A házelnök nem találja a helyét. Lebeg-libben az ellenzék parlamenti házmesterének és a NER-forradalom főideológusának funkciója között. Kedden a Katolikus Rádióban az utóbbi szerepében lépett fel. "Csak a kereszténység köti össze az európai embereket" - mondta. "Az EU tagállamainak jelentős része, de főleg az unió intézményei olyan világnézeti, politikai befolyásolás alatt vannak, amellyel a posztkereszténység korszakát szeretnék elhozni, amely a káosz, a rettenet, az új barbárság korszaka lenne". Bornírt, apokaliptikus allegória-látomás, mindenki azt láthat bele, amit akar, csak félje a jövőt. Támadást nem látunk, nem osztozunk a félelemben. Az európai szellemi örökség egészét látjuk, aminek része a keresztény kultúra, része a német filozófiai és a francia politikai hagyomány. Ennek az örökségnek a nyomait bámuljuk a reimsi katedrálistól a Notre Dame-ig, a Mátyás templomtól a párizsi Louvre-ig, a Sorbonne-tól a British Museum könyvtáráig. Politikai hagyományait éljük meg a görög poliszoktól az Európai Unióig. Az örökös az európai ember, aki ha akarna, sem tudna megszabadulni önmagától. Attól, amivé kétezer év alatt lett.
De nem gondoljuk, hogy a házelnök álmát a "posztkeresztény apokalipszis" bolygatja: inkább a napi politika kavarja fel. Az Unió "kétes" jövője, főként az Európai Parlament, amelyet az európai demokrácia elleni "legsunyibb, leghatékonyabb merényletének" nevez, mert "nem a népakarat kifejezője, hanem a nemzetállami parlamentek riválisa". Nem értjük ugyan, hogy miért nem a népakarat kifejezője az EP, amely közvetlen választás után gyakorolja népképviselői jogait. Azzal együtt, hogy példátlan lenne, ha az EP - ráébredve eddigi látens hatalmára - eljárást kezdene a Bizottság ellen az EU-bíróságon, vagy bizalmatlansági indítványt kezdeményezne a biztosi kollégium ellen, mert elmaszatolják a jogállami eljárásokat. Önkritika: a német zöldpárti Daniel Freund megszámolta, a 24-ik EP-vita folyt a héten a jogállamról Orbán hatalomra kerülése óta, de a kormányfőt nem sikerült megállítani. A hangulat: Ujhelyi István szocialista képviselő szerint „ideje prés alá helyezni az uniós értékeket semmibe vevő és a jogállamiságot felszámoló kormányzatokat, elég volt az uniós állam- és kormányfők mismásolásából és a Bizottság óvatoskodásából”.
Itt hát a gond, ami Kövért nyomasztja. Nem akaródzik neki kibújni az uniós pénzeszsákból, az EU szétesése “csak pesszimista jövőképében szerepel”. Az optimista verzió: Európa nyugati fele feleszmél. Sikerül nacionalista-jobboldali fordulatot elérniük az EP-ben is, hogy a magyar parlamentarizmus meggyalázása után autoriter többség kezébe kerüljön az EP is. Az lenne a vidám világ, amely ráébred, hogy “az európai identitás csak a nemzeti identitásokból jöhet össze, a keresztény kultúrára támaszkodva.” Akkor ki lehetne söpörni a történelemtől politikai következményeivel együtt a felvilágosodást, és akkor megélhetnénk a valóságos apokalipszist. A keresztény fundamentalista, bezárkózó, a világból önmagát kirekesztő Európát.