Az erkölcsileg hajladozó Zöldek Kurzot támogatják az Ibiza-bizottság elleni harcban

Másfél hónap múlva befejezi munkáját a parlament vizsgálóbizottsága, talán éppen azért, mert sikerült példátlan nyomást gyakorolnia a demokratikus szabályokat felrúgó politikusokra.

Tizenhárom parlamenti képviselő részvételével, élén egy szociáldemokrata és egy liberális politikussal alakult meg az Ibiza vizsgálóbizottság, azt követően, hogy egész Ausztria láthatta, ahogyan két kormányzásra készülő, szélsőjobboldali szabadságpárti képviselő próbálja a spanyol üdülőhely egy elegáns villájában Ausztria közvagyonát rátukmálni egy orosz oligarchának hitt nőre, akitől cserében médiabefolyást, hatalmat reméltek. A 2017-ben, rejtett kamerák előtt készült több órás provokáció következménye volt 2019-ben a néppárti-szabadságpárti kormány bukása, aztán egy átmeneti kormány felemelkedése, majd 2020. januárjától a ma is hatalmon lévő néppárti-zöld koalíció létrejötte Sebastian Kurz vezetésével.

A vizsgálóbizottság, amely a bukott koalíció korrupt ügyeit kezdte tavaly nyáron vizsgálni, messze túlnőtt eredeti keretein, számos politikusról, üzletemberről mutatta ki megvesztegethetőségüket, odáig, hogy végül eljutott a sokáig ártatlannak és érinthetetlennek hitt 34 éves kancellárig, Sebastian Kurzig is, akiről kiderítette, hogy egy évvel ezelőtt a bizottság előtt hamisan vallott. A történet mára közismert: Kurz, aki úgy ragadta magához a hatalmat ifjú elvbarátaival, hogy a régi néppárt „uramöcsém“, „kézkezetmos“ rendszerével akart leszámolni, titkon még az elődöknél is romlottabb eszközökkel osztogatta híveinek a hatalmat. A képviselők 2020. júniusában a néppártot finanszírozó Novomatic szerencsejátékcég nyomán bukkantak rá egy Thomas Schmid nevű, magas kereszténydemokrata körökben forgó férfiúra, aki hihetetlen gyorsasággal az állami vagyonügynökségnek megfelelő ÖBAG nevű intézménynek lett a vezérigazgatója, szemérmetlen fizetéssel és bónusszal, s még az is kiderült, hogy az ő ellenőrzésére hivatott felügyelőbizottságot is saját ízlése szerint válogatta össze.

A kancellártól a szokatlanul bátor képviselők anno azt akarták megtudni, milyen szerepet játszott a köreihez tartozó Schmid felemelkedésében. Előtte ugyanezt kérdezték a Kurz legbelsőbb bizalmasának tartott Gernot Blümel pénzügyminisztertől is. A megfigyelők szerint arrogánsan viselkedő miniszter folyamatosan nem emlékezett semmire, a kancellár udvariasabb válaszokat adott, de saját szerepét az ügyben a valóságosnál sokkal jelentéktelenebbnek állította be. Nem is lett volna ebből botrány, a politikusok így szoktak a kellemetlen kérdésekre reagálni, de a parlamenti bizottsággal szorosan együttműködő korrupciós ügyészség szakértői Schmid mobiltelefonjáról elveszettnek hitt beszélgetések tömegét mentették vissza. Az adatok pedig egyértelműen bizonyították, hogy Ausztria miniszterelnöke aktív szerepet játszott a barátjának nevezett Thomas Schmid kinevezésében, sőt az ÖBAG felügyelőbizottságának az összeállításában. Közben önfeledten bratyizva védencével és a szintén a csapathoz, vagy ahogy ők nevezték, a "család"-hoz tartozó pénzügyminiszterrel.

A néppárttal együtt kormányzó zöldek, akik a pillanatnyilag 12 százalékos erejükkel mellékszerepre kárhoztattak, az első perctől azt hangsúlyozták, hogy ők képviselik a morált, a tisztességes viselkedést a kormányban, legyen szó rendőrségi mutyiról, migránsok kiebrudalásáról, demokratikus intézmények, például az alkotmánybíróság védelméről. Pozíciójukat erősítette, hogy a kormányzás kezdetén megszerezték az irányítást az igazságügyi minisztériumban, amely alá a korrupciós ügyészség is tartozik.

De a természeti és társadalmi környezetet egyaránt tisztítani akaró zöldek nehéz helyzetben vannak: ha maradéktalanul kiállnak Kurzék korrupciói ellen, akkor bár el tudják érni a koalíció bukását, nagy valószínűséggel azonban ők eltűnnek a politikai süllyesztőbe, nem lesz olyan politikai párt, amely partnerségre lépne velük. A párt június 13-án kongresszust tart, itt dől majd el, hogy a Kurzzal együtt lavírozó Werner Kogler pártelnök, alkancellár vonala érvényesül-e vagy az egyenes derekúaké.

Az ellenzék legerősebb pártja, a szociáldemokrata azzal számol, hogy a kancellárt hamis tanúzással bíróság elé állítják, s ha bebizonyosodik bűnössége, akkor kénytelen lesz lemondani. Ismét előrehozott választásokra kerül majd sor. Kurz viszont saját számításait követi, szerinte ismét nyerni fog, a többség megbocsátja neki az egyelőre még bizonyításra váró „füllentését“. Az SPÖ megpróbálta kiharcolni a parlamentben, hogy az Ibiza-bizottság munkáját hosszabbítsák meg három hónappal, így a már félig-meddig feltárt visszaélések maradéktalanul lelepleződjenek. Többséget azonban nem tudott elérni, a kétlelkű zöldek nem támogatták a hosszabbítási javaslatot.

Kurz viszont alakot váltott, önmagát a covid elleni ausztriai küzdelem győzteseként prezentálja, aki most a járvány utáni gazdasági, társadalmi, kultúrális feltámadáson munkálkodik. Tudja, a szociáldemokraták nem egységesek, a Pamela Rendi-Wagner vezette központ ellen folyamatosan ágál a burgenlandi tartományi vezető, Hans Peter Doskozil. De a szabadságpártban is dúl a harc, az FPÖ elnökének, a kompromisszumokra hajló Norbert Hofernek a helyét a frakcióvezető Herbert Kickl is kinézte magának, ő pedig még a párt ma is legendásan tisztelt egykori vezetőjénél, Jörg Haidernél is jóval szélsőségesebb.