Százmilliárdért megvette a Mol az OMV szlovén kúthálózatát

Hol vannak már azok az idők, amikor a hazai olajcég ellenségnek kiáltotta ki osztrák versenytársát.

A Mol-csoport megvásárolja a 120 szlovéniai OMV-kutat üzemeltető OMV Slovenija d.o.o. egészét - tette közzé az olajcég. A vételár 301 millió euró, azaz körülbelül százmilliárd forint. A cégben a Mol horvát leányvállalata, az INA - még az 1992-es alapításra visszanyúlóan - már birtokolt 7,75 százalékot. Az ügylettel a Mol szlovén kútjainak száma 173-ra nő, amivel változatlanul a második helyezettek a horvát hátterű Petrol után. Kérdésünkre a Molnál a vevő kilétét annyiban pontosították, hogy az a "Mol és az INA közösen". A most hozzájuk kerülő 108 OMV, 8 Avanti/Diskont és 4 Eurotruck kút nagyobbrészt Mol márkanevet kap, de - az eddig hozzájuk tartozó, egyebek között TUS- és Agip-egységeket is magába olvasztó hálózatukhoz hasonlóan - lesznek INA-k is. A cég nagykereskedelmi tevékenysége szintén a Molhoz kerül. Az ügylet a hatósági engedélyektől függően egy éven belül záródhat.

A mostani vételt leszámítva a Mol-csoport jelenleg a térség kilenc államában összesen 1941, változó márkanevű töltőállomást üzemeltet. Magyarországon, Horvátországban, Szlovákiában és Bosznia-Hercegovinában piacvezetők, Csehországban a második, Szlovéniában, Romániában és Montenegróban pedig a harmadik legnagyobb szereplők. Emellett 70 szerb kutat is működtetnek.

A csoport célja 2025-ig legalább 2200-ra bővíteni töltőállomásai számát - közölte az ügylet kapcsán Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató. A fogyasztói szolgáltatásokban az "energiaátmenet" szempontjából is nagy lehetőségeket lát. Céljuk, hogy a töltőállomások "kényelemmel" szolgáljanak, függetlenül attól, hogy a fogyasztó közlekedési eszközét milyen energia hajtja. Az elnök-vezérigazgató emlékeztetett negyed százados szlovéniai jelenlétükre is. A Mol ez év februári stratégiafrissítése óta vett 16 Lukoil márkájú szlovák kutat, a svájci Marché Internationallel pedig éttermek kialakítására szerződött.

Megfigyelők szerint a mostani a legnagyobb horderejű ügylet a két cég között azóta, hogy a Mol 2007-ben még ellenséges felvásárlónak bélyegezte az OMV-t. A két nemzeti olajcég viszonyát az elmúlt két évtized során a hűvös távolságtartás jellemezte. Ennek elsődleges oka, hogy a sógorok a 2000-es évek eleje óta igyekeztek megszerezni a Molt, ami a magyar csoport 2007-2008-as, végül kisiklatott felvásárlási kísérletében csúcsosodott ki. (Egyes elemzők szerint az olajcég 30 százaléknyi tulajdonrészének mostani "kialapítványozása" is értelmezhető egy hasonló "támadás" elleni védelemként.) Mindenesetre a két versenytárs eddig nem vagy csak nagyon ritkán kötött egymással látványos üzletet.

Ugyanakkor a mostani szerződés Pletser Tamást, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázpiaci elemzőjét kevéssé lepte meg. Az OMV közel egy évtizede megkezdte kevéssé jövedelmező, nehezebben ellátható térségbeli hálózatai kiárusítását. Az elmúlt évek során megváltak horvát, török és délnémet rendszereiktől is. A szlovén hálózat szintén veszteséget termelt nekik, mivel az Alpok miatt saját schwechati finomítójuk helyett a trieszti kikötő felől zajlott az ellátás. Ehhez még hozzájárult az OMV élére 2015-ben kinevezett - igaz, jövőre távozó -, német Rainer Seele tágabb, a múltbéli, sokszor nemzeti alapon túlfűtött, helyi ellentéteket meghaladó szemlélete is - fogalmazott.

A Mol oldaláról az INA rijekai finomítója kellően közeli. Főleg, ha a végrehajtják az egység beígért 500 millió eurós - 175 milliárd forintos - korszerűsítését. Pletser Tamás azzal is egyet ért, hogy a Hernádi Zsolt által említett "energiaátmenetből", vagyis a fosszilis üzemanyagok fokozatos kivezetéséből a töltőállomás-hálózatok akár nyertesként is kikerülhetnek. Ezek már ma egyre inkább általános, kényelmes és nem utolsósorban igen nyereséges, útmenti kereskedelmi egységek. Az üzletág az olajpiac tavalyi, Covid-válság miatti összeomlása közepette is mondhatni "megmentette" a Mol mérlegét. Mindemellett az elemző felhívta a figyelmet az igen magas vételárra: a Mol kutanként szinte kereken egymilliárd forintot fizetett, miközben egy-egy töltőállomás közkeletűen körülbelül egymillió dollárt - háromszázmillió forintot - kóstál. Igaz - tette hozzá -, a megvásárolt egységek jó része autópálya-menti és a fejlesztések is egyre drágábbak.

A piac mindenesetre az adásvételt egy egyszerű ügyletként tartja számon, amelynek során a legnagyobb esélyesnek tartott és a pályázaton legtöbbet fizető vevő nyert. Így a jelek szerint a két fél viszonyát mára sikerült megtisztítani a korábbi sérelmektől.