A kislányomnak elmagyaráztam, hogy ebben a rettenetes kánikulában, mely a magyarságra tört, az otthonunk hűtését nem bízhatjuk holmi mobilklímákra és nevetségesen silány anyagokból gyártott ventilátorokra, hanem szigorúan tudományos, azaz fizikai alapokra helyezzük a kérdést, és a folyékony anyagot légnemű anyaggá változtatjuk a folyadéknak a párolgási, hőtani és egyéb jellemzőit fel-, sőt kihasználva. Kislányom bizalmatlanul méregetett, és a ventilátorra nézett, de az szomorúan hallgatott a sarokba állítva, nem kelepelt immár, aminek igazából nagyon örültem, mert rohadtul idegesített a hangja, napok óta kelepel itthon a ventilátor – cselekednem kell.
Elmondtam a nyolcévesnek, hogy ha nagyobb lesz, akkor fizika órán majd megtanítják neki azt, amit én most előre elmondok, tehát: minden folyadék párolog, némelyik gyorsabban, némelyik lassabban, s mivel a párolgó folyadék hűti a saját környezetét, a környezete előbb-utóbb lehűl.
– Most hány fok van a szobában, Lilike? – kérdeztem tőle, mire szaladt a hőmérőhöz, s már mondta is:
– Harmincegy, apa. Az sok vagy kevés?
– Sok – válaszoltam határozottan –, de tudományos alapokon állva most ezt a hőfokot csökkenteni fogjuk! Lilike! A párolgás sebessége függ a párolgó anyag fajtájától, annak hőmérsékletétől, felületének nagyságától, továbbá a levegő páratartalmától! Érted?
– Értem, csak nagyon melegem van – válaszolta.
– Már nem sokáig! A tudomány segíteni fog rajtad! – feleltem, azzal bevizeztem öt darab nagyméretű törölközőt, felaggattam őket a szobában, majd kimentem az erkélyre, és ott is fellógattam két lepedő méretű törölközőt.
A gyerek rám nézett:
– Mi lesz most?
– Szél! – vágtam rá. – Az fog történni, hogy a törölközők párologni fognak, lehűtik a környezetüket, ennek következtében a meleg levegő fölszáll, a helyébe hideg levegő tódul, és beindul a szél! Csak várj!
– Várok – mondta a kisleány, és vártunk.
Eltelt tíz perc, húsz perc, s miután eléggé izzadtam, bátorításképpen azt mondtam neki:
– Na, most nézd meg, hány fok van!
Lilike szaladt a hőmérőhöz, és azt kiáltotta:
– Harmincegy, apa. Az sok vagy kevés?
– Kevés – válaszoltam határozottan –, mára majdnem negyven fokot jósoltak, és mi attól még sehol sem vagyunk!
Ültünk a csepegő törölközők alatt, a gyerek rám sandított, s azt kérdezte:
– Apa, az lehet, hogy ilyen füllesztő meleg van az esőerdőkben?
– Ugyan már – legyintettem –, a Kárpát-medence földrajzi jellemzői semmilyen tekintetben nem vethetők össze az esőerdőkével.
Ültünk tovább, bámultuk a padlón egyre nagyobb foltokban terjedő víztócsákat, majd a gyerek azt kérdezte:
– Biztos, hogy nem vethetők össze, apa?
Láttam, hogy mosolyogni próbál, csak neki sem sikerül.
– Na jól van, Lilike – mondtam neki –, most már negyven perce párolog az egész szoba, nézd csak meg, hány fok van! És csodát fogsz látni!
Nem volt túl lelkes, de azért fölállt, és odament a hőmérőhöz.
– Harmincegy, apa – mondta.
– Biztos?
– Biztos, apa. De akkor most mit csinálunk?
– Hogy-hogy mit? – kérdeztem vissza. – Bekapcsoljuk a ventilátort!