Betölteni végre a réseket - A Születés története a Budapesti Történeti Múzeumban

Sokat elárul a kortárs művészet helyzetéről, megítéléséről, és a hazai értékmegőrzés gyakorlatáról, ha egy szinte tapintható aurával rendelkező, sem méretében, sem tematikájában nem elhanyagolható alkotás évekre eltűnik a közönség elől. Ez történt Péli Tamás, megközelítőleg negyvenegy négyzetméteres, a romák eredetével és az identitás kérdésével foglalkozó Születés című pannójával, fára festett táblaképével. A roma kortárs művészeti alkotás a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tanács megrendelésére készült, az alkotó 1983-ban fejezte be tanítványai közreműködésével. Ezt követően került az egykori tiszadobi Andrássy-kastélyban működő Gyermekváros néven ismert gyermekotthon ebédlőjének falára, ám a kastély rendezvényhelyszínné alakítása során 2011-ben eltávolították és négy darabra bontva a nyíregyházi Jósa András Múzeumba szállították.

Az OFF-Biennále Budapest és a Budapesti Történeti Múzeum együttműködésében létrejött Közösen kihordani című kiállítás azonban meghatározó lehet a pannó sorsának alakulásában: amellett, hogy a mű fizikai valójában is megismerhetővé válik, a szervezők törekvése, hogy az alkotás ezáltal bekerülhessen a nyilvános közösségi térbe, és dialógus alakuljon ki végleges elhelyezéséről is. A monumentális mű részleges restaurálást követően, Kaszás Tamás képzőművész installációjában kapott helyet a Vármúzeum Barokk Csarnokában, kiérdemelve a neki járó figyelmet. A bemutatás módja, mely szerint a négy rész nem illeszkedik, a projekt célkitűzései szerint utal a kép elhelyezésének ideiglenességére, és arra a bizonytalan, sérülékeny állapotra, amelyben a pannó és a magyarországi roma örökség található: a táblarészek közti rések akkor tűnhetnek el, amikor a kép végső otthonra talál.

A Születés történeti és mitikus elemeket, egymásba fonódó roma és magyar elbeszéléseket ötvöz, amelyek igazán elevenné, mozgalmassá teszik a kompozíciót. A részletgazdag festmény központi motívuma a roma nép képzelt-megálmodott eredetmítosza, amelyben Káli istenasszony, a roma ősanya felmutatja elsőszülött gyermekét, Manust. Szintén kiemelt súllyal jelennek meg a romák magyar történelemben játszott szerepére történő utalások a Rákóczi-szabadságharctól a holokausztig, s kirajzolódik az alkotás reménye és öröme, a hetvenes-nyolcvanas években formálódó magyar-roma értelmiségi közösség, s annak alakjai, köztük Choli Daróczi József, Daróczi Ágnes, Kovács József Hontalan, Szentandrássy István.

A mű kontextusa megannyi kérdéssel szembesítheti a nézőket, beszélgetéseket indíthat a magyar-roma művészet alkotásainak helyzetéről, a művészeti kánon és a kulturális intézményrendszer működéséről, a közösségek erejéről és lehetőségeiről, miközben puszta jelenlétével megállásra, rácsodálkozásra késztethet. A legjobb, ami Péli Tamás Születés című képével történhetett, hogy mindannyiunk számára láthatóvá vált.