Cini centenáriumára

Én már fáradt vagyok ehhez, nem tudok lelkesedni – mondta, amikor a Tiszti Házban belebotlott Gábor Miklósba és Ruttkai Évába 1956 nyarán, a Petőfi Kör híres sajtóvitájának éjjelén. A jóképű, sikeres fiatalember rezignált maradt a mámoros közhangulatban, azután zöld Volkswagenjén hazafuvarozta a színészházaspárt. Saját autója volt! „Az élet királya”, nagy tréfamester, iszonyú szorongásokkal. Ellentmondásos alakját egy ország ismerte a becenevén.

Száz éve született Cini: Karinthy Ferenc (1921–92) „magyar író, drámaíró, dramaturg”. Folytatható a meghatározás: nyelvész, műfordító, újságíró, vízipólós, világcsavargó, Don Juan. Megszámlálhatatlan anekdota hőse, aki Leányfalunál felfújható csehszlovák gumikajakkal és a Zsiga tacskóval járta a Dunát. Újat aligha lehet mondani róla, élete páratlanul dokumentált. Régi, jó könyvtáramban külön polca volt a családnak. Három generáció művei, az Így írtok ti, az Epepe, az Ördöggörcs s a többi. A háromkötetes Napló plusz a vonatkozó irodalom, Benedek doktor a Fájdalomhercegről, Czeizel doktor Számadása a tálentomról, egy dédelgetett fotóalbum: Karinthy-univerzum.

Nyomasztotta kamaszként elveszített apjának géniusza. „Tudod, milyen szar nekem, hogy egy életen át mindenkinek őt juttatom eszébe?”, idézi Vámos Miklós. Kegyetlen volt a bon mot, amellyel háborús regényét illették a kortársak: „Mi a különbség a Hamlet és a Budapesti tavasz között? Hogy a Hamletben benne van az apja szelleme.” Egyszer, a felszabadulás után – ezt ő maga írta meg –, háromszáz hentes-mészáros előtt készült felolvasni, ám bemutatásakor a konferanszié elvétette a keresztnevét, majd a tapsvihar elültével így helyesbített: „Elvtársak, csöndet kérek, tévedés történt! Karinthy Frigyes elvtárs nem olvashat fel, mert már meghalt, de helyette itt a fia.”

Zseniális volt az édesanyja is. Az igéző szépségű Böhm Aranka elcsavarta Ady fejét, azután Freud tanítványa lett, az első magyar női pszichiáter. Szenvedélyes szerelmi ügyeitől volt hangos a város. Megözvegyülvén Amerikában telepedett le, majd mégis hazatért. A legrosszabbkor, hogy még elérje az auschwitzi vonatot. A Cinit két félbátyja, Tomi és Gábor – „a maga gyereke meg az én gyerekem veri a mi gyerekünket” – találta ki, atyai tárca tette közkinccsé. Az elálló fülű, „nyiszlett” fiúcskának meghatározó élménye a kávéház, Kosztolányi, Rejtő Jenő, Hunyady Sándor testközelből. Gyönyörűen mesél e bohém miliőről, a Baracklekvártól a Szellemidézésig.

Szenzációs vígjáték a Bösendorfer, de a kétségbeesetten akart nagy mű sohasem jött össze. Ha ugyan nem az élete volt az, an sich. Csillapíthatatlanul habzsolta a rémséges korban, amely neki adatott. Réz Pál szerint „mohó őrjöngés” a sorsa. Fia, Karinthy Márton írja: „Győztes akart lenni mindenáron. Mint egy morfinista, úgy volt a siker megszállottja.” Tenger választ el könyveimtől ebben a mai Epepe-világban, online turkálok. Cini unokáját, Karinthy Verát hallgatom, amint énekel, mert ebben az egyedülálló családban a negyedik generációnak is bőven jutott tálentom.