szerelem;szex;párkapcsolat;vetélések;

- Frideczky Katalin: Diagnózis

Mit keresek én itt? Már megint mibe hagytam magam belerángatni! Úgy ülök itt, mint egy hozzátartozó. Mint egy FÉRJ! Egy ambulancián. Még a végén ismerősökbe botlom. Hiányzik az nekem? Megint a műpánik, csak hogy jobban magára vonzza a figyelmet. Primadonna! Hódolók nélkül elpusztulna. Taps és virágok, bókok… ez élteti.

– Na, csakhogy! – csattant a nő hangja a telefonban. A férfinak már előre összeszorult a gyomra, mert a nő minden alkalommal hasonló méltatlankodással fogadta a hívását. Ezért is szánta rá magát ritkán és halogatta folyton. Mert állandóan szemrehányásokat kap, azt sem tudja, miért. Pedig szereti ezt a nőt, persze a maga módján, de kikéri magának, hogy elvárásokkal éljenek vele szemben. Majd felhívom, ha akarom. Inkább örülne! A nő persze örült, de szeretett volna permanensen örülni, nem pedig napokat várni, míg végre megcsörren a telefon. Mégis, mit akarsz? – kérdezte egyszer tőle. – Hívjalak föl napjában háromszor és búgjam bele a kagylóba, hogy csókolom a puncikádat? Igen, a nő valami hasonlót szeretett volna. Hozzá volt szokva, hogy kényeztessék. Ez a férfi azonban csak módjával adagolta magát. Otthon is igényt tartottak rá. Ezt egyszer meg is mondta a nőnek: – Igényt tartanak rám ezen a téren. És itt volt pofája a szexre utalni! A férfi sosem érezte, hogy esetleg valami sértőt vagy megalázót mondott. Ez legyen annak a baja, aki hallgatja! Ezt is a pszichiáterétől tanulta. A nő persze ingyen is megmondhatta volna, mi a baj, és megoldást is kínált volna rá, de a férfi sznob volt, és akinek nincs papírja róla, az csak ne pszichologizáljon!

– Na, csakhogy! – csattant a nő hangja a telefonban. – Tudod, hogy ma megyek az orvoshoz, megbeszéltük, hogy velem jössz! A férfi ódzkodott attól, hogy a nő bevonja efféle „férjes” dologba. Már miért menne el ő a nővel a mammográfiára? Van neki köze ehhez? Nem elég, hogy a felesége is mindenhová elrángatja, piacra, szülői értekezletre, rokonokhoz? Ez a nő különben is maga a megtestesült egészség! Ez volt a legfőbb vonzereje, amiért a férfi a bűvkörébe került. Utálta, hogy állandóan „családosdit” akar vele játszani. Néha megbízást kap tőle azzal, hogy mondjuk vegyen porzsákot, meg egy fazékkal igazán hozzájárulhatna a háztartáshoz, ha már annyiszor ott marad vacsorára. A szerető, az szerető, ne keverjük össze a dolgokat! Ha mosogatni vagy porszívózni akarok, azt otthon is megtehetem. Ide nem ezért jövök, hanem a jó meleg puncikáért.

És most tessék, itt ül a rendelőben és arra vár, hogy a nő végre kijöjjön az ultrahangvizsgálóból. Csupa házaspár. „Ne izgulj, anyukám, minden rendben lesz!” – mondják a férjek és mosolyogva karolnak a feleségükbe, mikor azok sorban kijönnek a kezükben lobogtatott negatív lelettel. A nő valahogy tovább van bent a kelleténél. Mi a szar? Elromlott a gép? Vagy elszólították a doktornőt? Egyedül van a szerencsétlen, őt rángatják érfestésre, a műtőbe, és ő ügyel az ambulancián is. Várni kell.

A nő is vár odabent, míg a doktornő visszaérkezik. Nem tetszik ez neki. Már az sem tetszett, hogy az első mammográfiai vizsgálat után visszarendelték. Aznap, amikor megkapta az értesítést, éppen a barátnőjét várta, hogy alaposan kidumálják a pasikat. Ám erre nem került sor, mert a témát lefoglalta a „behívó”.

A barátnő szerint lehet, hogy csak nem sikerült a röntgenfelvétel és meg akarják ismételni. Ne izgulj, minden rendben lesz!

A doktornő újra beviharzott az UH-vizsgálóba. Lássuk csak! – mondta és végigvezette a nő mellére kent síkos zselén a leolvasót. Nem tudni, mit látott a képernyőn, de miután többször is visszatért egy bizonyos pontra a nő bal mellén, hirtelen felkiáltott: – Aha, ott van! Szemében egy vadász szenvedélye csillogott. – Na, most veszünk egy biopsziás mintát – mondta szinte felajzva.

A nő aláírt valamit, amiben engedélyt ad a műveletre. A tűszúrás után szinte azonnal kiderült, hogy találtak valamit. – Mondtam én! – kiáltott fel diadallal a doktornő. Most felöltözhet, asszonyom, a leletet mindjárt megkapja. Azon rajta lesznek a további teendők.

A férfi ideges és türelmetlen. Feszeng a pszeudo-férj szerepében. Alig várja már, hogy a nő, lobogtatva a negatív leletet, mosolyogva belékaroljon, ahogy a többiek.

Nyílik az ajtó. A nő jön ki rajta. Sápadt és szótlan. Kézen fogja a férfit és maga után húzza a kijárat felé. – Menjünk innen! Nem akarom itt elsírni magam – suttogja.

A férfi a nőbe karol és csak annyit mond: – Ne izgulj, anyukám, minden rendben lesz!