Egész komolyan azon vitáznak szakszervezeti berkekben, nem jobb-e mindent elfogadni, amit hajlandó megadni a munkáltató, legelsősorban is az állam, és nem követelőzni, azon lovagolni, hogy a pótlék kiegészítése tényleg béremelés-e. Mert mi van, ha befeszül és dacból nem ad semmit? Tíz év alatt idáig – az orrukig - nyomta bele az iszapba Orbán Viktor a dolgozók képviselőinek egy részét.
Példaként elég az egészségügy állítólag legnagyobb dolgozói tömörülését, az MSZ EDDSZ-t említeni, amelynek honlapján „az ország egyik legfontosabb szakszervezete nevében” köszönti a látogatót Cser Ágnes. Az elnök szinte titokban érdekvédő, legalábbis hosszú évek óta kerüli a nyilvánosságot. Egész pontosan 2015. májusa óta, amikor a szakma, a saját tagsága beléfojtotta a szót az akkori tömegtüntetésen, mert hiteltelennek találta. Ő az, aki a rendszerváltás előtti egészségügyi szakszervezeti ingatlanvagyonból többségi tulajdonosként a szolidaritás nevében módszeresen kipiszkálta a többi szervezetet. A csomag legértékesebb darabjában, a Parlament közelében lévő Nádor utcai irodaházban most egy tankerületi központot találni az interneten, vagyis Cser Ágnes legfőbb bérlője az állam, amivel szemben a kollégáiért kellene harcolnia. Így a feladat másra marad.
A múlt héten például nyolc érdekvédő állt ki a Karmelita irodaház elé, és hosszan sorolta a közszolgák megélhetési nehézségeit. A nagy állami közszolgáltatóknál még most, június végén is tart az alkudozás az idei és jövő évi bérekről, mert a Fidesz-kormány ezt az évet olcsón meg akarja úszni, hogy a kicsivel jobb januári emelésre bizton emlékezzen mindenki a vélhetően áprilisi parlamenti választáson. Az ilyen trükkökből van elege a Független Egészségügyi Szakszervezetnek is, az ápolók kamarája pedig egyenesen utcára vinné a tagságát, mert ők kimaradtak az orvosi béremelésekből, miközben a járványban szétdolgozták magukat.
A kormány azonban nyugodtan mondhatja: nincs baj, hisz a Cser Ágnes-féle szervezetek nem kifogásolnak semmit. S ez többet árt, mint az irodák lezárása.