nagyságú, gazdasági és politikai nagyhatalomnak nem, de életszínvonal-bajnok országnak nevezhető Ausztrália valószínűleg hamarosan elmondhatja, hogy harmadszorra készül a világ legnagyobb sporteseménye, a nyári olimpiai játékok megrendezésére. Méghozzá úgy, hogy ezáltal az ország három különböző nagyvárosa érintett; 1956-ban Melbourne, 2000-ben Sydney adhatott, 2032-ban pedig Brisbane adhat otthont a játékoknak. Köztudomású, hogy a 11 év múlva tartandó olimpia megrendezése nem a hagyományos kandidálás szabályai szerint zajlik. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a szokásos többkörös versenyeztetés helyett kimondta, hogy Ausztrália harmadik, szubtrópusi éghajlatú, mintegy 2,5 milliós városát részesíti előnyben a többi jelentkezővel – Isztambullal, Szentpétervárral, Észak-Rajna Vesztfália tartománnyal és a két Korea tervezett közös rendezésével – szemben. Bár hivatalos döntés még nincs, de nagyon úgy tűnik, hogy az eddig hét évvel szemben már a játékok előtt tizenegy évvel eldőlhet, ki lehet a házigazda. Így a remek helyzetből induló Brisbane-nek a szokásosnál négy évvel hosszabb idő áll rendelkezésre, hogy felkészüljön. Már amennyiben ez lesz az új forgatókönyv.

A terjedelmi korlátok miatt nem megyünk bele annak kifejtésébe, hogy az olimpiarendezés az utóbbi évtizedekben gazdasági, pénzügyi és infrastrukturális gigavállalkozássá alakult, ahol az előzetesen kiszámított bődületes költségek a legtöbb esetben a többszörösükre növekedtek. Ezt vagy csak a leggazdagabb és nagyon jelentős gazdasági hátterű, vagy feltörekvő, nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező és hatalmi szempontjaikat a világ előtt hangsúlyozni kívánó országok rendezték és rendezhetik meg. Ezek sorában tartozik az 1960-as római, az 1964-es tokiói, az 1968-as mexikói, az 1972-es müncheni olimpiai. A nyugat-német gazdasági csoda beérett és vitathatatlan volt, s az olimpiával, valamint az egy évvel későbbi ENSZ-be való felvételével végképp visszakerült a világpolitika térképére a Német Szövetségi Köztársaság. Ebbe a sorba illeszkedik az 1980-as moszkvai csonka olimpiai is, amikor első alkalommal a kétpólusú világ keleti felének központja volt a rendező város. Dél-Korea világgazdasági berobbanását jelezte az 1988-as szöuli játékok és Spanyolország új pozícióját is jól reprezentálta az 1992-es barcelonai olimpia. A sor a 2008-as pekingi olimpiával folytatható, ami egy új világhatalom színre lépését is szimbolizálta, nagyon erős kontúrokkal. De ide számíthatjuk a legutóbbi, 2016-os Rio de Janeiro-i olimpiát, amikor a világ kilencedik legnagyobb gazdaságú és a hatodik legnépesebb, igazi feltörekvő országa volt a házig

Ezért is nehezen érthető, hogy az e kategóriáktól távol álló Budapest esetében hogyan merülhet fel a nyári olimpiai rendezésnek gondolata. A hatalmas infrastrukturális beruházásokon és az ebből származó vállalkozói profiton kívül aligha magyarázható mással. Azzal, hogy a magyar sportnemzet, a legkevésbé. Ez önmagában roppant kevés. Az elszabaduló ingatlanárakba, a csak az építőipar vállalkozóit gazdagító költségekbe és az olimpia után kihasználatlan és fenntarthatatlan létesítményekbe az ország belerokkanna – még az ún. „takarékos” olimpiai esetén is. (Lásd a honi sportversenyek és -létesítmények elszálló költségeit.)

A szinte minden tekintetben egyeduralkodó Egyesült Államok mellett Ausztrália lehet az az ország, amely harmadik városában is nyári olimpiát rendez. Amerika 1904-ben St. Louis-szal köszönt be, majd 1932-ben Los Angelesben gyulladt fel az olimpiai láng, ahogy az 1984-es csonka olimpián úgyszintén. 1996-ban Atlanta volt a házigazda, hogy 2028-ban újfent Los Angeles legyen. Kalifornia és a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb városának lobbierejét mi sem bizonyítja jobban, minthogy hét év múlva kivételes módon a harmadik nyári olimpiát rendezi.

A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a NOB már régóta küszködik azzal: a rendezésre jelentkező városok a helyi népszavazások után sorra mondják vissza a kandidálásukat. A végén már, némi túlzással, csak a rendezésre eredetileg jelentkezők közül a legkevésbé esélyesnek tartott jelöltek között lehetett választani. Ezt sarkítva nevezhetnénk a szóba jöhető és kandidálni kívánó nagyvárosok kontraszelekciójának is – legyen szó akár téli vagy nyári olimpiáról. A kialakult válságot az sem oldotta meg, hogy a NOB egyszerre döntött a 2024-es és 2028-as nyári játékok helyszíneiről, Párizsról és Los Angelesről.

Mindkét világváros - Párizsról és Los Angeles - már kipróbált helyszín, hiszen már mind a kettő a harmadik olimpiájára készül. Azzal a pontosítással és megszorítással, hogy a francia főváros modern-kori olimpiákat már tartott, de gigajátékokat még nem. Mert az 1900-as és az 1924-es rendezés, még ha méltányosak is vagyunk ahhoz, hogy mindent a saját korában és korához képest kell megítélni, mégsem mérhető a legújabb kori játékok megrendezéséhez, ennek követelményeihez és elképesztő költségeihez. Ugyanakkor tény, hogy Párizs ma is a világ egyik legmeghatározóbb városa, 10 milliós népességével, elképesztő agglomerációjával. A megapoliszt körbevevő nagyon erős Île-de-France régióval együtt a teljes sport-, közlekedési és szállodai infrastruktúrája már ma teljes mértékben rendelkezésre áll. Párizs már régóta készül a harmadik nyári olimpiáját megrendezni: 1992-re, 2008-ra és 2012-re is pályázott. Los Angeles is teljességgel megfelelő a játékok megrendezésére, bár a tömegközlekedésén lenne még mit fejleszteni.

Haladva a korral a NOB etikus és zöld olimpiákat szeretne rendezni. Olyanokat, ahol:

- Nem csak egy ember sportmániájának a megvalósulása a nyári játék, hanem egy egész ország támogatottsága áll mögötte. (Ausztrália kiváló színvonalon megrendezett már két nyári olimpiát, emellett további három alkalommal pályázott a rendezésre, 1992-re éppen Brisbane-nel.)

- Nem külföldi bérrabszolgák építik fel a sportlétesítményeket és az egyéb épületeket, utakat, szállodákat.

- Az ingatlanárak robbanása nem fogja az egekbe emelni úgy a költségeket, hogy az még a következő generációk számára is óriási terhet jelentsen, mint például Tokióban vagy Szocsiban. A japán fővárosban az eredetileg tervezett költségvetés több mint ötszörösénél tartanak, és még az is lehetséges, hogy a pandémia miatt elmarad a japán fővárosban a tavalyról már így is elhalasztott ötkarikás játék. Valószínűleg az ingatlanárak előre jelezhető elszabadulása miatt nem kandidál a 2008-as pekingi rendezés után a még nagyobb, még dinamikusabban fejlődő kínai gigaváros, Sanghaj.

A fentieket megerősítő és a kockázatokat nagyobb részt kizáró kritériumoknak szinte tökéletesen megfelel az ausztráliai Brisbane. A kiválasztott város mellett nagyon fontos a mögötte lévő ország pozitív imázsa. Azaz, hogy az adott állam ne elutasított és mindenkiben ellenséget látó ország, hanem a nemzetközi közösség országain belül széles körben elfogadott és megbecsült legyen. Ausztrália feltétlenül ilyen. A kontinensnyi területű ország mellett szól, hogy a valamivel több mint 25 millió lakosával a világ bruttó hazai terméket előállító (GDP) listáján a 14. helyen áll. Méghozzá úgy, hogy az előtte álló fejlett országok népessége – a 38 milliós Kanada kivételével – a többszöröse az övének. Ezért is áll jobban az egy főre jutó GDP nominális listáján, ahol a 11. helyezett. Ebben az összevetésben csak egy olyan ország előzi meg, amely népesebb nála – ebben a kategóriában az alacsonyabb népességű országoknak könnyebb jó eredményt felmutatni –, ez pedig az Egyesült Államok, a maga 328 millió lakosával.

Emellett gazdaságát, politikai, jogi, pénzügyi berendezkedését tekintve Ausztrália elképesztő módon stabil ország, ahol az olimpiai rendezést veszélyeztető kilengésektől, visszaesésektől vagy cikk-cakkoktól aligha kell tartani. A roppant megbízható ország kivételesen széles körű autonómiát biztosít Queensland államnak, amely az állami finanszírozás mellett hatalmas saját bevétellel és egészen magas színvonalú infrastruktúrával rendelkezik.

Ausztrália és Brisbane mellett szól, hogy időzónája Ázsia és a csendes-óceániai térség legtöbb országának, így Kínának, Indiának, a világ negyedik legnépesebb országának, Indonéziának, Pakisztánnak, Japánnak a két Koreának, Vietnámnak megfelel. Ez pedig az élő közvetítések szempontjából döntő tényező.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak 103 szavazásra jogosult tagja van. Közöttük két magyar olimpiai bajnok: Schmitt Pál és Gyurta Dániel. A NOB-nak két ausztrál tagja van, akik önmagukban nyilván nem elegendőek semmilyen kérdés eldöntéséhez. 17 olyan tagja van a NOB-nak, akiknek országa 2004 óta olimpiát rendezett. Ők pontosan ismerik a nehézségeket és a buktatókat, így minden valószínűség szerint támogatni fogják a Brisbane kínálta megoldást. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság három brit és a három amerikai tagja már csak a közös angol nyelv és a kultúrák hasonlósága miatt is az ausztrál nagyváros mellett teheti le a voksát. 21 taggal rendelkeznek a Brit Nemzetközösség országai, köztük Kanada három taggal, továbbá Új-Zéland, amelyek képviselői valószínűleg szintén egyöntetűen támogatják az ausztrál választást. 24 taggal rendelkeznek a nyugat-európai országok, akik számára Brisbane szintén nem rossz választás 8 évvel Párizs után.

Az első csoport, a 2004 óta olimpiát rendezett országok NOB-tagjai közül a három kínai és két japán tag mellett 12 tagot adnak kelet- és a dél-ázsiai országok, amelyek számára Ausztrália nem csak fontos élelmiszer- és nyersanyag-szállító, de egyben életmód és jóléti mintát, követendő példát jelent. További öt tagot adnak még a két brazil tag mellett a latin-amerikai országok. Ausztráliát, mint pozitív példát, ők sem utasítják el. Összesítésünk nyomán nem kevesebb állítható, mint hogy a 103 NOB tagból 79 számára Ausztrália jó döntésnek tűnhet. A közép- és kelet-európai és az arab országokat most nem soroltuk ide. De könnyen lehet, hogy közülük is vannak, amelyek NOB-tagjai támogatnák Brisbane-t.

Ausztrália erős gazdasággal, magas életszínvonallal, jó egészségügyi mutatókkal és magas átlagéletkorral rendelkező sportnemzet. A nyári olimpiai játékokon eddig megszerzett 147 aranyérmével, összesen 497 érmével a 11. helyen áll az országok nem hivatalos rangsorában. 2036-ra pedig felkészül Kína, Közel-Kelet, esetleg más ázsiai országok (Dél- és Észak-Korea?) is, és talán Európa néhány nagyvárosa. Németország nem tett le a rendezés lehetőségéről, ahogy Isztambul és Szentpétervár sem.

Túl nagy tétben nem kell fogadást kötni, hogy a világ legjobb sportolói 2032-ben a nyári olimpiai játékokon Ausztráliában harmadszor, az ország harmadik legnagyobb városában, a Budapestnél másfélszer nagyobb és sokkal gazdagabb Brisbane-ben adnak egymásnak randevút.