(F)osztogat

Orbán a vesztét érzi: látja, hogy egyre nagyobb a bajba kerül, így a választások előtt a költségvetés fosztogatása mellett megkezdte az osztogatást is. Kezdődött a 13. havi nyugdíjjal, folytatódott a 25 év alattiak teljes adómentességével – most meg itt van a több százezer forintos adó-visszatérítés a gyerekes családoknak. Ezt hívják helikopterpénznek – amikor az állam ész nélkül szórja a pénzt az emberek közé. Ezt tette Trump, Biden, Merkel és egy csomó más európai kormány. Tavaly, a válság idején. Egy kormány volt csak, amelyik egy fillért sem áldozott a polgáraira: Orbáné. Mert a segély az egy kommunista dolog – mondta a magyar miniszterelnök. Ja, annyira kommunista, mint maga Trump.

Jutott viszont több ezer milliárd a haverokra, mert nem a szolidaritás, nem a segítség volt fontos, hanem a felcsúti vagyonalap feltőkésítése. Most fordul a kocka, már szavazó is számít. Addig ez nem volt fontos, amíg a kórházakban fuldokoltak, ezért a pénz a stadionra, NER-alapítványra, vadászatra ment.

Az érem másik oldala a fogadóé: lelkiismeret-furdalás nélkül tegyék el a pénzt a nyugdíjasok, a fiatalok és családok, ugyanis ez a második legfontosabb hazafias kötelezettségük. Jobb helyeken az adófizetés az első, de nem nálunk. Tegyék el a pénzt, mert az adóbevétel sokkal jobb helyen van a családoknál, mint Andrea gyűrűsujján, Tóni Louis Vuitton táskájában, Laci luxusjachtján, Árpi órájában vagy Lölő luxusgépén.

Mert eddig ilyen hülyeségekre ment a közpénz. De adót nem ezért fizetünk, hanem azért, hogy legyen normális, versenyképes oktatás, közrend, működő rendőrség, korrupciót üldöző ügyészség, egészségügy, jólét. Legyen jogállam.

Az a miniszterelnök, aki azt hiszi, hogy pár százezer forintért lemondanak az emberek ezekről minimális igényekről – az meg van veszve. Elmondja, mint gondol a választóról: annyit értek, amitek van. Neki és a családjának több tíz vagy száz milliárdja van, de annyira azért nem bátor, hogy abból osztogasson. Csak a mi pénzünket adja vissza. Még fosztogat, de jön a roló.