Hazánkat hozta fel elrettentő példaként az - újvidéki születésű édesapján keresztül - magyar felmenőkkel rendelkező Jair Lapid egykori pénzügyminiszter, amikor a 12 éve hatalmon lévő Benjamin Netanjahu elmozdításának szükségességét indokolta. A centrista Jes Atid (Van Jövő) párt elnöke a márciusi választások előtt beszélt arról a Times of Israel című lapnak, hogy szerinte a három korrupciós ügyben is vád alá helyezett ügyvezető kormányfő egy Orbán Viktor-féle illiberális rendszer kiépítésétől sem riadna vissza, annak érdekében, hogy elkerülje a felelősségrevonást. Mint mondta, ez nem demokrácia, de nem is diktatúra lenne, hanem egy “köztes, hibrid” rendszer, ami valahol a “magyarországi és törökországi között” helyezkedne el. Az ex-pénzügyminiszter éppen ezért már a kampány alatt arra készült, hogy összefogjon minden Netanjahu-ellenes erővel - az arab kisebbségi érdékképviseletektől kezdve a szélsőjobbon át a baloldali pártokig.
Lapid most közel jár ahhoz, hogy létrehozza a változást hozó koalíciót. Elvben már megvan a szükséges többség az izraeli parlamentben, a Knesszetben; annak köszönhetően, hogy vasárnap este a szélsőjobboldali Jamina (Jobbra) vezére, Naftali Bennett is elkötelezte magát a blokk iránt. A szövetséget azonban formalizálni kell, meg kell egyezni a miniszteri portfóliók elosztásáról és a döntési mechanizmusokról mielőtt holnap éjfélkor lejár a Lapid kormányalakításra kapott megbízatása. Hét plusz egy, egymásnak meglehetősen ellentmondó ideológiájú pártnak kell megtalálnia a közös nevezőt, ami kemény diónak tűnik, de egyáltalán nem lehetetlen. Azt már Shakespeare is megállapította, hogy a szükség “különös hálótársakkal hozza össze az embert”, a politikára pedig ez fokozottan igaz. A konfliktusok elkerülése érdekében a sokszínű összefogás várhatóan mellőzni fogja a kényes kérdéseket és olyan pragmatikus célokra fekteti a hangsúlyt, mint például a koronavírus-járvány utáni gazdasági helyreállítás. Ugyancsak az egységet szolgálná a miniszterelnöki tisztség megosztása, rotációs alapon két évig Bennett, majd a ciklus második felén az addig külügyminiszterként tevékenykedő Lapid vezetné a kormányt.
A körvonalazódó szövetség azonban rendkívül sebezhetőnek ígérkezik az esetleges krízishelyzetekben. Nem szabad elfelejteni, hogy a másfél hete lezárult, 11 napos gázai háború miatt Bennett átmenetileg kihátrált a koalíciós tárgyalásokból, márpedig egy izraeli kormány sem tudja megkerülni a palesztin kérdést. Az ügyben hatalmas a szakadék a múltban Ciszjordánia jelentős részének annektálása mellett kardoskodó Bennett és a másik végletet képviselő baloldali-zöld Merec (Életerő) álláspontja között - utóbbi a programja szerint kivonná az izraeli csapatokat Ciszjordinából, illetve kiürítetné a térségben létesített zsidó telepek zömét. És akkor még nem is esett szó a nyolcadik pártról, a koalíciónak külső támogatást biztosító iszlamista-arab Raamról...
A hatalmához foggal-körömmel ragaszkodó Netanjahu alighanem arra fog összpontosítani, hogy az ideológiai nézeteltéréseket kiaknázva árulónak bélyegezze meg a baloldali erőkkel együttműködésre készülő (szélső)jobboldali alakulatokat. A cél, hogy támogatóikon keresztül nyomást gyakoroljon a politikusokra, megakadályozandó az egységkormány létrejöttét. Ennek szólt az ügyvezető kormányfő vasárnapi tévébeszéde is, amelyben az évszázad csalójának kiáltotta ki Bennettet, mert a Jamina vezére márciusban írásbeli ígéretet tett arra, hogy nem lép koalícióra Lapiddal. A tapasztalt politikai túlélőnek számító Netanjahu alighanem további trükkök is vannak a tarsolyában. Így az sem zárható ki, hogy újabb előrehozott választásokat kényszerít ki - 2019 óta az ötödiket. A változást akaró erők mindenesetre bizakodóak: Lapid ma azt mondta, hogy Izrael rövidesen egy új korszakba léphet be, amelyet a felelős kormányzás fog jellemezni, nem pedig a másképp gondolkodók árulókként való megbélyegzése.
