A magyar ember csak a Jóisten, a hazája és a szerelme előtt térdel le, mondta Orbán Viktor miniszterelnök a múlt héten. Amit ő mond, az úgy van, megtanultuk az elmúlt tizenegy évben, hogy a kormányfő ígéreteit betartja, véleménye szilárd, megingathatatlan, nem változik egyik napról a másikra az aktuális érdekeitől függően. Kedd este óta azzal egészíthetjük ki a térdeléses orbáni bölcsességet, hogy a magyar labdarúgó-válogatott az Európa-bajnok portugál csapat előtt térdel le. Igaz, nem önszántából: kényszerítés hatására.
Bár sokáig úgy tűnt, sikerül megúszni a térdelést, az az igazság, hogy a magyar játékosokra végig hatalmas nyomás nehezedett az első perctől kezdve, ám óriási elszántsággal, nem kevés szerencsével és a közönség támogatásával sokáig sikerült elkerülni a letérdelést.
Hosszú idő után nyújtott valódi támogatást a szurkolótábor a válogatottnak, a „lesz még Erdély Magyarországé” rigmus ugyan egyszer elhangzott, de más nem, és ez komoly előrelépés a korábbi vállalhatatlan lelátói megnyilvánulásokhoz képest.
A 84. percben megtört az ellenállás, a hajrában nem csupán letérdelt, hanem össze is omlott a magyar válogatott, Portugália pedig meg sem állt háromig gólig. A különbség reális, ennyivel jobb az Európa-bajnoki címvédő a kontinens középmezőnyének második feléhez tartozó csapatnál.
A magyar együttes mindent megtett, amit tudott, a közönség ezt a 0-3 ellenére vastapssal és a Himnusz eléneklésével köszönte meg, igaz, utóbbit megzavarta az UEFA szponzorának reklámja, amit az eredményjelzőn vetíttek komoly hanghatással kísérve.
A magyarok következő ellenfele a világbajnok Franciaország lesz szombaton, az újabb térdelés borítékolható, az eltiprást talán sikerül elkerülni, ha az ellenfél beéri térdeltetéssel.
Nincs meglepetés, a térdelésre a sorsolás óta lehetett számítani.