Normális esetben nem lenne túl nagy jelentősége Németországban a Szász-Anhaltban rendezett tartományi választásnak. Mindössze 2,19 millióan élnek a keletnémet tartományban, kevesebben, mint a 3,7 milliós Berlinben és nem sokkal többen, mint a majdnem kétmilliós Hamburgban. Mivel azonban a most vasárnapi lesz az utolsó politikai megmérettetés a szeptemberi szövetségi választásig, ezért minden szempár a tartományra szegeződik.
Szász-Anhalt az NDK-ban nem létezett, akkor Halle és Magdeburg közigazgatási egységre, ahogy akkor nevezték, kerületre osztották fel. A tartományban politikai tekintetben már az 1990-es újraegyesítéstől fogva másként gondolkodtak, mint az ország többi részében. Különféle botrányok miatt a CDU gyorsan elvesztette kezdeti többségét, így 1994-ben Reinhard Höppner tartományi miniszterelnök vezetésével a szociáldemokraták és a Zöldek alkottak koalíciót, amelyet kívülről a kommunista utódpárt, az akkori PDS is támogatott. Akkor ez még szinte szentségtöréssel ért fel. Tartományi sajátosság az is, hogy itt már 1998-ban sikerült bejutnia a tartományi parlamentbe egy szélsőjobboldali pártnak, a rossz emlékű Német Népi Uniónak (DVU), amely hamar felbomlott a belső viták miatt.
A helyi különutasságot az magyarázza, hogy itt volt a legmagasabb a munkanélküliség az összes német tartomány közül. A folyamatos gazdasági válság 2002-ben újabb kormányváltáshoz vezetett, s a kereszténydemokraták azóta is folyamatosan részt vesznek a helyi kabinetben. Először kereszténydemokrata-liberális (CDU/FDP), majd kereszténydemokrata-szociáldemokrata (CDU/SDP) kormány irányította a tartományt, 2016 óta pedig Reiner Haseloff úgynevezett "Kenya", azaz a CDU, az SDP és a Zöldek alkotta koalíciót irányít, amelynek színei az afrikai ország fekete-vörös-zöld lobogóját idézik.
A nagy kérdés az, hogy folytatódik-e az a trend, amely szerint Szász-Anhalt máshogy szavaz, mint az ország. Komoly riadalmat keltett az INSA ügynökség múlt heti felmérése, amely már a jobboldali populista Alternatíva Németországért (AfD) pártot látta az élen. Bár ezután két olyan felmérés is született, amely a CDU 4-7 százalékos vezetését mutatta, a kereszténydemokraták mégsem érzik biztonságban magukat. Armin Laschet, a jobbközép uniópártok kancellárjelöltje számára nagyon is sok forog kockán. Bár mindegyik párt közölte, hogy az AfD-vel nem kíván koalícióra lépni, így a populisták semmiképpen sem kerülnének be a következő tartományi kabinetbe, a párt esetleges első helye hatalmas arculcsapással érne fel Laschet számára és sokan megkérdőjeleznék alkalmasságát a kancellári tisztségre.
Laschet természetesen a helyi kereszténydemokrata miniszterelnök, Reiner Haseloff mellett kampányolt, de kettejük viszonya nem felhőtlen. Utóbbi közvetve Markus Söder mellett tette le a garast, amikor a CDU elnöke a bajor CSU első emberével viaskodott azért, hogy melyikük legyen a közös kancellárjelölt. A szász-anhalti kampányban ugyan ennek a mellékzöngének nem volt szerepe, de Haseloff 2016 után ismét megtapasztalhatta, hogy nem számíthat sok támogatásra Berlin részéről. Az akkori választásnál a CDU-nak megvolt a maga baja a menekültválság miatt, így nem tudott kellőképpen Magdeburgra figyelni. Most viszont a kereszténydemokraták komoly bizalmi válsággal küzdenek. Függetlenül attól, hogy a Zöldektől ismét átvették a vezetést az országos felmérésekben, Armin Laschet továbbra sem tudta meghódítani az emberek szívét. Másrészt Haseloff a kancellári hivataltól sem számíthat sok jóra, mivel a távozására készülő Angela Merkel teljesen kivonta magát a német belpolitikából.
Az AfD azért sem esélytelen, mert a maszkbeszerzési botrány (több uniópárti képviselő gazdagodott nem éppen etikus módon), valamint a járvány nem mindig megfelelő kezelése is a populisták malmára hajtja a vizet, összeverbuválhatja azokat, akik elégedetlenek a szövetségi kormánnyal. A tartományban a CDU egyes körei inkább fognának össze a populistákkal, mint a demokratikus pártokkal. A kereszténydemokraták nemhivatalos tagozata, a Werteunion is ezt az álláspontot képviseli. Laschet erre ismét félreérthetetlenül világossá tette: szó sem lehet az AfD-vel való együttműködésről, de azt sem akarja, hogy tömegesen zárják ki a pártból a szövetségi irányvonallal egyet nem értőket.
A probléma nem egyszerű, sokan emlékeznek még egy másik keletnémet tartományban, Türingiában történt botrányra, amikor az új kormányról szóló szavazásakor a berlini pártközpont utasítása ellenére szavazott együtt a CDU és az AfD. Bár az ügyet sikerült elsimítani, a botrány Annegret Kramp-Karrenbauer kereszténydemokrata elnök posztjába (és kancellárjelöltségébe) került. Ha az AfD végül valóban a CDU elé kerülne, akkor nem csak a Laschet alkalmasságával kapcsolatos kételyek erősödnének fel, hanem ideológiai vita kezdődhet a kereszténydemokrata tagság körében a jelenlegi irányvonalról, s arról, ne forduljon-e jobbra a párt.
Az sem kizárt, hogy a voksolás után új formációval, fekete-vörös-zöld-sárga Zimbabwe-koalícióval kísérleteznek a tartományban. A Tagesschau honlapján úgy véli, hogy a CDU az SPD-vel, a Zöldekkel és az FDP-vel is összefoghat. Ennek az lenne a legnagyobb előnye, hogy a szövetségi választás előtt Németország elkerülheti a nagy politikai vitákat és Berlinnek nem kell forró nyár elé tekintenie.
