Keresztényellenes a pápa?

Sokak szerint az az állítás, hogy a pápa keresztényellenes volna abszurd, mások számára viszont ez egy bátran kimondott igazság. A két tábor közt akadnak olyanok, akik örülnek annak, hogy a pápa megleckéztetheti Magyarországot, és annak ellenére, hogy az Eucharisztikus Kongresszus Magyarországon lesz, nem kíván sokat itt időzni; és pláne örültek volna, ha semmilyen diplomáciai kapcsolatba nem keveredik az ország illiberális vezetőivel.

Ám a pápa valójában egyik tábort sem képviseli.

E két tábor hasonszőrűsége abban nyilvánul meg, hogy mindkettőt a csoportgondolkodás határozza meg. Csoportgondolkodás az is, amikor elhatárolódom egy csoporttól, jóllehet annak a kultúrának, közösségnek a része vagyok. Ezért aki egészséges gondolkodással rendelkezik, az nem örül annak, hogy Ferenc pápa konfliktusban áll a magyar állammal, mert az állam kicsit mi vagyunk. Az a kultúra, melyet az elitünk teremtett, nem kaparható le rólunk.

Nézzük azonban magának a pápának az indítékait. Nem biztos, hogy ezt meg fogják érteni azok, akiket bármelyik oldalról áthat a csoportgondolkodás, mert a pápa nézőpontja épp az, hogy nem a csoportgondolkodás felől reflektál az életre. Ez sok katolikusnak, kereszténynek, zsidónak, fehérembernek stb. is problémája lehet. A vezető világvallások legnagyszerűbb gondolkodói – akik akár szerzetesek is lehetnek egy kis faluban – előbb látják meg az embert, csak aztán a csoporthoz tartozást.

A csoportszolidaritás evolúciósan egy rendkívül stabil érzület: akinek nincsen, annak nyoma veszhetett. A félelem mozgatja és a biológiai, célracionalitás nélküli mechanizmus. Ám az emberiség bő kétezer év óta kísérletezik a meghaladásával, és ez a kísérletezés egyre inkább beérni látszik. A világ alakulása a törzsektől a klánokon és a nemzeteken át a kulturális egységekig tartott, és a jövő nem más, mint a kultúrák integrálása. Nem úgy, ahogy a liberálisok gondolták, hogy megszűnnek az identitások és virágozzék ezer virág, hanem úgy, hogy új, egységesülő identitások jöhetnek létre. Ha példát keresnek erre, tessenek csak kalandozni az interneten, és megnézni, hogyan tudnak egymással beszélgetni teljesen más világvallások képviselői, akik eljutnak addig, hogy voltaképp ugyanarról beszélnek, csak más rendszerből indultak ki. De érdemes annak is utánajárni, mi az a kettős identitás, vagy megnézni, mi a világcentrista én, és hogy mit neveznek a személyiségfejlődés pszichológusai posztkonvencionalitásnak.

Akik a kereszténységért aggódnak, azok egy bizonyos kultúráért aggódnak. Ez a kulturális önvédelem rendkívül előremutató volt valamikor - ezért maradtunk meg a török uralom alatt -, de mára elérte a határait, és több sebből vérzik. Egyik kultúra sem tudja már felszámolni a másikat pusztán erőből, bürokratikus eszközökkel vagy terrorista akciókkal, noha ilyen kísérletek folynak.

Ma, ahogy Harari mondja, nem azzal uszítanak, hogy te más fajhoz tartozol: ezt leváltotta a „más kultúrához tartozol” kommunikáció. A fajták keveredésével való riogatás a XX. század elejének nagy, meggyőző erejű gonoszsága volt, és alaposan zsákutcába is vitte a világot, de mára kilábaltunk belőle. A kultúrával való riogatás hasonló problémákat vet fel, hasonlóképp zsákutca, de remélhetőleg világháborúba már nem sodor. (Fukuyama liberális megközelítését már meghaladták a ’90-es évek, reméljük, Huntingtonét is meghaladja majd a XXI. század.)

Véleményem szerint Ferenc pápa túl van a kulturális evolúciós zsákutcán. Feltételezésem szerint a vallási kizárólagosság zsákutcáján is. A maga idejében XII. Pius is túl volt a fajelméleti zsákutcán, viszont akkor a vallási intézményrendszer érdekvédelmi tevékenysége még nem hátráltatott, hanem előrevitt, energiát nyújtott. Sem a kommunisták, sem a nácik nem tudták elviselni XII. Pius pápa kereszténységét. A kommunisták általában a vallásokat tartották meghaladhatónak, a nácik pedig saját vallást akartak teremteni, meglehetősen visszaugorva a mágikus törzsi világig, melyet az emberiség fejlődése már réges-rég meghaladott. A pápa kifejezetten irritálta Hitlert. Tele van az emberiség története zsákutcás kulturális evolúciós kisiklásokkal, bár szerencsére ezek ellenére a szekér halad.

Nem állítom, hogy a pápák mindig koruk haladó gondolkodói voltak. Azt viszont igen, hogy Ferenc pápa kommunikációját csak azok értik meg, akik túl vannak a kulturális csoportgondolkodáson, és ki tudták azt terjeszteni egy az emberiség egészét magába foglaló, holisztikus szemlélődéssé.

A csoportgondolkodók ne higgyék azt, hogy a pápa buta volna, hogy ne látná saját humanizmusának kockázatát. Viszont a kereszténység vagy a buddhizmus kétezer éve kísérletezik azzal, hogy túl tudjon lépni saját magán, és a világ sosem volt még olyan globális, mint most. Luhmanntól Habermasig a lenagyszerűbb szociológus gondolkodók figyeltek már fel arra, hogy a globalizáció egyúttal új, egységesebb kultúrát is fog teremteni. Túl fog lépni a partikuláris kultúrákon anélkül, hogy minden, ami addig volt, megszűnne. Át fog alakulni anélkül, hogy bárki sajnálná a korábbi elvesztését, hiszen már úgyis halott volt, csak sokan nem tudtak ezzel szembenézni.

Lehet, jön egy új Nietzsche, aki nem azt fogja mondani, hogy az Isten meghalt, hanem azt, hogy a „Kultúra”. De ettől persze még egyik sem hal meg, csak más lesz.