A határ a csillagos ég

Csak a vakszerencsén múlott, hogy a Hosszú Menetelés 5B nevű, irányíthatatlanná vált kínai rakéta lakatlan területre hullott néhány hete, s nem történt tragédia. Évekkel ezelőtt pedig egy szintén kínai gyártmányú űrobjektum darabjai egy elefántcsontparti falura záporoztak; akkor is csupán Fortunának köszönhettük, hogy emberéletet nem követelt a becsapódás.

A kelet-ázsiai totalitárius nagyhatalom rendszeresen fittyet hány a különböző nemzetközi szervezetek figyelmeztetéseire, űrprogramjának megvalósítása közben felelőtlenül újra és újra kockára teszi idegen államok polgárainak testi épségét, illetve életét. De Peking az ország területéről kiindult, globálissá vált koronavírus-járvánnyal kapcsolatban is eltolja magától a felelősséget. Többek között akadályozza a vírus eredetét feltárni hivatott vizsgálatokat, s a kórokozó laboratóriumi eredetére utaló bizonyítékok sokasodása ellenére makacsul tagad.

A felsorolt események legfontosabb tanulsága: tragikus, hogy sem az űrkutatás, sem a járványkezelés nem összemberi projekt, hanem mindkettő a nemzeti önzés jegyében zajlik. Glóbuszunk politikai szempontból az űrhajózás korában is tragikusan széttagolt, az emberiség erkölcsi fejlődése pedig nem tud lépést tartani a tudományos-technikai vívmányok gyors egymásutánban történő megjelenésével. A világűr meghódítására irányuló, grandiózus kínai tervek vagy a koronavírus eredete körüli titkolózás eklatáns példáját szolgáltatják annak, hová vezet, ha a technológiai fejlettség nem társul semminemű etikával. Ne feledjük: a Hosszú Menetelés 5B-t ugyanaz a kommunista rezsim lőtte ki a kozmoszba, amely ujgurok tömegeit zárja átnevelő táborokba, erővel számolja fel a hongkongi demokráciát, saját állampolgárainak megfigyelése révén pedig odahaza orwelli világot valósított meg. És a pekingi vezetés már be is jelentette igényét a szuperhatalmi státuszra; olyan világrend létrehozására, melyben nincs helye holmi emberi jogoknak.

Kína persze nem csupán kontrolljukat vesztett rakétái révén veszélyezteti a világot. Nyugaton is keres és talál magának trójai falovakat. Például renitens politikusokat, akik kilógnak az európai értékközösségből. Liberális véleményterrort kiáltanak, amiért a második világégés óta az öreg kontinens nyugati felén nem tolerálják a rasszista rigmusokat vagy a sajtószabadság eltiprását. Igen, Orbán Viktorról beszélek. A „nemzet miniszterelnöke” már felismerte a NER ideológiai rokonságát a pekingi autokráciával. Soha meg nem térülő kiadásokra számolatlanul veszi fel a kínai kölcsönt, unokáinkat is eladósítva. Megvétózza a Pekinget joggal elítélő uniós állásfoglalásokat. Orbán értékválasztását pedig jól jellemzi, hogy a CEU elüldözését követően Budapestre hozna egy a kínai kommunisták által dominált felsőoktatási intézményt.

A jövő áprilisi törvényhozási választások előtt nem árt elgondolkodnunk: szeretnénk-e, ha hazánkat önös érdekből egy embertelen, jogtipró rezsimhez láncolná valaki, miáltal búcsút mondhatunk majd Európának és eleddig megmaradt jogainknak is?