A parlament – a Jobbik támogatásával, az LMP, a DK, az MSZP és a Párbeszéd bojkottja mellett – 157 igen, 1 nem szavazattal kedden elfogadta a „A pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslatot. A törvénycsomagban a pedofília súlyosabb büntetése mellett számos a melegeket, transzneműeket megbélyegző paragrafus is szerepel. A jogszabály módosítja a médiatörvényt és a köznevelési törvényt is, eszerint megtiltják a homoszexualitás és a nemváltás megjelenítését és „népszerűsítését” 18 év alattiaknak, és csak nyilvántartott szervezetek számára engedélyezik, hogy foglalkozásokat tartsanak a témában. A jelentős ellenállást és tiltakozást kiváltó törvénymódosítás a kultúra számos területét is alapjaiban érintheti.
Történelmi emlékek
A homofób törvény nem nélkülözi a kultúrpolitikai előzményeket. Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese, 2014-18 között a parlament Kulturális bizottságának elnöke tavaly ősszel nyilvánosan ledarálta a Meseország mindenkié című kötetet. A Nagy Boldizsár által szerkesztett könyv tizenhét kortárs szerző meseátiratát tartalmazza, különféle marginalizált vagy hátrányos helyzetű csoporthoz tartozó szereplőkkel, gyakran mai környezetbe helyezett történetekkel. Dúró Dóra a könyvet homoszexuális propagandának tartja, és az ellen tiltakozott történelmi reminiszcenciákkal bíró gesztusával, hogy kisgyerekek mindennapjaiba csempészik az általa abnormálisnak tekintett életformát. Nem sokkal később hasonló indokkal Bán Zsófia Vagánybagoly és a harmadik Á című, avagy mindenki lehet más alcímű mesekönyvét tépte szét nyilvánosan.
A miniszterelnök tiltakozás helyett megerősítette a gesztust akkor, amikor a Kossuth Rádióban azt mondta, szövevényes viták ezek, ám Magyarországon vannak jogszabályok, amelyek a homoszexualitásra vonatkoznak. Szerinte a „jelenséget” a magyarok türelmesen, toleránsan kezelik, ám van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni. Hangsúlyozta: Hagyják békén a gyerekeinket.
A humanizmus ellen
– A törvénnyel még a magyartanítás előtt van baj, mivel az iskolát, mint egészet, jobban befolyásolja annál, mint amennyire a magyartanítást. Az irodalomtanításban nem kap olyan nagy hangsúlyt a homoszexualitás kérdése, míg a szexuális felvilágosításban, vagy a nemi életre való nevelésben igen. A törvény elsősorban az osztályfőnöki és a biológia órát érinti, és csak harmadsorban az irodalomoktatást – kezdte lapunknak Arató László a Magyartanárok Egyesületének elnöke. – Az egyik legnagyobb probléma, hogy a törvény születési nemtől eltérő magatartásformáknak, illetve a homoszexualitásnak a népszerűsítéséről beszél, ami abszurdum és aljasság, s abból a feltételezésből indul ki, hogy a homoszexualitás létéről beszélni diákoknak az annak a népszerűsítése. Ez azért is képtelenség mert nem tudok elképzelni olyan valakit, aki a homoszexualitással járó nehézségeket, társadalmi megbélyegzést, kényelmetlen szituációkat csak azért vállalná, mert olyan művet olvas, amiben homoszexualitásról van szó. A népszerűsítés fogalma botrányos, képtelen az a megközelítés mely szerint a homoszexualitás tényének el nem tagadása a homoszexualitás népszerűsítése lenne – hangsúlyozta Arató László.
Kiemelte továbbá, nem az a kérdés, hogy népszerűsíteni kell-e a homoszexualitást, hanem hogy a homoszexuális orientációjú embereknek a megbélyegzettségét, s az életük nehézségét akarjuk-e csökkenteni. – Sokkal nehezebb egy homoszexuális ember élete, mint egy heteroszexuálisé, s ezt a törvény azzal nehezítené, hogy még inkább titkolniuk kell vagy betegségnek kell megélniük az identitásukat. Az ország lakosságának egy kicsi, de nem jelentéktelen százalékáról van szó, akiket dekriminalizálni és destigmatizálni kellene, nem megbélyegezni és kirekeszteni. Mindenfajta humanizmusnak ellentmond egy kisebbség büntetése az illegalitásba vagy a némaságba szorítással. Nem gondolom, hogy az irodalomtantárgy kulcskérdése, ám a humanizmusé igen, hogy társadalmi csoportokat ne kényszerítsünk a föld alá, és ne tegyünk tönkre lelkeket – hangsúlyozta.
Arató László szerint az irodalomtanításban egyébként nem esik olyan sok szó a témáról, mert a költők nagy része heteroszexuális orientációjú, illetve, akinél látens, vagy meg nem valósult homoszexualitás gyanítható, azt idáig sem feltétlenül tartotta fontosnak kiemelni, így például Kölcsey Ferenc esetében. Ugyanakkor olykor mégis hamis lenne nem figyelembe venni a homoszexualitás meglétét az irodalomban. – Komikus vagy álszent lenne, hogy amikor az ember Szapphót tanítja – akit nem lehet nem tanítani, mert az európai szerelmi líra kezdete és meghatározó személyisége –, elhallgatni azt, hogy költeményei nőkhöz íródtak. Ez azért is nevetséges, mert elmondjuk, hogy Leszbosz szigetén született, s mivel a leszbikus szó ismert, az a faramuci helyzet állna elő, hogy a gyerekek elkezdenének kombinálni: az elhallgatás a tiltott gyümölcs édességét növelheti. Vagy Anakreónnál: ő nem volt homoszexuális, de Engem a Szerelem… kezdetű versében szó van arról, hogy olyan lány iránt érez szerelmet, aki Leszboszban született s nem vele, hanem inkább egy másik lánnyal foglalkozik. A verset nem lehet megérteni anélkül, hogy megnéznénk, mi értelme, hogy Leszboszban született a lány. Vagy nem szabad tanítani, vagy hamisítva kellene, ami nevetséges – részletezte. S noha a kortárs irodalomban a téma gyakrabban felmerül, önmagában az a probléma Arató László szerint, hogy az új Nemzeti Alaptanterv minimális teret ad a kortársaknak. Példaként megemlítette Nádasdy Ádám verseit vagy Szvoren Edina novelláit, mely utóbbiaknak egy része leszbikus nőkről szól – elfogadhatatlan lenne szerinte, hogy azért ne kerüljön elő egy amúgy kiváló irodalmi mű, mert annak vannak homoszexuális szereplői is. – Az irodalomtanításnak az egyik legfontosabb feladata az empátia fejlesztése, és antropológiai funkciója a nézőpontváltás megtanítása: a más társadalmi rétegekben, értékrendszerekben, korokban élő emberek problémáinak megmutatása, amelynek példája lehet a másfajta orientáció is – hangsúlyozta.
Újabb támadás
– Én is azok közé tartozom, akiket mélységesen felháborít, hogy a törvény két különálló dolgot mos össze – kezdte lapunknak Földvári Péter, a 6szín teátrum egyik vezetője, aki személyes álláspontját is megosztotta. – Én kilenc éve élek egy fiatalemberrel teljes bizalomban és békében, s szerencsére a családunk és a szűkebb környezetünk is elfogadott minket. Éljük a normális életünket, lassan két éve bejegyzett élettársi kapcsolatban, s nagyon szomorú vagyok, hogy mégis azzal kell szembesülnünk, hogy ez ma Magyarországon még mindig problémát okoz. Az a rengeteg gyűlölet és rosszindulat, ami közösségként felénk irányul, elfogadhatatlan számomra – hangsúlyozta Földvári Péter.
A színházvezető szerint a törvény komoly változást hozhat a színházi életben is, számos olyan előadás adódhat, amit teljesen más szemmel kell nézni ezután. – Például a Madách Színházban most mutatják be az Aranyoskám című előadást, amiben egy női ruhába öltözött férfi játssza a főszerepet, kérdés, hogy milyen karikával lehet játszani a darabot, miközben a musical alapja egy Oscar-díjas film. Alapjában át kell mindenkinek gondolnia, hogy mit mer, vagy mit tűz műsorára színházként, milyen mondanivalót vállal fel. Ez egy újabb támadás a színházak ellen, és újabb támadás az európai kultúra ellen.
A felvetésre, hogyan érinti mindez a színház - ahol a korábbiakban számos gyerekeknek szóló darabot is színpadra tűztek - működését, Földvári Péter elmondta, mindent megtesznek azért, hogy a gyerekek olyan ismereteket és kulturális élményeket kapjanak, ami megfelel a törvénynek, és amivel pluszt is tudnak nyújtani számukra. Kiemelte, hogy a teátrum egyik tulajdonosa a Móra Könyvkiadó, így lehet, hogy az első szűrőt nekik kell majd végrehajtaniuk, ám mivel túlnyomórészt a klasszikus magyar irodalmat szeretnék színpadra vinni, ez talán nem érinti őket. – Idővel fog kiderülni, mi az, amit lehet, és mi az, amit nem, abszurd ez a helyzet.
Csajkovszkij és a szerelem
Bizonyára nem túlzás azt állítani, hogy a zeneirodalom egyik legnépszerűbb, a gyerekek által leginkább kedvelt műve Csajkovszkij A diótörő című balettje. Nincs olyan operaház a világon, ahol legalább karácsony táján ne kerülne minden évben egyszer-kétszer színre, a nézőtereket ilyenkor jellemzően gyerekek sokasága tölti meg. „Tagadni, hogy Csajkovszkij homoszexuális volt, abszurd. Ha mostanában azt hallom vagy olvasom, hogy ezt hazafiatlan kutatók terjesztik, csak nevetni tudok” – nyilatkozta Polida Vejdman, a Moszkvától nem messze, Klinben lévő Csajkovszkij Múzeum igazgatója még 2013-ban a Deutsche Wellének, abban az évben, amikor Valgyimir Medina orosz kulturális miniszter is azt mondta egy újságnak, hogy a zeneszerző „nem volt meleg”. A komponista férfiak iránti vonzalmáról régóta tud a zenetudomány, leveleinek konkrét sorai is tanúskodnak erről. Sőt, egy időben komoly zenetudósok is helyt adtak annak a XIX. század végéről származó pletykának, miszerint halálának az lett volna az oka, hogy egy magasrangú, netán fiatalkorú, a cári családhoz köthető személlyel kezdeményezett viszonyt, és ezért egy „belső kör”, akár maga a cár, méregpohár általi halálra ítélte. Ez színtiszta összeesküvés elmélet, Csajkovszkij öngyilkos sem lett, halálát a kolerajárvány idején forralatlanul ivott víz okozta 1893-ban Szentpéterváron. Remélhetőleg A diótörő szokásos előadásai az Operaházban és a Nemzeti Filharmonikusok szcenírozott hangversenyén idén karácsonykor is színre kerülnek. Varga Péter
Dzsungeltúrára gyerekkel?
Az első egészestés mozgókép, mely pozitívan ábrázolta a homoszexualitást az 1919-es, Richard Oswald rendezte Más, mint a többiek című német film volt. Az első olyan mű, amelyben leszbikus karakter tűnt fel, a Leontine Sagan jegyezte lányok az intézetben volt 1931-ben, így kijelenthető, hogy a leghamarabb a német művészek nyitottak a tolerancia és a másság felé. Nem ez volt a helyzet az Egyesült Államokban, ahol az úgynevezett Hays kód alapján tiltott volt bármiféle homoszexualitás ábrázolása. Ezt a „szabályt” a nagy stúdiók egészen az ötvenes évek végéig tartották be szigorúan, ám elvileg 1968-ig érvényben volt. A szabály ellen a legnagyobb harcot Otto Preminger rendező vívta, ő még a legfelső bíróságig is elment a reformok érdekében. Ahhoz, hogy egészestés mű abszolút főszereplője meleg lehessen, egészen 1993-ig, a Philadelphia című filmdrámáig kellett várni. A tabudöntögetésből kivette a részét a holland Paul Verhoeven is több művével (Elemi ösztön, Showgirls). Ma már a családi műfajban is megengedett a másság, a tavalyi Karácsonyi meglepi című vígjátékban a leszbikus élettárs bevallása a fő dráma. A Disney legújabb családi mozijában, a Dzsungeltúrában pedig most először fog felbukkanni egy meleg férfi mellékszereplő. Csákvári Géza
