A hidegháborút idéző fagyos kétoldalú viszony közepette kerülhet sor a ma esedékes amerikai-orosz csúcstalálkozóra a Genfi-tó partján. A XVIII. században épült, impozáns Villa de la Grange-ban tárgyalóasztalhoz ülő két elnöknek bőven akad megbeszélnivalója: Washington szerint a Krím-félsziget 2014-es, jogellenes annektálása óta Oroszország elfogadhatatlanul agresszív külpolitikát folytat, míg Moszkva a Nyugatot vádolja ugyanezzel a gazdasági szankciók, a diplomáciai kiutasítások és a kelet-európai NATO-tagállamokban megnövekedett katonai jelenlét miatt. Joe Biden szemtől-szemben kérheti számon Vlagyimir Putyinon egyebek mellett az amerikai és más nyugati választások befolyásolására irányuló kísérleteket, a rendszeres kibertámadásokat, a csehországi vrbeticei fegyverraktár felrobbantását, Szergej Szkripál volt orosz kém megmérgezését, a gépeltérítő belarusz rezsim támogatását, valamint Ukrajna folyamatos destabilizációját. Az orosz államfő pedig megpróbálhat alkut kötni: ígéretet tenni arra, hogy egyik-másik kérdésben visszafogja magát engedményekért, esetleg bizonyos szankciók enyhítéséért, a NATO-csapatok hátrébb vonásáért vagy az orosz birodalmi “érdekszféra” tiszteletben tartásáért cserébe.
Noha a kétoldalú kapcsolatok szempontjából mára mellékéssé vált a polgárháború sújtotta Szíria jövője, az ország felkelők uralta északnyugati részén élő mintegy 4 millió civil számára mégis élet-halál kérdése, hogy az ő ügyük is napirendre kerül-e a Biden-Putyin találkozón. Jobbára olyan emberekről van szó, akiknek túlélése a humanitárius segélyek beáramlásától függ, és rövidesen teljesen kiszolgáltatottá válhatnak a nem éppen az emberségéről híres Aszád-rezsim jóindulatának.
Az élelmiszer, gyógyszer és egyéb létfontosságú ellátmányok zömében az ENSZ égisze alatt vagy annak közreműködésével jutnak el a lázadók ellenőrizte területekre. A szállítmányok előtt 2014 és 2020 között négy határátkelő is nyitva állt, ám a szíriai rezsimmel szövetséges Oroszország, illetve Kína tavaly mindössze egyetlen folyosó használtalára korlátozta a világszervezetet. A szír-török határon fekvő Báb al-Hava átkelőhelyen jelenleg havi mintegy ezer, segélyekkel megpakolt teherautó halad át, ám Moszkva ezt az utat is lezárná az ENSZ előtt. Mindez azt eredeményezné, hogy a világszervezet kizárólag a szír vezetés hozzájárulásával juttathatna el humanitárius szállítmányokat a felkelők ellenőrizte területekre, csakhogy erre az esetek töredékében szoktak engedélyt kapni; az Aszád-rezsim a polgárháború során már több alkalommal is bizonyította, hogy a lakosság szándékos kiéheztetése is katonai eszköztáruk részét képezi.
A Báb al-Hava átkelő használatát lehetővé tévő BT-határozat július 10-én jár le, az amerikai diplomácia az elmúlt hónapokban aktívan kampányolt Oroszországnál, hogy járuljanak hozzá a hosszabbításhoz, sőt további folyosók megnyitásához az ENSZ előtt. Biden vasárnap a G7-es csúcstalálkozó után hangot adott abbéli reményének, hogy a szíriai segélyezés egy olyan terület lehet, amiben megtalálják a közös nevezőt Putyinnal. A látványos nagyhatalmi játszmák mellett a világ közvélemény talán észre sem venné, ha pont ebben a kérdésben maradna el az áttörés, ám mintegy 4 millió szír a saját bőrén tapasztalná meg a következményeket.
