Itt az ideje, hogy a sörivás és a nők rejtélyes kapcsolatát közelebbről megvizsgáljuk, legalábbis most, írásban, elvégre ezt a témát sörivás közben már közelebbről és számos alkalommal megvizsgáltuk – hiszen kocsmában voltaképpen mást sem teszünk, mint folyamatosan az élet dolgain, s azzal összefüggésben a nőkön tűnődünk. Ennélfogva mi akkor is velük sörözünk, amikor ők nincsenek ott. A nőkön való tűnődéshez ugyanis, s ez magától értetődik, nem kellenek maguk a nők. Ehhez sör kell, pontosabban a sörök kellenek. Szigorúan többes szám.
Ó, nők és sörök! – mai témánk egyik legkáprázatosabb eleme éppen az, hogy egy sörtől a világ még nem telik meg nőkkel. Egy sörtől csak a gyomrunk telik meg, feltéve, ha még nem vagyunk edzésben, és gyomrunk jótékonyan táguló izmai még nem kellőképpen készek az elkövetkezendő literek befogadására. A gyomor megfelelő kitágítása kemény és kitartó munkát igényel a sörivó embertől, úgyhogy a felkészülés során olyan szigorúan vett napirendet kell követnünk, mint amilyet a versenysport követel a profiktól. E szigorú napirend része a napi három-négy sör bevitele ellenőrzött körülmények között, azaz teraszon ülve, hideg csapolt sör alkalmazásával – aminek következtében a májusban elkezdődő edzésfolyamat vetése úgy június, legkésőbb júliusban beérik, és a nyár a napi öt-hat korsó legurításával telhet el különösebb gyomorpanaszok nélkül.
Nagy kérdés persze, hogy a sörivó ember föntebb vázolt edzésfolyamatához miképpen kapcsolódik a nő?
Természetesen sehogy és mindenhogy. A nő akkor és ahhoz kapcsolódik, amikor és amihez akar, az ő megszelídíthetetlen természete ilyen, ezt nekünk, akik a nőkön sörivás közben tűnődünk, előbb-utóbb be kell látnunk, s ebbe bele kell törődnünk.
A tűnődés tehát, mint mondottam, nem az első sörnél kezdődik – de nem is a másodiknál. A második sört ugyanis az ember csak azért szokta kikérni, mert a harmadik korsó felé vezető úton ezt a lépést nem kerülheti el. Amúgy a második sör teljes egészében fölösleges valami, afféle számtani mellékhatása csak az első sörnek, amelyet kikerülni, elkerülni, elszabotálni nem lehetséges. Az első sör jelentőségét az adja, hogy az volt az első, arra vágytunk, azt óhajtottuk, kívántuk és lestük a kocsmába való belépés óta – ám ehhez képest a második sörnek létértelme nincsen, mással, mint önmagával nem magyarázható, ennélfogva érdektelen. A folyamat, amely a tűnődést kiváltja, a harmadik sörnél indul be. Akkor kezd feltárulni előttünk a sörnek az agyunk puha, piszkosfehér bolyhaiba csomagolt ajándéka: a mámor. A sör már csak ilyen. Lassan és fokozatosan adja meg magát, de ha érzi, hogy átitatott minket, akkor megbízhatunk benne: a sör biztos erővel átvezet minket az este izgalmas és kiszámíthatatlan óráin át az elcsendesülés és belenyugvás birodalmába.
Akikkel ezen a hosszú úton találkozni fogunk, azok lesznek a nők – úgy értem, nem minden nő, hanem múltbéli szerelmeink.
Nincsenek sokan, talán mindannyiunk életében legfeljebb hárman, esetleg négyen, de a számuktól eltekintve eléggé nagy lármát képesek csapni. Egyetlen nő is súlyos hangrobbanást okoz, nemhogy három, esetleg négy. Múltbéli szerelmeink folyamatosan beszélnek, kérdezősködnek, érdeklődnek, mesélnek, sztoriznak, pletykálnak, fecsegnek, holott tűnődésünk közepette asztalunknál nincsenek is személyesen jelen – mi volna, ha ott lennének?!
Meglehetősen idegesítő bennük, hogy a nők egyszerre többféle dologra is ugyanazzal a lelki intenzitással képesek figyelni, ennek következtében ugyanolyan hangsúllyal vonnak minket kérdőre az Elfogyasztott Sörök Mennyisége és az életünk úgynevezett Elmulasztott, Soha Vissza Nem Térő Alkalmai miatt. Előbbi egy folyamatosan növekvő érték, hol alacsony, hol magas, az utóbbi azonban egy olyan állandó, ami kifürkészhetetlen okok folytán rendszeresen extrém magas értéket mutat – igaz, csak múltbéli szerelmeink számára. Ők ennek a mutatónak a nagy kutatói és számontartói, ők, akik nem felejtenek. Bűneid és söreid számosak, ez van múltbéli szerelmeink tekintetébe írva, és amikor ránk pillantanak, tesznek róla, hogy az üzenet úgymond át is menjen.
Szerencse, hogy a harcban hűségesen mellettünk áll örök barátunk, a sör. Itatja magát, ennek következtében a negyedik, ötödik, hatodik korsó legurítása után múltbéli szerelmeink száma csökkenni kezd.
A nők eltünedeznek mellőlünk, és elindulnak valamerre, mindegy is, hogy hová, de az bizonyos, hogy az ismeretlenbe a nők mindig magas sarkú cipőben mennek. Vélhetően azért, hogy agyunkban hosszan és fájón kopogjon az emlékük, midőn eltávolodnak és elhagynak minket ismét. Nem örökre persze.
Hiszen másnap, amikor asztalunkhoz visszatérünk, és a harmadik korsó sörünket megisszuk, azt vesszük majd észre, hogy leül az asztalunkhoz egy nő. Milyen szelíd, milyen szép. Aztán jön még egy, s még egy, összesen hárman lesznek, esetleg négyen, és amikor rájuk mosolygunk, ők visszamosolyognak – egy ideig. De amikor látjuk, hogy kezdődik minden elölről, akkor a korsó sörünk köré fonjuk két kezünket óvón és féltő szeretettel – az legalább még a miénk.
