A minap Kásler Miklós – valójában ki tudja, miért felelős – miniszter odanyilatkozott, idézzük szó szerint, hogy: „A járvány egész folyamatában helyes döntések voltak, helyes helyzetmegítélések voltak. (...) Tehát nem tudok mondani visszatekintve az elmúlt egy évre egyetlenegy olyan körülményt sem, amit ne helyesen ítéltünk volna meg”. Azt, hogy ezekhez a „helyes helyzetmegítélésekhez” mit szól az a harmincezer „többségében idős, krónikus beteg”, aki elhunyt az utóbbi egy évben, illetve rokonaik, ismerőseik, barátiak, az remélhetőleg legalább és legkésőbb a jövő évi választásokon kiderül.
Nem gondolnánk, hogy egy ilyen nyilatkozat csak úgy „kicsúszott” az emberminiszter száján, hiszen, ha valamiben a Fidesz által felállított kormányok az elmúlt tizenegy éveben jeleskedtek, az az anyagi javak lenyúlásán túl az információs csatornák elfoglalása, egyirányúsítása, és feltehető, Kásler épp azért van ott, ahol van, mert ilyen totális emberi érzéketlenségről tanúskodó nyilatkozatokat vagy magától, vagy utasításra, vagy – legyünk megengedőbbek – valamiféle egyeztetés után az illetékes propagandaminisztériummal, rezzenéstelen arccal képes megtenni.
Emberi Erőforrások Minisztériuma, aminek az élén ez az ember áll. A természeti erőforrásoknak – vasnak, szénnek, víznek, olajnak, stb. – az a szokásuk, hogy vagy kevesebb van belőlük, mint kellene, vagy egyszerűen elfogynak. Hát most emberekkel történt valami ilyesmi, szóra sem érdemes. De! Egy olyan orvos nem szólt semmit az elkerülhetetlen halálos áldozatokról, aki – a hírek szerint lévén kiváló rákspecialista – az elmúlt évtizedekben munkája során gyakran kellett, hogy szembesüljön azzal: még a legfejlettebb orvostudomány sem képes minden betegséget meggyógyítani. És egy világjárvány, vagy szinte járványosnak tekinthető kór éppen attól válik rémületessé, hogy gyógyíthatatlan, de legalábbis súlyost tüneteket és utóhatásokat produkáló betegek milliói jelzik világszerte létezését.
Felelősséget – mint ezt megszoktuk – nyilván nem kell vállalnia semmiért a jelenlegi, „tökéletes” kormánynak. De legalább egy prominens, orvosi esküt tett képviselője – az ilyesféle tényeket figyelembe véve – kifejezhette volna a részvétét a járvány áldozatai iránt, még ha azok Magyarországon túlságosan magas száma, valami többért, őszinte magyarázatért is kiált. Ha pedig a kormány nem működik az elvárt funkcióinak megfelelően, akkor a tennivalók egy része a jogaiktól pontosan az állam által gondosan fosztogatott civilekre marad, ennek következménye, hogy bizonyos események – mint akár egy Mozart-hangverseny – átpolitizálódása. Ez frusztrációkhoz vezet, ami azután súlyos eseteket követően a társadalom, a hatalom céljainak egyébként tökéletesen megfelelő, végzetes megosztottságán ölthet testet.
Tehát – ha már a kormány nem – a Budapesti Fesztiválzenekar vállalkozott arra, hogy Mozart Requiemjének előadásával emlékezzék az áldozatokra. A hangverseny azzal kezdődött, hogy Erdődy Orsolya menedzser-igazgató köszöntötte a megjelenteket, közöttük Áder Jánost, Müller Cecíliát, és – a hatalmas, az őket fogadóknál feltűnően erősebb tapsot, ovációt kapó – Karácsony Gergelyt. Értjük, hogy ez politika, és tisztában vagyunk a természetével, és számítani kell arra is, hogy nem a kívánalmaink szerinti forgatókönyv valósul meg a jövő évi választásokon – de életben kell maradni akkor is.
Azonban írtunk lapunkban az állami tévé újévi himnuszával szemben az RTL-en közvetített, a zenekar által előadott „alternatív” himnuszról és az azt követő kisfilmről, amelyek akkor azzal vágtak a hivatalos kormányünneplés, az államfői köszöntő elé, hogy a járvány elleni küzdelem hősei, a kisemmizettek, a mellőzöttek személyesen jelentek meg énekelni és elmondani a gondjaikat, azt bizonyítandó: ahogy a nemzeti fohász, úgy az ország is mindenkié. Az övéké is, nem csak azoké, akik valamiféle légből kapott kétharmadra hivatkozva kisajátítanák maguknak. És persze nem csodálkoztunk úgy istenigazából, de a fentiek fényében kissé érdekes, hogy az RTL Klub esti közvetítéséből mind az igazgatói köszöntés, mind Fischer Ivánnak az áldozatokról megemlékező beszéde kimaradt, csak a legelején egy-két másodpercig látható felirat jelezte: Emlékkoncert a koronavírusban elhunytakért, a következő műsorszám.
A nemes gesztus tehát – a tévéközvetítés ellenére – jóformán a helyszínen megjelent egy-két ezer ember ügye maradt. Sem valamiféle kiegyezés az állammal, sem annak ellenkezője, a kormány egy elmulasztott teendőjének a zenekar által hatásosan közzétenni szándékozott átvétele nem valósult meg így igazán. A lényeg, hogy a magas rangú tisztségviselők, a felelősök továbbra is inkább hallgatnak, ha lehet, inkább nyom nélkül eltűnnek. Minden tiszteletünk a Budapesti Fesztiválzenekaré, hogy kísérletet tett arra, hogy felhívja az áldozatokra a figyelmet.
Infó:
Mozart: Requiem
Anna Prohaska, Elizabeth Kulman, Megyesi Zoltán, Cser Krisztián,
Ars Longa kamarakórus, Budapesti Fesztiválzenekar
karmester: Fischer Iván
Budapesti Kongresszusi Központ, 2021. május 26.
