Mindenki eldöntheti, hogy Texast ez biztonságosabbá vagy veszélyesebbé teszi, de szeptembertől még többen viselhetnek fegyvert az utcán, a szupermarketben, a moziban és egyáltalán bárhol. A Greg Abbott kormányzó által a napokban aláírt új törvény alapján már semmilyen engedély vagy tanfolyam nem kell hozzá, hogy valaki akár az övére akasztva, nyíltan, akár a ruhája alá rejtve pisztolyt vagy revolvert hordjon magával. Puskát eddig is engedély nélkül lehetett tartani, így az erőszakos bűncselekmény miatt elítélteken, illetve a bíróság által elrendelt tilalom alá esőkön kívül ezentúl bárki úgy járhat fel-alá, mint egy cowboyfilm XIX. századi főszereplője.
A jelenség mögött persze politika van, méghozzá egy kis csavarral. A texasiak többsége (59 százalék) ellenzi az engedély nélküli fegyvertartást, amiből az következne, hogy az újraválasztásukban érdekelt politikusok is így szavazzanak. Csakhogy a jelenlegi megosztottság miatt a republikánusokat egyáltalán nem érdeklik az engedély nélküli fegyvertartás 85 százalékban ellenző demokrata párti szavazók. Nekik az is elég, hogy saját pártjuk bázisán belül még mindig 56 százalék támogatja az ötletet. Ennyivel ugyanis előválasztást lehet nyerni és a hosszú évtizedek finomhangolásával „bombabiztossá” tett jobboldali körzetekben ez a perdöntő.
Texas mellesleg nem az egyetlen állam, ahol abszolutizálják a fegyverviselés szabadságát. Az ottani konzervatív honatyák csak követték Iowa, Montana, Tennessee, Utah és Wyoming példáját, ahol már eddig is ez volt a helyzet. A jelenség mögött nem annyira az alulról jelentkező igény van, hiszen az Egyesült Államokban igazán nem nehéz fegyvertartási engedélyhez jutni. Csupán ujjlenyomatot kell adni hozzá, átesni egy rövid internetes háttérellenőrzésen és elvégezni egy gyorstalpaló tanfolyamot, esetleg, államtól függően demonstrálni kell a használat minimális képességét. A fegyverlobbi azonban ezt is sokallja, márpedig tavalyi 63,5 milliárd dolláros forgalmából jelentős összegekkel tudja támogatni a republikánus politikusokat.
A lőfegyvereknek amúgy is szezonjuk van. A Covid-járvány és a választási évben a végletekig felkorbácsolt jobboldali retorika miatt alaposan megnőtt a kereslet. Engedéllyel rendelkező, hivatalos kereskedők tavaly csaknem 23 milliót adtak el belőle a létező legszabályosabb módon, a megfelelő háttérellenőrzéssel. Ehhez jön még a „szürke zóna”, azaz a magánszemélyek közötti adásvétel, illetve a fegyvervásárok forgalma, amelynek esetében még sokkal kevesebb szabályt kell betartani. Az Egyesült Államokban becslések szerint több mint 400 millió lőfegyver van magánkézben, a lakosság 40 százaléka olyan háztartásban él, ahol van belőle legalább egy.
Donald Trump és a többi republikánus politikus előszeretettel vádolta azzal a liberális oldalt, hogy el akarja venni az amerikaiaktól a fegyverüket. Márpedig az európai szemnek már betegesnek tűnő fegyvermánia az amerikai önazonosság és kultúra szerves része, amelynek gyökerei egyrészt az angol gyarmatosítók elleni szabadságharcig, másrészt a Mississippitől nyugatra lévő területek gyors meghódításáig nyúlnak vissza. A farmerek által a vadállatok vagy a banditák elleni védekezésre tartott puskáknak azonban kevés közük van a modern nagyvárosok aszfaltján is büszkén hordott stukkerekhez. Az alkotmány 1791-ben elfogadott második kiegészítése szerint „Mivel a szabad állam biztonsága érdekében jól szabályozott milíciára van szükség, nem szabad korlátozni az emberek szabadságát a fegyverek tartására és viselésére”. A rövid szöveg szinte az első pillanattól vita tárgya. Egyesek úgy értelmezik, hogy csak a jól szabályozott milícia (a mai Nemzeti Gárda) tagjainak van joguk a fegyverviseléshez, mások viszont úgy, hogy mindenkinek.
A fegyvertartás híveinek leggyakrabban használat érve az, hogy nem a puska öl, hanem az ember. Ez azonban nem igaz. A statisztika egyértelmű: ha nincs kéznél lőfegyver, akkor az emberek többsége visszariad a végzetes erőszaktól. Lőfegyverrel ugyanis „könnyű” gyilkolni. A kés, a kalapács vagy a baseball ütő is alkalmas az emberi élet kioltására, de egyik használata sem olyan egyszerű, mint meghúzni a ravaszt.
Az Egyesült Államokban naponta száznál több ember veszti életét lőfegyver által. Az esetek több mint fele öngyilkosság, egy további kis hányad pedig baleset - vagyis sokkal nagyobb az esélye annak, hogy valakit a saját fegyvere öl meg, mint annak, hogy azzal meg tudja védeni magát. Az egyéni tragédiák azonban szinte sosem kerülnek a közvélemény elé. A sajtó általában csak a több áldozatot követelő bűncselekményekről tudósít. Ezekre külön kategóriát is kreáltak: általában négy vagy annál több szenvedő fél esetén beszélnek „tömeges lövöldözésről” (mass shooting). Ilyenből csak idén júniusban eddig több mint negyvenet tartanak nyilván, amelyekben 43 ember meghalt és legalább 186 megsebesült.
Az eddigi legvéresebb tömeggyilkosságot 2017-ben követte el egy 64 éves férfi, aki Las Vegas-i szállodaszobájának ablakából 58 embert lőtt agyon, majd magával is végzett. Az FBI a mai napig nem tudja megmondani, hogy miért. A legborzasztóbb eset alighanem a Sandy Hooks nevű connecticuti általános iskolában történt, ahol 2012-ben az egyik tanárnő 20 éves fia 26 embert, köztük a saját anyját és húsz hatéves elsőst gyilkolt meg.
Az amerikai rendőrök maguk is könnyű kézzel nyúlnak fegyverükhöz, illetve többnyire támogatják a fegyvertartást. Az engedély nélküli fegyverviselést viszont általában ők is túlzásnak tartják. Ray Hunt, a houstoni rendőrszakszervezet vezetője szerint semmi szükség az új törvényre, mert az csak veszélyesebbé teszi kollégái életét. Eddig viszonylag gyorsan ellenőrizni tudták, hogy kinél lehet engedéllyel viselt fegyver és kinél nem. Ez most szinte lehetetlenné válik, vagyis a rendőrökben csak erősödni fog az eddigi ösztön: baj esetén először lőni kell és csak utána tisztázni, ki kicsoda.
Juan Hinojosa demokrata párti texasi szenátor a rendőrökkel ért egyet. Szerinte a törvény leépít egy sor biztonsági rendszabályt: „Olyan embereknek, akik az istálló oldalát se tudják eltalálni, most megengedjük, hogy nyilvános helyen fegyvert viseljenek.” Republikánus kollégája, Charles Schwertner szerint mindez egészen másképp néz ki: „Az én szememben ez a törvény a polgárokba vetett hitet és bizalmat állítja helyre.”