Magány

Szlovákiára, már csak a történelmi sérelmek okán is, nem kis felsőbbrendűséggel tekintettünk. Csehszlovákiában a szlovák országrész gazdasága messze elmaradt a csehétől, s a jelentősebb fejlesztés csak a prágai tavasz után indult el. Évtizedekkel később, kivált, amikor 2012-től ismét Robert Fico lett a miniszterelnök, Szlovákiát egy kalap alá vették Magyarországgal, a populizmus bástyáinak minősítve őket. Az oknyomozó újságíró, Ján Kuciak 2018 februári meggyilkolása ráadásul egy addig kevéssé ismert problémára is felhívta a figyelmet: az állam egyes képviselői együttműködnek a maffiával. Bár az egész Európát megrázó dráma után átfogó vizsgálat kezdődött az események feltárására, megdöbbentő módon a fő megrendelőt és oligarchát, Marián Kocnert tavaly ősszel felmentette a bíróság.

A döntés a politikai élet egy sor szereplőjét felháborította, különösen azokat, akiknek semmi közük sem volt a Fico-korszakhoz, így Zuzana Caputová elnököt. Kocner ugyan egy másik ügy miatt börtönbüntetését tölti, sokan mégis úgy vélték, a kétes hírű vállalkozó „megtalálta a módját” annak, hogy meggyőzze „ártatlanságáról” az ítészeket. Hirtelenjében megrendült a demokratikus intézményekbe vetett hit, jóllehet Pozsony az uniós csatlakozás óta számos jelét adta annak: nemcsak a gazdaság, hanem a gondolkodás tekintetében is már a Nyugatot és nem a Keletet tartja követendő példának.

Hogy mégis működik a fékek és ellensúlyok rendszere, azt a Legfelsőbb Bíróság keddi döntése is jelezte, amely megsemmisítette a korábbi felmentő ítéletet, és bírálta a bíróságot, mert egyes bizonyítékokat nem vett figyelembe. Pozsony új utakon jár, ami a héten, a pozsonyi Globsec konferencián is kiderült: a szlovák vezetés egyértelműen hitet tett az uniós alapértékek mellett. Úgy érezhetjük, egyre magányosabbak vagyunk itt, Közép-Európában.