Méltatlanul kevés figyelmet kapott Orbán Viktor parlamenti viszontválasza Arató Gergelynek, pedig ott elhangzott egy olyan mondat, amilyet eddig még nem hallhattunk a miniszterelnöktől. Csak emlékeztetőül: a DK-s politikus Orbán nagy visszhangot kiváltott rádiónyilatkozatára kérdezett rá, mely szerint a kormányfő bérből és fizetésből él, és mint ilyenre, rá is súlyosan hatott a járvány.
Kétségtelen, ez a kijelentés nagy pályát futott be, azóta is emlegetik, alighanem joggal. Tagadhatatlanul arcátlan szöveg volt: két és félmilliós hivatalos fizetés, valamint egy sor ingyenes juttatás – autó, repülő, stb. - mellett ez nem tűnik olyan jövedelemnek, amely feltétlenül szenvedést okozna. Orbán a képviselői felvétésre nem is tudott szellemes választ adni, csak egy kicsit gyurcsányozni - mondván, a volt miniszterelnök tőkejövedelméből él, míg ő nem. Aratónak már nem volt lehetősége újra beszállni a vitába, hogy azzal riposztozzon: a legenda szerint Orbán más nevén szereplő tőkejövedelemből (is) él.
De tényleg engedjük el – átmenetileg – a miniszterelnök háztartási gondjait, koncentráljunk a parlamenti válasz folytatására, amely így hangzott: „Mint bérből és fizetésből élő parlamenti képviselő még sokáig itt fogok maradni az önök nyakán, nem fognak tőlem megszabadulni, akkor sem, ha terveik teljesülnének, ne reménykedjenek, számíthatnak rám az elkövetkező húsz évben".
Ne arra figyeljünk, hogy Orbán Viktor közel nyolcvan évesen is a parlamentben akar ülni, feltételezem, akkor is a fiatal demokraták élén (adja Isten, hogy testi és szellemi épségben élje meg azt a kort), hanem arra, hogy ezúttal arról is szólt: ha az ellenzéknek teljesülnek a tervei. Ami nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy számol a választások elvesztésével. Márpedig ilyen mondat az ő szájából eddig nem hangzott el, eddig kínosan ügyelt arra, hogy a saját tábora egy pillanatig se gondoljon a bukására, ne gondolkodjon arról, mi lesz velük a hatalom elvesztése után. Sokan állítják, sőt a többség azt mondja: noha több mint tíz éve építkezik úgy, hogy minden az ő kezében koncentrálódjon – pénz, paripa, fegyver -, mostanság rohamütemre váltott. Fideszesíti, orbánosítja az államgépezetet és a közpénzt, mégpedig úgy, hogy másoknak semmi se maradjon belőle. Magam vitatkoztam ezzel az állítással, mondván, a miniszterelnök csak a hatalma megtartására készül, de ez a parlamenti megszólalása azt igazolja, hogy tévedtem. Igenis, készül a bukásra, de ebben az esetben is országgyűlési képviselőként képzeli el a jövőjét.
Szentpéteri Nagy Richárd ebből azt a pozitív következtetést vonta le, hogy nem kíván a jövő tavasszal „hátralépni” és köztársasági elnökként folytatni pályafutását, ami – a mai rendszerben – politikai nyugdíjas életet jelentene, hanem aktív maradna. Nyilván annak reményében, hogy az általa fölépített rezsim, meg a bármikor bevethető háborús békemenet révén gyorsan megbuktathatja az új kormányt.
Biztos így van, de most tényleg csak a nem várt fordulatnak örüljünk: Orbán hozzálátott saját nimbuszának lebontásához.