Akár egy évig is tarthat a koronavírussal szembeni védettség

A dupla védelem, vagyis a fertőződés és a vakcina „elképesztő” immunválaszt adhat.

Nagyon ritka az újrafertőződés a Covid-19-ből való felépülés után, az egykori betegek hosszan tartó védettséget élveznek – derült ki észak-olaszországi betegek hosszú távú adatainak elemzéséből.

„A természetes védettség a SARS-CoV-2 vírusfertőzéstől úgy tűnik, legalább egy évig tart, ami hasonló az oltóanyag-kutatásokban jelentett védettséghez” – közölte a magentai Fornaroli Kórház orvosa, Nicola Mumoli vezette kutatócsoport az Amerikai Orvostársaság (JAMA) Internal Medicine című folyóiratában közzétett tanulmányban.

A biztató eredmények ellenére fontos, hogy a Covid-19-en átesett embereket is beoltsák – írták szakemberek a tanulmányhoz mellékelt szerkesztőségi cikkben.

„Először is, nem tudjuk, meddig tart a természetes immunitás. És az sem világos, hogy a betegségen alapuló immunitás véd-e az új koronavírus új variánsai ellen. És szélesebb körű társadalmi előnyei is vannak annak, ha mindenki beoltanak” – írta Mitchael Katz, a New York-i állami kórházakat és klinikákat működtető társaság szakembere.

„A közösségi (nyáj) immunitás elérése természetes fertőzés által egy hosszú és fájdalmas folyamat, és a történelemben csak egyetlen emberi betegséget, a himlőt sikerült oltás és nem természetes fertőzés által kiírtani” – tette hozzá.

Az olasz tanulmányban az újrafertőződést úgy határozták meg, mint új fertőzés megjelenése legalább 90 nappal az „első fertőzés teljes felszívódása után”.

Mumoli kutatócsoportja az új fertőződéseket kutatta 15 ezer lombardiai lakos körében PCR-tesztek végzésével 2020 eleje és 2021 februárja között. Mintegy 13 ezer embernek lett negatív az első Covid-19 tesztje, 1579-nek pozitív. Egy éven belül azok 3,9 százaléka lett fertőzött, akiknek soha nem volt pozitív a tesztje. A Covid-19-en átesetteknek azonban csupán 0,31 százaléka - öt ember - fertőződött meg másodszor is.

Az ötből négy beteg vagy kórházban dolgozott, vagy kórházi kezelésre szorult, ami azt jeleni, hogy nagy volt esetükben a vírusfertőzés kockázata. Az öt közül csupán egy lett olyan súlyos beteg, hogy kórházban kelljen ápolni – írták a kutatók a tanulmányban.

Azt is kimutatták, hogy több újrafertőződés jelent meg hosszú idő elteltével: az első fertőzés és az újrafertőzés közötti átlag időszak 230 nap volt.

Dupla védelem akár örökre

Régóta vizsgálják, mennyi ideig tarthat a fertőzés és az oltás után kialakult immunitás a koronavírussal szemben, és hogy melyik esetben milyen típusú - sejtes, antitestes – a védettség. A napokban két olyan tanulmány is megjelent, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a védettség hosszú időre szól: azok, akik átestek a fertőzésen, majd megkapták a védőoltást is, a jelek szerint évekre, vagy akár egész életükre biztosították magukat a SARS-CoV-2 újabb fertőzése ellen – írta a Qubit.

A St. Louis-i Washington Egyetem orvoskutatói a Nature-ben közölték annak a kutatásnak az eredményeit, amely során olyan embereket vizsgáltak, akik körülbelül egy évvel korábban, többnyire enyhe tünetekkel estek át a koronavírus-fertőzésen. Az alanyok csontvelőjében olyan sejteket azonosítottak, amelyek a fertőzés után hosszú ideig termelnek antitesteket a SARS-CoV-2 ellen, így a szakértők szerint nem kell attól tartani, hogy a vérben található antitestek számának gyors csökkenésével megszűnik a szervezet vírus elleni védekezőképessége.

A vérben található antitestek száma körülbelül négy hónappal a fertőzés után rohamosan csökkenni kezdett, majd a következő hónapokban tartós, lassú csökkenést mutatott a kutatásban vizsgált 77 alanynál is. A kutatók korábban úgy vélték, ez veszélyezteti a koronavírus elleni hosszú távú védettséget, de többen arra hívták fel a figyelmet, hogy ez teljesen normális folyamat, hiszen ha a vérben sokáig, nagy számban fennmaradna minden egyes kórokozó ellen termelt antitest, akkor a vérünk egy sűrű masszává alakulna.

A vér antitestjeinek szerepét idővel a sejtes immunitás veszi át. A T-sejteknek három alapvető feladatuk van: a fertőzött sejtek pusztítása, a gyulladást szabályozó fehérjék termelése, illetve a B-sejteknek nevezett immunsejtek segítése. Utóbbiak álltak az új kutatások központjában. A kutatók megfigyelték, hogy a fertőzésen átesett alanyok szervezetében 7-8 hónappal az enyhe tünetek megjelenése után is jelen voltak a koronavírus tüskefehérjéjére emlékező B-sejtek, és a csontvelőmintát szolgáltató 18 páciens közül 15-en még mindig termeltek antitesteket a csontvelői plazmasejtek révén. Annál az öt alanynál, akitől nagyjából 11 hónappal a fertőzés után ismét mintát vettek, a csontvelőben található plazmasejtek szintje továbbra is stabil volt.

A sejtes immunitás hossza azért is nagy kérdés, mert más ismert koronavírusok esetében már kiderült, hogy nem tart sokáig – ilyenek például a náthát vagy megfázást okozó koronavírusok. Azonban Scott Hensley, a Pennsylvaniai Egyetem immunológusa szerint az emberek nem azért fertőződnek meg újra és újra a náthát okozó koronavírusokkal, mert nem alakul ki a megfelelő immunitás, hanem azért, mert ezek a vírusok gyorsan mutálódnak, így a különböző variánsok ellen egy idő után már nem a B-sejtek sem tudják felvenni a harcot. Így aztán adódik a kérdés, írja a portál, mi a helyzet a koronavírus variánsai elleni védelemmel. A New York-i Rockefeller Egyetem immunológusai erre is választ adtak az egyelőre tudományos lektorálás előtt álló, a bioRxiv preprint-szerverén közzétett tanulmányukban.

A kutatók 63 olyan alanynál vizsgálták a B-sejtek aktivitását, akik legalább egy éve átestek a koronavírus-fertőzésen. Míg a plazmasejtek által termelt antitestek száma a gyors csökkenés után néhány hónappal stabilizálódott, így 6 és 12 hónappal a fertőzés után közel azonos mértékben voltak jelen, annál a 26 főnél, aki később valamilyen mRNS-oltásban is részesült, hirtelen ötvenszeresére nőtt a sejtes aktivitás. A mintákat a koronavírus több variánsán is ellenőrizték, ezek szerint a brit (B.1.1.7) és a dél-afrikai (B.1.351) változat ellen negyvenszeres, míg a New York-i variánssal (B.1.526) szemben húszszorosára nőtt a plazmasejtek semlegesítő aktivitása a vakcinázást követően.

Azt azonban ő is hozzátette, hogy a vakcinák önmagukban valószínűleg nem váltanak ki ilyen óriási mértékű sejtes immunitást, mivel az immunrendszer emlékezetét máshogyan alakítja a természetes fertőzés és az oltás.

Ez azt jelentheti, hogy annak, aki nem kapta el a fertőzést, és aki átesett rajta, de nem oltatta be magát, a jövőben szüksége lehet emlékeztető oltásokra, míg a dupla védelmet szerzett emberek akár el is hagyhatják azokat. „Ez egy olyan dolog, amit nagyon-nagyon hamarosan meg fogunk tudni” – mondta Nussenzweig.