nyugdíj;valorizálás;átlagbér;infláció;

2021-05-23 12:00:00

Csak a statisztika csinosodik: Aki szegény volt, az is maradt

Háromszázalékos nyugdíjemelés, 13. havi ellátás és akár nyugdíjprémium is – ezzel kecsegteti 2022 az időseket. Csakhogy a jövedelmük érdemben nem változik, a kisnyugdíjasok továbbra is havi néhány száz vagy ezer forint plusszal számolhatnak – a nagynyugdíjasok viszont több tízezer forinttal lehetnek gazdagabbak.

A nyugdíjasok életszínvonala az utóbbi tíz évben lényegében stagnált, és Molnár László szerint jövőre sem lesz ez másképp. A GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója szerint ugyanis a jövőre tervezett 3 százalékos nyugdíjemelés mellett is tovább mélyül a bérek és az ellátások közötti szakadék, akkor is, ha az idősek kétheti pluszellátást és nyugdíjprémiu­mot is kapnak. (Utóbbi akkor jár, ha a GDP-növekedés meghaladja a 3,5 százalékot – a kormány 5-6 százalékos többlettel számol.)

Összedrótozott tervek

Jövőre összességében 4163 milliárd forintot költ az állam nyugellátásokra (lásd: táblázatunkat). Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában meg is veregette Varga Mihály vállát, mondván: „jól összerakta”, „jól összedrótozta” a jövő évi költségvetést a pénzügyminiszter.

A 2022-es költségvetési törvényjavaslathoz csatolt – Varga Mihály és Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter által jegyzett – Nyugdíjbiztosítási Alap című dokumentumból az derül ki, hogy jövőre 4,8 százalékkal emelkedik a nyugdíjasellátások átlaga. Ezt hivatalosan a korábbi évek magas bérdinamikája magyarázza: az új nyugdíjak átlaga ugyanis jelentősen meghaladja a korábban megállapított ellátásokét, ami további 1,6 százalékkal növeli a nyugdíjkassza kiadásait, miközben a nyugdíjasok létszáma várhatóan átlagosan 1,2 százalékkal csökken.

Az említett irat épp a nyugdíjas korosztályon belüli feszültségekre mutat rá. Egyebek mellett arra, hogy a már nyugdíjban lévők járandósága kevés, miközben az átlagbérek még a járvány idején is ugrottak: a Központi Statisztikai Hivatal szerint a nettó átlagkereset februárban 9,8 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A nyugdíjasok ilyesmiről nem is álmodhattak. De az idősek szolid többlete is nagyon szór: a kisnyugdíjasok továbbra is pár száz (jó esetben ezer) forintos többletre számíthatnak, míg a bőséges nyugellátásban részesülők havi plusza tízezer forintokban mérhető.

A feszültség másik forrása a nyugdíj-megállapítás szabálya. Farkas András nyugdíjszakértő mutatott rá, hogy teljesen azonos hipotetikus életpálya (vagyis: azonos hosszúságú szolgálati idő és 1988 óta minden évben azonos összegű nettó kereset) alapján is egészen eltérő ellátásra számíthat egy nyugdíjba lépő – pénze pusztán attól függ, melyik évben lép be a rendszerbe.

Ami ezt meghatározza, az az úgynevezett valorizációs szorzószám. És bizony az idei nyugdíjigénylők részére minden eddiginél jobb szorzókkal állapítják meg az ellátásuk alapjául szolgáló átlagkeresetet. (A valorizációs szorzók az országos nettó átlagkereset éves növekedését tükrözik.) A nyugdíjképlet elég bonyolult.

Röviden: van az említett százalékos nyugdíjszorzó – ennek nagysága aszerint változik, hogy a nyugdíjigénylő milyen hosszú elismert szolgálati idővel rendelkezik. Ezzel a nyugdíjszorzóval meg kell szorozni azt az – bruttó jövedelemből számolt nettó – összeget, amit 1988. január 1. és a nyugdíjmegállapítás napja között keresett a nyugdíjigénylő. Az így kapott summa lesz a nyugdíj induló összege.

Ha két nyugdíjigénylő közül az egyik 2015-ben, a másik 2021-ben kérte ellátása megállapítását, akkor az előbbi valorizációs szorzója 22,119 volt – így a valorizált keresete 1988. évre 1 880 115 forint lett. Az utóbbi esetében a valorizációs szorzó 38,191 lesz, vagyis az 1988-as valorizált bére 3 246 235 forint – ami csaknem 73 százalékkal nagyobb összeg. Pedig semmi nem változott, kizárólag a nyugdíj­igénylés évében alkalmazott valorizációs szorzó nagysága. Ez az a bérdinamika-probléma, amire a két miniszter is utalt a dokumentumban.

Magasabb, de örömre nincs ok

Az aktuális emelés és a rendszerbe magasabb ellátással belépők hatására várhatóan 153 ezer forint körül alakul az átlagnyugdíj jövőre. De ha a számok mögé nézünk, örömre semmi ok. Magyarországon 2 millió 28 ezer 758 öregségi nyugdíjas volt 2020-ban. Közadatigénylés és írásbeli kérdésekre adott válaszok alapján kiderült, átlag alatti ellátásból, vagyis 150 ezer forintnál kisebb összegből 1 millió 218 ezer 695 idős ember élt. Ezekkel az adatokkal számolva a legalacsonyabb ellátásban részesülők havi nyugdíja 855 forinttal emelkedik jövőre, a 150 ezer forintból élők 4500 forinttal kapnak majd többet havonta.

Torzító átlag

A GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója szerint az átlagnyugdíj csak egy statisztikai adat – valójában nem élnek jobban az idősek. Aki eddig 100 ezer forintból élt, a jövőben sem számíthat könnyebb életre. Ráadásul, Molnár László szerint, a statisztika mindig torzít, inkább azt érdemes összehasonlítani, mennyi a nettó átlagkereset és mennyi a nettó átlagnyugdíj. A kettő között óriási, 120 ezer forint a különbség. Ezt a 13. havi sem csökkenti, hiszen az önmagában még kétszázalékos növekedést se jelent. És ez a különbség már az idén is megvolt: azaz a nyugdíjak és a fizetések egyre távolodnak egymástól – ahogy (lásd: a fenti példákat) a nyugdíjak is.

Az idősek többsége nehéz körülmények között él, költési struktúrájuk teljesen más, mint a dolgozóké: kevesebbet utaznak, ruházkodnak, alig vásárolnak műszaki cikket. Jellem­zően élelemre költenek, csakhogy épp az élelmiszerek ára szállt el. Ahogy a vényköteles és a nem vényköteles gyógyszerek ára is jobban izmosodik az átlagos inflációnál. A rezsiköltség csak azok esetében „kezelhető”, akik távfűtéssel vagy gázzal fűtenek. A vegyes tüzelésű kazánokat használók rosszul járnak, a fáért évről évre sokkal többet kell fizetni.

Korózs Lajos szerint sem segít érdemben az időseknek, ha az átlagnyugdíj magasabb lesz jövőre. Az Országgyűlés Népjóléti Bizottságának MSZP-s elnöke szerint nem vitás, miszerint a matematikai középértéket felfelé húzza, hogy a magas jövedelemmel rendelkezők egyre nagyobb számban lépnek be a rendszerbe, de a mediánérték ennél 20-25 ezer forinttal kisebb. A mediánértéket úgy magyarázza, hogyha a nyugdíjasokat sorba állítanánk, akkor annak az ellátása lenne a mérvadó, aki pont középen áll.

Csakhogy a nyugdíja nem 153 ezer forint, hanem 120-130 ezer forint körül van. Épp ezért a költségvetéshez benyújtott közös ellenzéki módosító javaslattal a legszegényebbeken segítenének – mondta a szocialista politikus. A cél, hogy a méltányossági alapon megállapítható ellátás-, a méltányossági alapú emelés-, és az egyszeri segélyre fordítható keret a tervezetthez képest jóval nagyobb legyen. Erre a fedezet is rendelkezésre áll például az át nem vett, nyugdíjasoknak szóló utalványokból. Továbbá – Tállai András pénzügyi államtitkár szíves közlése szerint – a személyi jövedelemadó-bevallások töredéke rendelkezik arról, hogy kinek, melyik szervezetnek szeretné utalni az adója egy százalékát. Ez a pénz így az államkasszában marad – szintén a legszegényebbek támogatására lehetne fordítani.

Aki szegény volt, az is maradt

A költségvetési tervezetben hangsúlyt kap, hogy a kormány 2010-ben azt ígérte: évről évre megvédi a nyugdíjak reálértékét. Készítői kiemelték, hogy a 2022. évi költségvetésben tervezett 3 százalékos nyugdíjemelést is figyelembe véve 2011 és 2022 között a nyugdíjak 48,1 százalékkal nőnek, a tartósan alacsony inflációnak köszönhetően pedig vásárlóerejük több mint 10 százalékkal javul.

Ennek ellentmond a GKI Gazdaságkutató elemzése. Eszerint a gazdasági növekedés ellenére az elmúlt 10 év alatt a magyar lakosság jövedelmeinek koncentrációja gyakorlatilag nem változott. A legalsó tizedbe tartozó háztartások a jövedelmek csupán 3 százalékát, az alsó 30 százalékba tartozók pedig 14 százalékát birtokolták. Az elmúlt tíz év gazdasági növekedése, a kormány családsegítő intézkedései és az európai uniós támogatási programok alapján az volt várható, hogy a különbségek mérséklődnek. Ez nem így történt. Kitértek arra is, hogy míg 2010 óta a bérek nominálisan csaknem 100 százalékot, addig a nyugdíjak csupán 33 százalékot nőttek, a szociális juttatások pedig szinte semmit nem emelkedtek.

Elsősorban azért, mert legtöbbjük a mindenkori minimálnyugdíjhoz van kötve, amely 2010 óta változatlanul 28 500 forint. Ez azt jelenti, hogy a legkiszolgáltatottabb rétegek, a nyugdíjasok és a szociális ellátásra szorulók egyre távolabbra kerülnek a többiektől. A „munkaalapú társadalom” víziójának fő vesztesei közülük kerülnek ki, többségük 40-50 munkában eltöltött év után csúszik egyre lejjebb a jövedelmi ranglétrán.