Ugyan már - Varga Judit igazságügyi miniszter fakadt ki így a közösségi oldalán, amikor hírét vette, hogy a magyar kormánynak nem sikerült az Európai Unió Bíróságán érvényteleníttetnie a magyarországi demokrácia állapotával kapcsolatban súlyos kifogásokat megfogalmazó Sargentini-jelentést, így tehát folytatódhat a 7. cikkelyes eljárás a tagállamok képviselőiből álló miniszteri EU Tanácsban.
Ez az “ugyan már” túl sok mindent takar és fed fel abból, ahogyan a magyar kormány az Unióhoz viszonyul, és sokkal mélyebbre mutat, semhogy csak a megszokott flegma lebecsülését lássuk benne most éppen az EU Bíróságának. Általában: minden olyan határozatot, ítéletet, jelentést, amely gátat próbál vetni az autokratikus magyar berendezkedés európai érvényesítésének, a magyar kormány vállrándítással intéz el. De igaza van Vargának, "tipikus brüsszeli hatalmi viszályt láthatunk". Csakhogy ennek a hatalmi viszálynak a lényege a kormány partizánharcából nyílt háborúba fordult küzdelme az EU ellen.
Hogy ebben a hatalmi viszályban mennyire érzékenyen érinti a kormányt a Sargentini-jelentésre tett bírósági pecsét, azt a feltételezett következmény - a 7. cikkelyes eljárás folytatása - mutatja. Varga morog, miért tartott csaknem három évig a döntés egy “egyszerű eljárásjogi vitában”. De a jelentés sorsát csak a magyar kormány akarta eljárásjogi vita szintjére süllyeszteni, talán mert látta benne az igazi veszélyt, a 7. cikkely rémét, aminek mérlegelése a bíróságnak “megért” három évet.
Varga Juditot persze nem érdemes lebecsülni. Lát ő itt további veszélyeket is. Azt mondja: “a kérdés, hogy ki a főnök: a tagállamok vagy az Európai Parlament?” Szerinte a parlament balliberális képviselői fenyegetik a bizottságot, a jogállami határozat végrehajtása miatt. A miniszter fél az EP-től, mert az, ha a jövőben több hatalmat kapna, visszaélne vele, de közben a Bizottságot - mint a nemzetállamok autonómiáját fenyegető Birodalom képviselőjét - is támadja.
A magyar kormány lebeg az Unióban a jogi purparlékkal ugarrá tett senki földje felett.