A futballtörténelem során összesen háromszor nyert német földön a válogatott. (Meg további háromszor az NDK-ban, de ez most nem számít.)
Először Münchenben, 1911-ben; annak a 4:1-nek már nincs élő tanúja. Aminek van, azt átéltem.
Másodszor Hamburgban, 1985-ben sikerült győzni. Jóval több esély volt, mint most, de Felix Magath, Lothar Matthäus, Pierre Littbarski, Rudi Völler, Karl-Heinz Rummenigge nevét jobban ismerték a világon, mint Garaba Imréét, Kardos Józsefét, Détári Lajosét, Nyilasi Tiborét, Kiprich Józsefét. Aztán a zalaegerszegi Péter Zoltán bevarrta Harald Schumachernek, honfitársaink 1-0-s diadalt arattak.
Harmadszor Matthäus már a magyar csapat szakvezetője volt, és a döntetlen is vágyálomnak tetszett Kaiserslauternben, 2004-ben. A meccset az 1954-es vb-döntő ötvenedik évfordulója alkalmából tartották abban a városban, amely a legtöbb német világbajnokot adta a berni csoda résztvevői közül. A jubileumon Matthäus gárdája Stark Péterrel, Tóth Andrással, Tóth Balázzsal, Bodor Boldizsárral és az esküvőjére készülő Rósa Dénessel vonult fel, miután példátlan sérüléshullám söpört végig a válogatotton: tizenöt labdarúgó mondta le a szereplést. Már ne bolygassuk, kinek mennyire fájt... A hiányzók között volt Fehér Csaba, Lőw Zsolt, Dárdai Pál, Lisztes Krisztián, Szabics Imre. Kenesei Krisztiánt meg nem engedte el Európába kínai klubja. A Nemzeti Sport így vezette fel a találkozót: „A B válogatott lép pályára.” Az ellenfélben viszont olyanok sorakoztak, mint Oliver Kahn, Philippe Lahm, Michael Ballack, Bastian Schweinsteiger, Miroslav Klose. Jó, az is barátságos mérkőzés volt, mint a nyolcvanötös, amelyet a kikötő-katasztrófában elhunytak hozzátartozóinak megsegítésére rendeztek, de néztünk, mint a moziban, amikor – Gera Zoltán átlépése, majd hasonlóan finom passza nyomán – Torghelle Sándor kétszer is beköszönt a vendéglátóknak. Völler szövetségi kapitány nagy nevű garnitúrája ellen 2-0-ra nyert a mágikus magyar tartalék. A Bild azt írta: „Lothar gulyást csinált Rudi csapatából.”
Mind Hamburgban, mind Kaiserslauternben ott voltam, a szemtanú hitelességével állíthatom: láttam, amit láttam.
Csak úgy mondom.
