– A Gyurcsány hazudott! – kiabálta kapujában állva a Drávaiványiban élő Diósdi József.
A 60 éves, bajuszos, borostás, vékony férfi végső érvként vágta ki az előbbieket. A 2018-as parlamenti választáson a 170 lelkes Drávaiványiban a szavazók 70 százaléka a kormánypártokat támogatta. Diósdi szerint a Fidesz most is népszerű a baranyai faluban. A „miért?” kérdésre harsogta a pólót és kempingnadrágot hordó, mezítlábas férfi, hogy: Gyurcsány hazudott.
– Orbán Viktor nem? – faggattam őt tovább.
– Dehogynem!
– Még is csak a Gyurcsányon akad fenn…
– Mindegyik hazudik! A Gyurcsány viszont beismerte.
Felvetettem, miért nagyobb bűn, ha valaki beismeri a hazugságát, mintha kitart mellette, ám Diósdi József nem volt vevő a szavaimra. A férfi egykor gépkezelőként dolgozott vízügyi cégeknél, ám az utolsó húsz évben főleg közmunkás volt, most is az. Három gyereket nevelt föl, mind családosak, gazdáknál dolgoznak. Diósdi bére 54 ezer, felesége egy kaposvári üzembe ingázva 150 ezer forintot keres. Ezzel a férfi elégedett. Ráadásul most ő is álláshoz juthat a szigetvári konzervgyárban:
– Kapnék ott havi 130-140-et, az jó pénz. Ha nem vesznek fel, kihúzom közmunkában egy évig, aztán megkapom a 60 ezer forintos előnyugdíjat. Mellette napszámmal összehozok még ugyanannyit. Az nem rossz.
Diósdi felmondta a Fidesz leckéjét arról, hogy a kormány megvédi az embereket a migránsoktól, bezzeg az ellenzék behozná őket. Azért biztos ebben, mert ezt mondja a rádió. Abban is biztos, hogy az ellenzék oltásellenes. Megjegyeztem neki, hogy az ellenzék a kínai és az orosz oltást ellenezte, mivel azokra nem volt uniós engedély. A férfi rábólintott:
– Igen, mert oltásellenesek – morogta megingathatatlanul.
Nyolc kicsi baranyai falu több tucat lakóját kérdeztem a szigetvári választási körzetben a Fidesz-KDNP tandem népszerűségének okairól. Azért ezt a körzetet választottam, mert 2018-ban a térség 7-10 ezer lelkes városaiban egészen másképp voksoltak a helybéliek, mint a falvakban. Szigetváron, Siklóson és Szentlőrincen az ellenzéki pártok megszerezték a szavazatok többségét, a falvakban viszont a voksok 60-70, néhol több mint 80 százaléka a kormánypárti jelöltnek jutott, s ezzel a fideszes Nagy Csaba nyert. A körzet amiatt is alkalmas a pártszimpátia mérésére, mert Nagy Csaba új jelölt volt itt, őt a falusi szavazók nem ismerték, így a voksok a pártjának szóltak.
A mostani beszélgetések alapján elmondható, hogy a felkeresett falvakban a kormánypártok őrzik népszerűségüket. Diósdi József válaszai jól összegezték az aprófalvak kormánypárti szavazóinak véleményét. A Fidesz-szimpatizánsok hálásak a kormánynak a közmunkaprogramért, hisz a térség falvaiban a rendszerváltás után 40-90 százalékos volt az állástalanság. A kérdezettek elmondták, hogy továbbra is tartanak a menekültektől. Egy olyan emberrel se találkoztam, aki látott volna már migránst. A „baloldal oltásellenes” jelszó is hatott, bár kevésbé.
A 220 lelkes Cúnban – ahol három éve a szavazók 77 százaléka a kormánypártokra voksolt – azért dicsérik a Fideszt, mert segíti a falvakat. A településen most újítanak fel egy régi épületet 30 millióért, ott lesz mutatós hivatala a községnek.
– Amit a Fidesz megígér, azt be is tartja, ezért szavazunk rájuk – jelenti ki a hazafelé bicikliző, negyvenes éveit taposó közmunkás, Kálmán.
Hamarosan új játszóteret is kap a falu. Cúnnak már van játszótere, tíz éve épült. Ám a fajátékok tíz év alatt életveszélyessé váltak, ezért most le kell bontani azokat. A helybéliek a játszótér-program botrányára nem emlékeznek (az elbaltázott programról szól keretes írásunk).
Kemsén is azért erős a Fidesz, véli a 48 esztendős Baranyai Sándor, mert a faluban sok beruházás történt. Megújult a 60 lelkes községben a polgármesteri hivatal, a templom és a kultúrház. Utóbbiban Baranyai szerint csak nőnapi és karácsonyi rendezvény van, de itt ennek is örülnek. Baranyai közalkalmazott, Pécsen találna munkát, de nem ér be a reggeli kezdésre busszal. Lánya 19 éves kereskedő, neki is ez a gondja. A férfi felesége Kaposvárra jár dolgozni, őt a cég busza viszi-hozza.
Többen említették, hogy ők azért szavaztak a Fideszre, mert jónak tartották, hogy a kormány segíti a családokat. A bogdásai Zsifkóné Kiss Mária is ezt hangsúlyozta. Az asszony közmunkából és a hét végeken vállalt napszámból nevel két tizenéves fiút, volt férjétől nem kap pénzt. A családival együtt összejön neki egy hónapban 150 ezer forint, Mária nem panaszkodik, megélnek valahogy.
Míg a 230 lelkes falu utcáján beszélgettünk, kilépett hozzánk az asszony anyjának 65 éves élettársa.
– Ilyen diktatúra még sosem volt ebben az országban, mint most – ismételgette fojtott dühvel, de hogy mire alapozta véleményét, azt nem részletezte. Még hozzátette:
– Falun sehol sincs jó élet, csak Felcsúton. Mindenkinek oda kéne költözni. Ács és asztalos a szakmám, de nyugdíj előtt tíz éven át nem kaptam rendes munkát.
A nyugdíjával viszont elégedett a férfi, azt hajtogatta, hogy hatszámjegyű. Hogy errefelé a 100 ezer feletti nyugdíj jónak számít, arra a drávafoki kocsmában kaptunk tanúságot. Három idős férfi sörözgetett, ők egykor a helyi téeszben dolgoztak, aztán 15-20 évig állástalanok és közmunkások voltak, és a háztájiban tartott jószágok révén jutottak jövedelemhez.
– Kilencvenezer a nyugdíjam – dicsekedett egyikük, aki korábban bikákat adott le és fuvarozást vállalt, de most már se lova, se szekere, csak a lovas szánja maradt meg.
A kocsmáros, Nagy Katalin így magyarázta a kormány támogatottságát a faluban:
– Az öregek hálásak, hogy a kormány néha emeli a nyugdíjakat. Örülnek, ha kapnak tízezer forintot az év végén, meg hogy visszakapják a tizenharmadik havi nyugdíjat. Az nem tűnt fel nekik, hogy tíz évig nem kapták vissza, és hogy most is csak négy év alatt kapják meg.
Mindamellett vannak, akik korábban a Fideszre szavaztak, most viszont azért hajolnak el a párttól, mert keveslik a munkahelyet, a közmunkabért és a családi pótlékot. Lúzsokon, ahol 220-an élnek, az árokparton üldögélve beszélgetett három asszony. Körülöttük apró gyerekek és cicák játszadoztak.
– Kevésből élünk, többet ígért a kormány – bizonygatta egyikük, aki Etelkaként mutatkozott be.
– A kilencvenes években varrodában dolgoztam, de bezárt, és azóta nincs munkám. A négy gyerekem már nagy, ezért nem kell a közmunka, inkább megélek abból, amit a kertben termelek. A férjem mondta, hogy a Fideszre kell szavazni, de többet nem hallgatok rá.
– Azért nem jut nekünk, mert a kormánynak maga felé hajlik a keze – szólt közbe Etelka menye. – Az Orbánnak jól megy, neki nagy izéja van Siklóson. Na… szóval, szőleje. Helikopterrel jár oda.
Megjegyeztem, tudnánk róla, ha Orbánnak szőlője lenne itt (a borvidék gazdái se hallottak erről), de ő ragaszkodik információjához. Mindamellett az asszony szavai azt bizonyítják, hogy a kormányhoz közel állók vitatható meggazdagodása itt is beszédtéma.
– Az emberek falun fel se fogják, mennyi pénze van a gazdagoknak – legyintett a 61 éves Varga János, aki két fiával Drávapiskin lakik egy roskadozó házban. A 27 éves Skodáját reparáló férfi így folytatta:
– Amióta megszűnt a téesz, nincs állásom, közmunkás vagyok. A feleségem itt hagyott a két gyerekkel, szerencsére van egy élettársam, és ő Harkányban dolgozik, 150 ezerért. De én azt nem tudom felfogni, hogy valakinek milliárdjai vannak. Azt tudom, hogy mennyi százezer forint, annyi jut néha, tudom, hogy az mire elég. Itt más is így van ezzel. Ha valaki ellop ezer forintot, az felháborít minket, de ha milliárdokat lop valaki, az nem, mert annyi pénz úgy sincs.
Visszatérő mondat, hogy minden politikus lop. A férjével korábban öt évig külföldön dolgozó Nagy Katalin így elmélkedett:
– Azzal, hogy az ellenzék elmondja, a Fidesz lop, nem lehet legyőzni a kormányt. Az emberek úgy gondolják, hogy aki megteheti, az lop. Igazuk van. Ha én lennék közel a tűzhöz, én is lopnék.
A 150 lakost számláló Sósvertikén a 2018-as választáson a szavazók 88 százaléka ikszelte be a kormánypárti jelöltet. A helybéliek szerint ez ma se lenne másképp. Horváth Jánosné az LMP-re szavazott, s a sellyei dióüzembe ingázó asszony azóta se szimpatizál a Fidesszel.
– Hiába fog össze az ellenzék, amíg a falvak népét meg nem győzik, nem nyernek – vélte az asszony, aki három lányt nevelt fel. – Az ellenzéki politikusoknak el kell jönni többször is a falvakba, és elmondani, hogy mekkora kárt okoz az országnak a kormánypártiak meggazdagodása, meg azt, hogy mennyit hazudik a közmédia a kormányról, a migránsokról, az unióról, mindenről. Ezt a városokban látják, a Kossuth rádiót hallgató falusiak többsége viszont nem tudja.
Diósdi József viszont nem érti, hogy a városiak miért szavaznak immár az ellenzékre:
– Talán azért, mert hülyébbek, mint a falusiak – mondja ki nevetve a maga megfejését a férfi.
Később mezítláb elkísért minket a falu református templomába, a házától kőhajításnyira lévő barokk épületbe. Az 1792-ben emelt templom mennyezetét festett kazetták díszítik.
– Ugye szép? – kérdezi József. – Katolikus vagyok, de idejárok. Az anyám menhelybe adott, ott nőttem fel. Nem tudom neki megbocsátani. De ha idejövök, megnyugszom, felejtek minden bajt, ezt is.
