Világunk világa

Megdöbbenve olvastam a szoc-horror sztorit, ami szerint egy embert bíróságilag azért ítéltek el, mert temetői mécseseket lopott, hogy lakásában fény legyen. Mert olyan szegény, hogy nem tudja megfizetni a világosság árát. Ilyen világot élünk.

Ezután elolvastam az Economist eredeti cikkét Karácsony Gergelyről, aki - a lap szerint – arra a kérdésre, hogy milyen különbséget talál kettejük között Orbán Viktorral, azt felelte: „He is short and fat and I am tall and slim” (Ő alacsony és kövér én pedig magas és vékony vagyok). Nos, ha ez így hangzott el, a főpolgármesternek angolságára nézve nem kell szégyenkeznie. De egy televíziós vitaműsorban mégsem erre hegyezték ki a vitatnivalót, hanem arra, hogy ez „karaktergyilkosság” lenne, ami sértő. Hát kérem: a főpolgármester nem mondott semmi valótlant. Annyit mondott csak, amit mindenki lát, ha néz. Ha pedig már különbségekről kérdezték, bátran mondhatott volna cifrábbakat is, de nem mondott. Viszont legalább elismerte ezt a meggondolatlanságot. Ezzel szemben a műsorban vitatkozó „pesti srácnak” (ha már karaktergyilkolás!) Dobrev Kláráról leginkább a pápa elleni merénylet bolgár titkosszolgálati kapcsolódása jutott eszébe.

Igazából az Economist írása csak részben szól KG-ről. Sokkal fontosabb megállapításokat ír Magyarország mai állapotairól, mint pl.: „It is Mr. Orban’s Fidesz party versus everyone else.” (Orbán úr Fidesz pártja áll szemben mindenki mással). Hát igen. Orbán úr és Fidesze valóban mindenkivel szemben áll, aki más, mint ők. De nem csak ennyit: „Elections in Hungary are free but unfair.” (A magyarországi választások szabadok, de nem tisztességesek). Ha ezt egy mértékadó és elismerten hiteles hetilap ilyen nyíltan leírja, akkor az egész világon világos az a mantrázott kormányzati hazugság, miszerint az uralkodó elit demokratikusan és tisztességesen került hatalomra. De ez még nem minden: „For years Hungary has provided an example of what not to do.” (Éveken át Magyarország példát mutatott arról, mit nem szabad tenni). Ez bizony igazán sommás megállapítása annak az illiberális NERokráciának, amelynek világát éljük és vagyunk kénytelenek már több mint egy évtizede elviselni. Máris izgatottan várom azt a habzó szájú kirohanást, amit az erre a célra alkalmazott és fizetett kocavadász államtitkár uracs fog felháborodottan közzététetni a maga pökhendi modorában ott, ahol erre alkalmat kap.

És még nincs vége: „Recent steps such as shunting Hungary’s universities into private structures run by Orban’s cronies …” (A legutóbbi lépések, azaz Magyarország egyetemeinek átterelése Orbán cimborái által irányított magánszervezetekbe… Figyelnek? Itt Orbán már nem úr!). No, hát ez az! Ezt a közvagyon rablást már nemcsak a hazai ellenzék vette észre és mondja ki, hanem a világsajtó egyik legfontosabb „opinion leader”-e (hangadója), amellyel nem lehet olyan hányaveti módon, foghegyről elbánni, ahogyan ezt a „vadászuracs” szeretné. Lehet mismásolni, mellébeszélni és összevissza hazudozni, de ezt a lengyel, esetleg észak-macedón sajtón kívül mások nem sietnek majd közölni. Így aztán az Economist kis hazánk „cégtábláját” alkalmasint már nem a „Res Publica” (Köztársaság) klasszikus formulájával lesz kénytelen ismertetni, hanem kikerülhet rá a valós minősítés: Res Privata (Magántársaság).

Világunk világa? Nyomul a sötétség!