Orbán Viktor 11 év alatt tudatosan áthágta a demokrácia határait, és bebiztosította hatalmát. Nem érdekelte közben, hogy mi lesz a magyarokkal: létrehozta kegyencrendszerét. Ezt Paul Lendvai írja abban a tematikus összeállításban, amely a miniszterelnök 2. periódusának 11. évfordulójára jelent meg. Hogy milyen rezsim jött ily módon létre, annak megvilágítására felhasználja Körösényi András, valamint Magyar Bálint meghatározását: vezérelvű demokrácia, illetve maffiaállam.
Szinte teljesen tipikus magyar jelenségnek nevezi, hogy az ország ugyan névlegesen demokratikus, ám az uralmat nagyjából 20 egykori egyetemistatárs gyakorolja. Tagjai 30 éve ismerik egymást, ők foglalják el a kulcspozíciókat. A zárt mag képviselői gyakorta leginkább annak köszönhetik karrierjüket, hogy feltétel nélkül alávetik magukat Orbán Viktor vezetésének, vagyis nem azért mentek felfelé a létrán, mert különleges képességeik vannak.
Ékes példa erre a nemzetközi szinten hírhedt gázszerelő, Mészáros Lőrinc. De a győzelemhez azért kellett az, amit az amerikai alkotmányjogász, Kim Lane Scheppele úgy fogalmazott meg: megfirkált választások, alkotmányos diktatúra útján.
Ugyanakkor Inotai András oda-vissza bebizonyította, hogy az ország történelmileg egyedülálló alkalmat szalasztott el a korszerűsítésre. A régiós vetélytársak – Romániát és Bulgáriát leszámítva – már szinte minden fontos mutatót tekintve előbbre tartanak.
A Fidesz ideológiáját – Heller Ágnes szavaival – a rasszista nacionalizmus, az ellenségképek gyártása, a fenyegetettség érzetének keltése, valamint az jellemzi, hogy az ország folyamatosan harcol valami vagy valaki ellen, aki éppen el akarja pusztítani. Eközben Orbán az, aki megvédi és megmenti a magyarokat. A nép lelkét azonban megmérgezi a gyűlölet és a rettegés.
Amióta Orbán 7 éve meghirdette az illiberális demokráciát, egyetlen más politikus sem ápol annyira bensőséges viszonyt a Putyin-, Erdogan-, Alijev és Hszi-féle tekintélyelvű populistákkal, illetve diktátorokkal, mint a magyar kormányfő. Ugyanakkor ami az EU és az Európai Néppárt követeléseit illeti, a politikus megmutatta, hogy ígéretei még annyit sem érnek, mint a papír, amelyre azokat nyomtatták.
De majd a jövő évi választások megmutatják, hogy mennyire van igaza Ungváry Krisztiánnak, miszerint a mostani rendszert választáson nem lehet legyőzni, főleg nem, ha azt a Fidesz szervezi.
Az elemzés szerint az osztrák kancellárt ugyan időnként „Orbán light”-nak vagy „Orbán soft”-nak nevezik, ám magyar kollégájával ellentétben csupán feszegeti a demokratikus kereteket, de még nem lépte át a határokat. Ezzel szemben a magyar politikus immár teljes mértékben lerombolta azokat az intézményeket, amelyek jóvoltából egykor megnyerte a választásokat, és az már csak hab a tortán, hogy az állam teljes átalakításának szándékát nem is titkolta.
Ugyanakkor abban teljesen egyformák ők ketten, hogy egy szűk klikk irányítja mindkét országot, pártjukat engedelmességre kényszerítették. Ifjúkori barátaik magas sarzsikat kaptak, egy család ők. A két első számú vezető csak olyanokat lát szívesen maga körül, akiknek megkérdőjelezhetetlen a hűsége. Szektához hasonló szervezet jött létre ily módon, ahogy az már csak a populistáknál szokás.
Mindketten jobb felé terelték keresztény-konzervatív pártjukat. Lenyúlták a szélsőjobbos vetélytársak programját, így mindenekelőtt a bevándorlásellenességet és vitték azok szavazóit is. Nemzeti populistákról beszélünk, ám Orbánnál erősebb az ideológiai háttér, illetve radikálisabb a retorika. Ő a keresztény Európát propagálja.
A Fidesz immár kézben tartja az összes féket és ellensúlyt, azaz már nem független az igazságszolgáltatás, az Alkotmánybíróság, nincs ellenzéki sajtó, megszűnt a felsőoktatás, az államapparátus, a művészetek és az értelmiség autonómiája. Völkisch-klerikális szellemben módosították az alaptörvényt. A többszörösen átírt választási rendszer és a sok kardinális törvény szavatolja Orbán teljhatalmát.
Cimborái egyre gazdagabbak lesznek. Mind ő, mind Kurz nagyon ügyel arra, hogy kézből etesse a médiát. Úgy hogy a magyaroknál jóformán már nincs is más, csak „közeli” sajtó. Ausztriában azonban még nem lehet kijelenteni, hogy vége a szólás szabadságának, miközben nem kétséges, hogy Orbán elnyomó hatalmat valósít meg.
Mivel Kurz törekvései beleütköznek a jogszabályokba, ugyanakkor egyre népszerűtlenebb a közvélemény szemében, rövidesen meglátjuk, hogy hajlandó-e visszafogni magát, avagy a tekintélyuralom felé halad tovább.
Lemondott a szlovén igazságügyi miniszter, mert a miniszterelnök nem hajlandó kinevezni a két kiszemelt szakembert a júliustól induló Európai Ügyészséghez (EPPO), sőt, arra adott utasítást, hogy kezdjék elölről a jelölést. Miközben a 2. félévtől országa veszi át az EU soros elnökségét. Az új uniós testület feladata az lesz, a román Codruta-Kövesi vezényletével, hogy visszaszorítsa a korrupciót a földrészen, ám Jansa húzása akadályozza, hogy teljes lendülettel kezdődjön meg a munka.
A politikus heteken át halogatta a jóváhagyást, amit az EPPO igazgatónője igen rossz jelnek minősített. Szerinte az arra utal, hogy Ljubljana nem akar komolyan részt venni a vesztegetések, az uniós pénzek elsikkasztása elleni küzdelemben. Jansa ugyanakkor azzal vádolja Codruta-Kövesit, hogy az politikát akar csinálni, miközben a magyarok a svédek, az írek, lengyelek és dánok nem is csatlakoztak a szervezethez.
A szlovén főügyész ezzel szemben kifejtette, hogy a politikus megszegte az egyik legfőbb alkotmányos elvet. Jansa egyébként jobboldali-populista, akinek már eddig is jó néhány megdöbbentő húzása volt, ideértve hogy próbálja aláásni a sajtószabadságot.
Nagyon úgy néz ki, hogy Lukasenko, Asszad és a myanmari tábornokot a hatalom megszállottjai, akik úgy jártak, mint a kábítószeresek: folyton újabb és újabb adagra van szükségük, és ennek érdekében a bűncselekményektől sem riadnak vissza. Emiatt azután a puccsal hatalomra került hadsereg fellépése folytán vér folyik az ázsiai ország utcáin, de ugyanez a helyzet a belorusz börtönökben is, ahol a letartóztatott ellenzékiekből próbálnak vallomást kicsikarni.
Mellesleg éppen Belarusz mutatja, milyen könnyen beindul az erőszakspirál az autokráciákban. A választási csalás után kirobbant tiltakozást gumibotokkal verték le, és vadászat indult mindazok ellen, akik beszámoltak a kegyetlenkedésekről. Igaz, a hatalmon lévő bűnözőknek általában nincs is más választásuk, mint törvénysértés, mert különben száműzetés, rabság vagy esetleg még rosszabb vár rájuk. Ezért ragaszkodnak foggal-körömmel uralmukhoz.
A világ a legtöbbször legfeljebb szankciókkal tud tiltakozni az ilyen bűntettek ellen, de hosszú idő kell ahhoz, hogy azok hassanak. A nemzetközi diplomácia hívei épp ezért az együttműködést szorgalmazzák, mert ha közelebb kerülnek egymáshoz a gazdaságok, hat egymásra a tudomány és a kultúra, az egy idő után változást idéz elő. De ettől még igaz, hogy manapság az uralkodó szelek évek óta a tekintélyelvűség irányába repítik a világot.
Hogy ez ne így legyen, ahhoz egy másik eszköz a büntetés, vagyis, hogy vonják felelősségre az emberiesség elleni akciók felelőseit. Csakhogy a Nemzetközi Büntető Bíróságot geostratégiai megfontolásokból szabotálják a nagyhatalmak. Az USA nem ismeri el illetékességét, mert védi a katonáit és a politikusait. Oroszország pedig nem engedi, hogy a Biztonsági Tanács Hágának adja át Szíria ügyét, mivel Asszad Moszkva szövetségese.
Erős a gyanú, hogy felült egy magyar szélsőjobbos kormányzati propaganda anyagnak az erősen konzervatív amerikai republikánus szenátor, Ted Cruz. A politikus ugyanis feltett a világhálóra egy összeállítást, amelyből az derült ki, hogy az amerikai katonák nyámnyilák, pipogyák orosz társaikhoz képest. A film már jó ideje forgott a tengerentúlon a fehér felsőbbrendűség hívei körében, ám egy brit szakértő kimutatta, hogy a forrás az Alapjogok Központjának egyik munkatársa, Koskovics Zoltán volt.
Ő hasonlította össze a két toborzó filmet, márpedig munkaadója szorosan kapcsolódik a szélsőjobbos magyar kormányhoz és annak elnökéhez, Orbán Viktorhoz, aki Putyin szövetségese. A művet különben felkapta egy orosz szélsőséges portál is.
Amikor az amerikai veteránok, illetve aktív katonák képviselői felháborodottan tiltakoztak, miután Cruz leszólta az USA hadseregét, a kubai származású politikus kijelentette, hogy az Egyesült Államok fegyveres erőinél nincs jobb az egész világon. Amikor pedig azt vetették szemére, hogy az orosz elnök kezére játszik, közölte, hogy gyűlöli a kommunistákat. A gond csak az, hogy sem Oroszország, sem Magyarország nem kommunista.
A már idézett elemző szerint a videó azt kívánja bizonyítani, hogy a liberalizmus meggyengíti Amerikát, főleg a tekintélyelvű Oroszországgal egybevetve. A szélsőjobb pedig azonnal ráveti magát a Kreml propagandájára, mert egyetért azzal, hogy fel kell lépni a liberális eszmék ellen.
