Előfizetés

Írja le, mit tehet és mit nem egy Karinthy-gyűrűs! – kéri az állami média vezetőjétől Kőhalmi Zoltán

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.06.11. 19:28

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Tovább dagad a botrány, hogy az abszurd humor nagyágyújától, Galla Miklóstól méltatlanság címén elvették a korábban megítélt elismerést.
A mai napon értesültem róla, hogy a díjazottak “tevékenységének” a “közmédia, valamint a Karinthy-gyűrű-díj értékrendjével, szellemiségével” kell összeegyeztethetőnek lenni – írta Facebook-oldalán közzétett e-mailben az elismerés birtokosa, Kőhalmi Zoltán. A humorista felszólította Dobos Menyhértet, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatóját, írja meg mit tehet és mit nem, illetve mihez tartsa magát, ha önálló gondolatokat kell megfogalmaznia. Kőhalmi, a neves stand upos azután fordult Doboshoz, hogy az állami média vezetője is levelet írt Galla Miklós humoristának, amiről a Népszava is beszámolt:
„Ezúton értesítem, hogy a szakmai kuratórium döntése értelmében 2021. évben nem Ön részesül a Karinthy-gyűrű-díjban, mivel közelmúltbéli tevékenysége nem egyeztethető össze a közmédia, valamint a Karinthy-gyűrű-díj értékrendjével, szellemiségével.”

Galla Miklósnak egyébként még februárban ítélték oda a díjat, amit most egyszerűen elvettek.  Kőhalmi Zoltán, aki „pillanatnyilag” Karinthy-gyűrűs humoristaként írta alá levelét, így folytatta:
„Javaslom továbbá az összes eddigi díjazott értékrendjének, szellemiségének átvilágítását, nehogy megbújjon közöttük egy érdemtelen. Segítségükre lehet, hogy mindegyikükről számos leleplező erejű hangfelvétel készült, ahol hosszan fejtik ki saját nézeteiket, valaha ezt nevezték Rádiókabarénak.”

Megjegyezte azonban, hogy a felvételek jórésze meg sincs nekik, mert 2010-ben a Rádió új vezetése kihajította az egyedülálló kabaréarchívumot.
„Szó szerint a folyosóra dobálták a szalagokat, kizárólag a közmédia, valamint a Karinthy-gyűrű-díj értékrendjével, szellemiségével összeegyeztethető módon. Szerencsére volt olyan munkatárs, aki az utolsó heteiben nem sajnálta a fáradságot, és amit tudott, bedigitalizált. Megkaptam tőle, úgyhogy nekem elég sok minden megvan, oda tudom adni”

– zárta sorait Kőhalmi Zoltán.

Visszavonták Galla Miklóstól a Karinthy-gyűrűt

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.06.11. 12:58
Galla Miklós
Fotó: Mohai Balázs / MTI
Az állami média méltatlanságra hivatkozva döntött úgy, hogy mégsem az abszurd humor nagyágyújának adja az elismerést.
"Ezúton értesítem, hogy a szakmai kuratórium döntése értelmében 2021. évben nem Ön részesül a Karinthy-gyűrű-díjban, mivel közelmúltbéli tevékenysége nem egyeztethető össze a közmédia, valamint a Karinthy-gyűrű-díj értékrendjével, szellemiségével"

- idézett az Index abból a levélből, amelyet az elismerést alapító Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója jegyez. Az ügy előzményeihez hozzátartozik, hogy az elismerést még februárban ítélte oda a humorista számára az állami média, Galla Miklós akkor igent mondott rá. Az érintett a portálnak azt mondta, nemrég adott portréinterjút a szintén az MTVA-hoz tartozó M5 csatorna Ez itt a kérdés című műsorának, ezen a héten hétfőn pedig még ő konferálta a rádiókabarét. Galla Miklós hozzátette, egyik informátora - aki az állami médiának dolgozik - azt mondta neki, valójában arról van szó, hogy politikai berkekben az az álhír terjed, miszerint csatlakozott Karácsony Gergely mozgalmához. "Teljes fikció! Semmilyen kommunikáció nem zajlott a mozgalom és köztem. De ez lehet a döntés hátterében. A politika ártatlan áldozatává váltam." Az ügyben keresték a levelet kiküldő Dobos Menyhértet is, de nem sikerült utolérni az éves szinten több mint 100 milliárd forintnyi közpénzből üzemeltetett állami média egyik prominens alakját.

"Ne rakj a vászonra tömeggyilkosokat!” - interjú Vadim Perelman rendezővel

Csákvári Géza
Publikálás dátuma
2021.06.11. 09:00

Vadim Perelman Perzsa nyelvleckék című, a magyarországi mozikban most debütáló műve egy franciaországi lágerben játszódó, rendhagyó holokausztfilm, melyben egy Gilles nevű fogoly úgy éli túl a háborút, hogy elhiteti, perzsa és ezért nyelvet kell tanítania. Persze igazi nyelvtudás nélkül.
Mennyi igaz a vásznon látható történetből? Azt írtam ki a film elején: igaz történetek által inspirált film. Nem azt, hogy igaz történetet mesélek el. Most csak a forgatókönyvírót, Ilja Zofint tudom idézni, aki tizenöt éves korában olvasott egy magazinban arról, hogy egy férfi úgy élete túl a náci koncentrációs tábort, hogy annak vezetőjét nyelvekre oktatta. Ez annyira megmaradt benne, hogy kitalált rá egy forgatókönyvet. Engem ekkor kerestek meg, hogy szeretném-e megrendezni, szóval, az irodalmi alapokhoz semmi közöm. Már épp indult volna a produkció, amikor számunkra kiderült, Wolfgang Kohlhaase 1952-ben írt egy novellát, melynek a cselekménye kísértetiesen hasonló. Tíz oldal, melyben egy koncentrációs táborban lévő fogoly egy német SS-es házaspárt tanít fárszi nyelvre. Gondolom, ekkor felállt a válságstáb. Csaknem. De végül gyorsan a producerek megvették a novella megfilmesítési jogait, egyes elemeit Ilja beledolgozta a forgatókönyvbe, Kohlhaase áldását adta a produkcióra. Hogy őt mi inspirálta a novellája megírására? fogalmam sincs. De a Perzsa nyelvleckéket megnézte és és zokogott rajta. Egy koncentrációs tábor vezetője, aki szuperemberekben és a tiszta vérvonalban hisz, miért akar idegen nyelvet tanulni? Erről sokat beszélgettünk Iljával. Az én álláspontom, mint rendező, hogy úgy gondolja, ezzel őrzi meg a humanitását. Beszélhet valakivel az anyjáról, a gyerekkoráról, verseket írhat. A nagy kérdés, hogy tényleg így gondolja-e, ha tudná, hogy nem is igazi nyelv, amit megtanult és művel. Claude Lanzmann, a Soá rendezője állítja: nem szabad, nem lehet megmutatni a holokauszt borzalmait a vásznon. Önnek szemmel láthatóan nem voltak skrupulusai e téren. De most komolyan: kicsida Claude Lanzmann, hogy ilyen kijelentéseket tesz? Sokkal nagyon kérdés ez, mintsem, hogy ő mondja meg, hogy mit lehet és mit nem. Különösen a saját dokumentumfilmjét megadva mércének. Nem akarok nagyképűnek tűnni, de azért én is elég sokat tudok a holokausztról, hosszú évek óta kutatom. A Perzsa nyelvleckék esetében pont az volt a célom, hogy ne a történelmi tudásomat villongtassam és rakjam tele felesleges adatokkal a filmet. Egy játékfilmesnek az a dolga, hogy ablakot nyisson a múltba. Időgépként működjön a nézőknek. Értem, de belefér az is, hogy akár viccet csináljunk a holokausztból? Na, de itt a nagy kérdés, hogy mi a vicces? Én úgy gondoltam, hogy csupán kettő humoros jelenet van a filmben. A klasszikus pénisz-szcéna, a nemi szervekkel való tartalmi incselkedés. A másik, amikor a főgonosz lebukik a „perfekt” perzsatudásával. És ezekben a szituációkban katonákat figuráztam ki. Ehhez képest a közönség végig nevette a filmet, noha én egy drámát készítettem. Amikor Klaus Koch SS-tiszt megkérdezi Gilles-t, hogy mi az étterem fársziul, rávág egy halandzsa szót. A nézőtér kitört a nevetésben. De miért? – kérdezem én. Mert okosan rögtönzött? Ebben mi ennyire vicces? Ha előre tudnám, hogy a közönség hogyan reagál, akkor lenne csak szomorú a világ. Mindenki ugyanazt a kiszámítottan hatásos filmet készítené, csak épp más címmel. De akkor úgy véli, nem lépte át az ízléstelenség határát. Nem, mert nem vagyok tiszteletlen a történelemmel szemben. Jómagam is zsidó vagyok. Pontosan tudom, hogy nem lehet viccelni semmiféle tömeggyilkosságból. De hadd kérdezzek vissza: ön szerint a Jojo nyuszi című film határon belül volt? Szerintem igen. Miért, ön szerint nem? Nem. Ha valaki Hitlerként ugrál fel-alá az erdőben, az nagyon nincs rendben. Taika Waititi nem értettem meg, hogy az a fickó csaknem negyven millió emberrel végzett. Nem lehet „jópofa”. De ugyanezt gondolom Sztálinról, ha megjelenik a vásznon. Na, ha korébban behozta Lanzmann szabályát, akkor itt van a Perelman-változat: „Ne rakj a vászonra tömeggyilkosokat!” Viszont a szappaoperaszerű karakterek mehetnek? A Perzsa nyelvleckében csak és kizárólag fiktív karaktereket mutatok. Többen mondták nekem, hogy nem érették, minek építettünk be szerelmi szálat, féltékenykedést a német katonák körébe. Éppen azért, mert el akartam távolodni a kliséktől és az általánosításoktól, hogy a németek csak robotok voltak, akik lőttek, gyilkoltak és kész. Nem voltak ők sátán, igaz, angyalok sem. Csupán emberek. A szórakoztatóipari film lényege: a nézőnek olyan figurákat kell teremteni, melyekkel azonosulni tudnak. Ha ez megy, akkor lehet jönni a szerzői szándékokkal, mint például valamiféle üzenet megfogalmazása. Valóban? Például, a Perzsa nyelvleckékben végig követjük Gilles vesszőfutását az életéért, melyet ösztönösen és eltökélten old meg. Mindeközben hatással tud lenni egy emberi szörnyetegre, akin később megjelennek az empátia jelei. Mindemellett, hogy a hősünk kitalál egy fantázia nyelvet, melyben elrejti a koncentrációs táborban megforduló emberek nevét a sztori legemocionálisabb része. Megkérdeztem egy nyelvészt: lehetséges ez? Mondta, hogy igen. Egyszóval, Gilles nem csak a saját bőrét mentette, hanem minden áldozat emlékét is magában hordozta. Ez igazi emocionális bomba, melyen – remélem – mindenki elgondolkozik, aki megnézi a filmet. Mit szól azokhoz a véleményekhez, melyek szerint nem is volt holokauszt? Akik ilyeneket terjesztenek, nem érdekelnek. Azok az emberek, akik hallgatják őket, igen. Utóbbiak még nem feltétlenül elveszett esetek. A Gilles-t alakító argentin Nahuel Pérez Biscayart heroikusan helyt állt a szerepben, hovatovább remek alakítást nyújt. Pedig nem kisebb feladattal kellett megküzdenie, hogy két nyelvet kellett bebifláznia. Egyrészt a karakter által kitalált ál-perzsát, illetve a németet, mert bár sok nyelven beszél, ez nincs köztük. Minden egyes szót három órán keresztül tanult és az átállások során mindig jött és angolul kérte, hogy ne merjek a dialógusokon változtatni semmit. Megértettem min megy keresztül. Tizennégy éves voltam, amikor a szüleimmel elhagytuk a Szovjetuniót. Bécsen és Olaszoroszágon keresztül érkeztünk Kanadába. Nem csak angolul kellett hirtelen megtanulnom, de fel kellett építenem a saját karakteremet egy új környezetben. Amúgy, nagy igazság: egy film sikere kilencven százalékban a színészeken áll. Neked meg rendezőként teret kell nekik adnod. Jobban értenek hozzá, mint te. Semmi szükség arra, hogy Sztanyiszlavszkijról kezdjek el bárkivel is értekezni. Hány nyelven zajlott a forgatás? A színészekkel angolul kommunikáltam, a forgatókönyv orosz nyelvű volt. Én készítettem el az angol verziót, csak úgy magamnak, aztán végül napról napra ez alapján készült el a német verzió. Itt kezdtem bizonytalanná válni: vajon jól fordították le párbeszédeket? Viccesen mindig Nahueltől kérdeztem: na, milyen a német fordítás? „Honnan tudjam?” – válaszolt nevetve.  Névjegy Vadim Perelman ukrán származású kanadai-amerikai forgatókönyvíró-rendező. Első egészestés műve, a három Oscarra jelölt Ház a ködben (2003) című thriller volt Ben Kingsley főszereplésével. A Szemvillanás alatt című dráma és egy Kelly Clarkson videó után elkezdett Oroszországban rendezni. A Perzsa nyelvleckék az ötödik nagyjátékfilmje.