Az Magyar Nemzeti Bank Fenntarthatósági jelentésének apropóján kevés tényt és szakmai érvet, de annál több érzelmet tükröző publicisztikát jelentetett meg Bonta Miklós Fenntarthatatlanul előre! címmel május 26-án.
A negatív reklám is reklám, tartja a gyakran idézett marketinges mondás, így a kiadvány egyik szerkesztőjeként akár örülhetnék is az érdeklődésnek. Ehelyett azonban sokkal inkább sajnálom, hogy Bonta Miklós megfosztotta a Népszava olvasóit a jelentés tartalmának megismerésétől. Az érzelmek ritkán jó iránymutatók, ha objektív számokról van szó, ezért lássuk inkább a tényeket. (A témát a hírek és információk szintjén egyébként Papp Zsolt Közepesen fenntartható a magyar gazdasági modell című cikke taglalta a lap május 20-i számában. - a szerk.)
A fenntarthatóság a XXI. század kulcskérdése, amelynek jelentőségére a környezeti változások lassú, de kérlelhetetlen erővel mutatnak rá, míg más területeken, például a pénzügyi egyensúlyt illetően, a kisiklások sokkal gyorsabban vezetnek összeomláshoz. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben egyre több nemzetközi szervezet állt elő olyan mérésekkel, amelyek a társadalmi-gazdasági fejlődést nemcsak a GDP változásával, hanem indikátorok széles körének vizsgálatával értékelik. Pontosan ez a célja a Magyar Nemzeti Bank új, átfogó elemzésének is, ahol Magyarország fenntarthatóságát négy dimenzióban: környezeti, pénzügyi, társadalmi és gazdasági vetületben értékeljük, több mint száz objektív, számszerűsíthető mutató alapján.
A jelentés megállapítása szerint hazánk a fenntarthatóságot illetően az európai uniós rangsor középmezőnyében, a 15. pozícióban helyezkedik el. Magyarország a legtöbb pontot a pénzügyi és társadalmi fenntarthatóságban érte el, de e dimenziókban az EU még jobban teljesít. Az EU átlagához képest a relatív pozíciónk a környezeti fenntarthatóság és a gazdasági növekedés terén a kedvezőbb, bár e területeken az egész Uniónak meg kell újulnia.
A szerző cáfolatot jelentő adatok helyett ezen a ponton inkább kételyeit kezdi sorolni, jelezve, hogy nem lehet Magyarország fenntarthatósága ilyen kedvező a világban. A kérdés eldöntésére két hasonló nemzetközi felmérés eredményét idézném: az ENSZ Fenntartható Fejlődés Jelentése szerint Magyarország 166 országból a 29. helyet foglalja el (az EU-n belül a 19.), míg a koreai-svájci Solability intézet Fenntartható Versenyképességi rangsora szerint 180 országból hazánk a 24. (az EU-ban a 18.). Ezek a helyezések természetesen a legkevésbé sem azt jelzik, hogy megpihenhetnénk a babérjainkon - a kihívásokat a jelentésünk nem hallgatja el, hanem kiemeli és hangsúlyozza.
Érdemes belegondolni, milyen jó lett volna, ha egy hasonló jelentés már a 2000-es évek első évtizedében is elkészül. Talán elkerülhettük volna, hogy egy nyilvánvalóan fenntarthatatlan, külső eladósodásra építő gazdaságpolitika katasztrofális hatásai egy évtizedre visszavessék hazánk gazdasági fejlődését. Elemzésünk célja, hogy ne történhessen még egyszer hasonló, és a járvány után is folytatódjon a magyar gazdaság fenntartható felzárkózása.
Végezetül néhány gondolat az MNB kiadványainak borítói és a történelmi kontextus kapcsán. Mi úgy látjuk, bárki gyorsan megfejtheti, hogy nem véletlenül került Mátyás király arcképe az inflációt, Károly Róberté pedig a költségvetést taglaló elemzéseink elejére. Károly Róbert rendbe tette az államkincstárat, azaz mai szemmel nézve költségvetési reformot hajtott végre. Nemcsak bevezette a harmincadvámot és a kapuadót, hanem a bányabér révén érdekeltté tette a bányatulajdonosokat a földben lapuló arany és ezüst kitermelésére. Ennek köszönhetően a magyarországi aranykitermelés az európai mennyiség több mint háromnegyedét adta. Az pedig jól ismert, hogy a kincstárba áramló nemesfémből Károly Róbert értékálló új pénzt, aranyforintot veretett.
Az aranyforint értéke még Mátyás király uralkodása idején is viszonylag stabil volt, a váltópénzként használt ezüstérmék azonban veszítettek értékükből. Annak érdekében, hogy megállítsa a pénzromlást (tehát az inflációt), Mátyás rögzített ezüsttartalmú, a hátoldalán a király által különösen tisztelt Szűz Máriát ábrázoló ezüstdénárt vezetett be. Ez olyannyira eredményes volt, hogy még évtizedekkel Mátyás halála után is megőrizte az aranyforinttal szembeni értékét – így kerül az ő portréja az Inflációs jelentés címlapjára.
Bízom benne, hogy sikerült kielégíteni az olvasók kíváncsiságát a Fenntarthatósági jelentéssel, Bonta úr érdeklődését pedig a további kiadványaink címlapjával kapcsolatban. Mindemellett a Fenntarthatósági jelentés mottóját illetően egyet tudok érteni Bonta Miklóssal: mindig van mit tanulni Kopátsy Sándortól.