Tüntetések: nem mindig a méret számít

Konkrét számmal nehéz kifejezni, hogy mekkora demonstráció késztetheti meghátrálásra a Fideszt; a hét végi, 10 ezres Fudan-ellenes tüntetés után látszólag megmozdult valami. Az azonnali meghátráláshoz viszont olyan plusz elem is kell, mint ami például a '14-es netadós tüntetésnél történt – mondja Mikecz Dániel politológus.

Egy demonstráció esetében a részt vevő tömeg nagysága és a siker lehetősége között nincs mindig egyértelmű kapcsolat. A hatalom reakciója a tiltakozók létszámán túl nagyban függ attól, hogy az ügy a társadalom milyen rétegére van hatással – fogalmazott az Új Egyenlőség legfrissebb podcastjában Mikecz Dániel politológus.

A múlt hét végi, Fudan-ellenes fővárosi tüntetés apropóján konkrét példákat is említett erre. Emlékeztetett, hogy a 2014-es, netadó elleni demonstráció azért is lephette meg a hatalmon lévőket, mert azon olyan tömeg vett rész, amely mögött minimális volt a szervezés. Nem pártok vagy ismertebb civil szervezetek hozták össze az embereket, még csak nem is egy értelmiségi tömörülés, hanem közösségi oldalakon szerveződtek, ráadásul megjelent az a vélemény, hogy csalódott fideszesek is részt vesznek az akkori demonstráción.

– A 2017-es CEU-tüntetés méretében hasonló volt, mint a netadós – folytatta Mikecz –, az mégsem késztette meghátrálásra a hatalmat. Úgy gondolták ugyanis, hogy ez a tüntetés nagyságában lefedi azt az ellenzéki, vagy legalábbis a hatalommal kritikus csoportot, amely elég aktív ahhoz, hogy mobilizálható legyen. A rabszolgatörvény elleni tiltakozásnál pedig szintén nem blokkolt le a Fidesz. Akkor abban bízhattak, a kormányzati ciklus elején egy ilyen konfliktust érdemes felvállalni, később pedig úgyis elül a botrány.

Vagyis a tüntetések sok esetben a nagyságukkal képesek hatást elérni, hiszen a méret számot adhat a döntéshozónak, hogy mennyien támogatják az ügyet, ez azonban időnként csalóka. Különösen, ha egy adott társadalmi csoport adja a tiltakozók nagy többségét. Az SZFE esetében például a hallgatók tudatosan távol akarták tartani a pártpolitikát az ügyüktől, nem akartak alapot adni olyan feltételezéseknek, hogy ellenzéki szervezkedésről lenne szó, hiszen az oktatás szabadsága és a függetlenség mellett álltak ki. Amennyiben ott megjelentek volna az ellenzéki pártok, az rögtön visszarántotta volna azokat a fideszeseket, akik esetleg szimpatizáltak a diákok ügyével. A rabszolgatörvény-ellenes tüntetés ebben a tekintetben már áttörést okozott, hiszen ott szakszervezeti vezetők és pártpolitikusok is együtt álltak a színpadon. Ahogy most hét végén is pártzászlók lengtek a tömegben a transzparensek mellett.

– Érthető a dilemma a mozgalomszervezők esetében, hiszen azt is fel kell mérniük, mikor és hogyan billen át a közvélemény egy részének szimpátiája. Az SZFE melletti kiállás akkor lehetett volna eredményes, ha a Fidesz azt látja, hogy az ő szavazói közül is sokan szimpatizálnak az üggyel. A kínai Fudannál más a helyzet, hiszen a felmérések azt mutatják, hogy még a kormánypárti szavazók 40 százaléka sem ért egyet a kínai hitelből tervezett óriásberuházással. Ezért is lehet, hogy a kormány – egyelőre nem tudni, hogy csak látszólag vagy ténylegesen is – a jelek szerint hátrébb lép egy tízezres fővárosi demonstráció után.