Orbán Viktor miniszterelnök múlt héten azt mondta, önt is megkérdezte, mi lehet az oka, hogy a magyar társadalom sérülékenyebb, miért haltak meg nálunk 30 ezren koronavírusban. Mit válaszolt neki?
Ezt nem tudjuk, erre nem is válaszolhattam. Annyi biztos, hogy az egyes országok statisztikái összehasonlíthatatlanok. A mi viszonylag magas számaink egyik oka, hogy Covid-halálozásként tartjuk nyilván azokat is, akik más betegségben, például rákban, vagy szív-érrendszeri betegségben hunytak el, de egyébként koronavírussal is fertőzöttek voltak. Inkább arról beszéltünk, hogy az Akadémiával kidolgozunk egy poszt-covid stratégiát, feldolgozzuk a mostani járvány tanulságait és következményeit, illetve egy hosszabb távú pandémiás tervet is megalkotunk, hogy ne érje váratlanul az országot, ha a jövőben hasonló katasztrófákkal szembesülünk. Az Akadémia különösen alkalmas ilyen feladatok ellátására, hiszen tizenegy osztályunk van, amelyek valamennyi tudományterületet lefedik. Miniszterelnök úr tárt karokkal fogadta az ötletet. Egyébként Pintér Sándor belügyminiszter úr is megkeresett, hogy az Akadémia segítsen, amiben csak tud.
Csakhogy az Akadémiától elszakították a kutatóhálózatát. Így hogyan lehet teljesíteni ezeket a feladatokat?
Ez nem kutatóintézeti kérdés. Az Akadémiának, hiába nincs már kutatóhálózata, 18 ezer köztestületi tagja, kutatója van. Miután a kutatóintézeteket kimentették az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba, a hangsúlyt arra kell helyeznünk, hogy próbáljunk a köztestületi tagságra minél jobban támaszkodni. Igaz, nem mi alkalmazzuk őket, de attól még elkötelezettek a tudomány és az Akadémia iránt. Az első felhívásomra, a Középiskolai MTA Alumni Programban való részvételre 1300-an jelentkeztek, ilyen sikeres mozgósítás még nem volt az Akadémia életében. A poszt-covid stratégia kidolgozása is elindult már, de igazán akkor lendülhet be a munka, amikor megérkezik az erre szánt forrás. A parlament nemrég fogadta el a jövő évi költségvetést, amiben 7,3 milliárd forint pluszforrást biztosítanak az Akadémiának, ami 53 százalékos növekmény a költségvetésünkben. Lesz négy nagy nemzeti programunk is, a Covidon kívül a „magyar nyelv a tudományban”, és a „fenntartható fejlődés, új technológiák”. Negyedikként a Nemzeti Agykutatási Programot szeretnénk tovább vinni, amit nyolc évig finanszírozott a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, de Palkovics László miniszter úr erre most nem szándékozott pénzt félretenni, úgyhogy az Akadémia berkein belül folytatjuk.
Azt mondja, a kutatóhálózatot nem elszakították, hanem “kimentették”. Ön szerint a kormány a „megmentő”?
Az Akadémia köztestülete valóban nem mindenben volt jó gazdája a kutatóhálózatnak. Nagyobb részt persze az volt, de akadtak problémás részletek. Például az Akadémia egyes osztályai szakszervezetként védték a hozzájuk tartozó kutatóintézeteket, így képtelenség volt bármilyen újraosztást kezdeményezni a bázis-költségvetésünkben a tudományos teljesítmény arányában. A tudományos osztályok valahogy mindig úgy mértek, hogy a saját intézeteiket hozták ki a legjobbnak.
Nyilván fontos a poszt-covid stratégia, de a második vagy a harmadik hullám csúcsán miért nem volt fontos az MTA véleménye?
Az Akadémia a hosszabb távú stratégiák kidolgozásában jó. Amikor tombolt a járvány, azonnali politikai döntéseket kellett hozni, olyan információk alapján, amikkel mi nem rendelkeztünk. Pintér Sándor szobájából nyílt egy tárgyaló, ahol az operatív törzs tagjai ültek, mindenhol hatalmas stóc papír. A belügyminiszter úr kapásból mondta, hogy melyik miről szól, kihez tartozik. Egy kinyitható ágy is volt a szobában, ahol néha Pintér aludt. Elképesztő munkát végeztek.
Miközben aggódnak a kínai vakcinával oltottak, sokaknak alig, vagy egyáltalán nincs antiteste, nem tudják, lehet-e harmadik oltásuk, a kormány semmilyen információt nem ad nekik.
Minden eredmény azt mutatja, hogy a kínai vakcinával oltottak is megússzák a súlyos betegséget. Az a tudósok között is vitatéma, hogy akinek a vérében nem lehet kimutatni antitestet, rendelkezik-e memóriasejtekkel. Az valóban kérdés, hogy utóbbiból termel-e eleget a kínai oltás. Azonban ezt megfelelően nagy populáción mérni irdatlan költséggel jár. Én azt tartanám a legjobbnak, hogy ha memóriasejtekből, amelyek később beindíthatják az antitestek termelését, nem képződött elég, akkor harmadik oltást is kell adni.
A Népszavának adott tavalyi interjújában arról beszélt, van olyan terve, amellyel visszaszerezhetnék a kutatóhálózatot. Erről már lemondott?
Egyáltalán nem. Szerintem az imént felsorolt hibákat házon belül is ki lehetett volna javítani. A kutatóhálózatot a köztestületi irányításról kellett volna csak leválasztani, a büdzséjét függetleníteni. Az irányítási struktúra pedig akár ugyanolyan is lehetett volna, mint amilyen most, csak nem az Akadémián kívül. És akkor megszabadulhattunk volna rengeteg fejfájástól, amivel jelenleg szinte képtelenség megbirkózni. Például az ingatlanok tulajdonjoga az Akadémiánál maradt, de a törvény kötelez, hogy használatba adjuk a kutatóintézeteknek, amelyek már nem tartoznak hozzánk. Ez sok nonszensz helyzetet teremt, például felújítási kérdésekben vagy új épületek létrehozásánál. Ez egy skizofrén állapot. Mindent újból egy fedél alá kellene hozni, ezt nem is adtam fel.
Az elődje, Lovász László lapunknak azt mondta, túl nagy a centralizálási igény a kormány részéről a tudomány területén, ami akár tudományellenességnek is tekinthető. Egyetért?
Én ezt nem tapasztalom. Tény, hogy az alapkutatásban teljes szabadságot kell adni a kutatóknak, az ő eddigi tapasztalataik, kreativitásuk szükséges ahhoz, hogy jó kutatási programok kezdődhessenek. Itt a kormányzatnak nem szabad előjönni a prioritásaival. Persze ehhez is joguk van, de nem az alapkutatásban, hanem az alkalmazott kutatásokban. Ezekre ott vannak azok a pluszforrások, amelyek jelen pillanatban Palkovics László miniszternél várják, hogy különböző prioritásokat megjelöljön, és lehessen rájuk pályázni. Az alapkutatás szabadsága szerintem nincs veszélyben.
Palkovics Lászlóval milyen a kapcsolata?
Sikerült négyszemközti beszélgetést kezdeményeznem a kormány szinte valamennyi miniszterével, Palkovics miniszter úrral egyelőre nem. Nem fogadta el a meghívásomat, úgyhogy az Innovációs és Technológiai Minisztériummal egyelőre patthelyzet van. Ez nyilvánvalóan arra vezethető vissza, hogy nekem teljesen más elképzeléseim voltak a kutatóhálózat jövőjét illetően. Ő sem kezdeményezett semmilyen kapcsolatfelvételt, például amikor a nemzeti labor koncepciót kidolgozta. Én úgy gondolom, megtettem mindent, ebédre is meghívtam, de azt nyilatkozta, hogy az Akadémia elnöke ne ebédelni meg kávézni akarjon, hanem végezze el a feladatát.
Mi lesz ennek a vége? Palkovicsnál van a pénz.
A pénz nála van. Talán akadémiai elnök leszek még, amikor ezt a területet már nem ő felügyeli a kormányban, így könnyebben megoldódhatnak a kutatóhálózat problémái. Egyébként Orbán Viktor miniszterelnök úrral csaknem két órán át beszélgettünk még áprilisban, ő abszolút együttműködő volt. Felvázoltam neki is a kutatóhálózattal kapcsolatos elképzeléseimet, bólogatott rá, majd abban maradtunk, még neki is egyeztetnie kell más szakértőkkel.
Egyetért azzal, hogy minden bizonnyal felépül Budapesten a kínai Fudan egyetem?
Nem tudok véleményt alkotni, amíg nem ismertek a szerződés részletei, nem tudjuk, hogy az egyetem működéséhez miként járul hozzá Kína. Ők otthon azt csinálták, hogy hazavitték a befutott kínai tudósokat, amerikai fizetést kínáltak nekik. Ezt a kínai kormány bevállalta, egyébként megérte, csodákat művelnek. Voltam kint Sanghajban, azt hittem, hogy mi visszük oda a tudást, ehhez képest kiderült: kezdenek lekörözni bennünket, felszereltségben mindenképp. Tegyük fel, hogy ezt csinálnák Budapesten is. Megtiltható-e magyar oktatóknak, hogy pályázzanak állásra? Ha nem, akkor a legjobb oktatók átmehetnek a Fudanra. Amennyiben ez megtörténik, akkor a fizetős, külföldi hallgatók is oda jelentkeznek, nem az ELTE-re, a SOTE-ra, vagy a BME-re. Ez nem lenne korrekt versenyhelyzet, ettől meg kell óvnunk az egyetemeinket.
Mi lesz a tehetséges, de szegény magyar, vidéki diákokkal? Egy ilyen elitegyetem tandíja nem az ő pénztárcájukra van szabva.
Ezért kellene „elitegyetemet” csinálni először a magyar egyetemekből. Akkor felesleges is lenne a Fudanra menniük. Egyébként a hátrányos helyzetű, de kiváló képességű hallgatók számára többféle ösztöndíj is létezik, ezek körét bővíteni lehetne.
NÉVJEGY
Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus, nemzetközileg elismert agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2014-2020 között élettudományi alelnöke, 2020 júliusától az Akadémia elnöke. Több nemzetközi tudományos testület - mint a londoni székhelyű Európai Akadémia vagy a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia - tagja. Az MTA átalakítása körüli viták kezdetén, 2018-ban kilépett a konzervatív tudósokat tömörítő Professzorok Batthyány Köréből.
