A hírek szerint egy munkaanyag a kórházi ágyszámok és funkciók csökkentéséről vizionál. Pedig ennek semmi jelentősége, hiszen az ágyszám önmagában nem reform, nem kapacitás, nem egészségügy, hanem mindennek valamekkora része.
Az egészségügy dolgáról csak annak egészében lehet beszélni - a megelőzéstől kezdve a betegellátáson, utókezelésen, rehabilitáción és hospice-on át a kórbonctanig. És az infrastruktúrához az ágyakon és az ágyakat befogadó épületeken kívül hozzátartozik az egészségügyi és egészségügyben dolgozó emberek hada is. Maga a kórház fogalma vár tisztázásra.
Napjainkban az orvostechnológia sok szakma meghatározó és drága eleme, elsősorban a klinikai, kórházi ellátás terén. Ezek jó kihasználtsága a gazdaságos működés egyik fontos része. Fővárosi kórházaink építése idején a ma mindennapos eszközök ismeretlenek voltak, ezért az épületek tervezésekor ezekre nem lehetett felkészülni. A most szóba került ágyak sem azonosak a Ferenc József császár és király által is használt lószőrmatracos tábori ággyal, hanem elektromosan működtethető, kerekes, biztonsági elemekkel ellátott eszközök, 300-3000 dollár darabárban.
Az orvostudomány fejlődése nyomán új szakmák sora alakult ki: a családorvosi szakvizsgán túl 34 fekvőbeteg osztályon gyakorolható szakvizsgához kötött szakellátás, 11 önálló gyermekgyógyászati szakterület, 31 további szakterület létezik a szakvizsgák listáján. E 76 szakma több mint fele lát el sürgősségi (akut) eseteket is. Ennek fényében mi lehet a kórház fogalma ma?
Ma már nem nevezhető kórháznak egy épület, pláne egy sok telephelyen sok épületecskében működő ingatlantömeg csak azért, mert ágyak vannak benne, melyeken betegek fekszenek.
Ma a kórház olyan épület, melyben a szülészettől, andrológiától, koraszülött osztálytól a kórbonctanig az együttműködő és folyamatosan üzemelő szakmák sokasága található. E szakmák személyzete kiválóan képzett, továbbképzett, elégséges, elégedett. A kórház felszereltsége korszerű, megújuló, ellenőrzött és megfelel az országos érvényű minimumfeltételeknek.
Ma nem nevezhető kórháznak egy épület, mely nem alkalmas a szűk időablakú heveny és egyúttal gyakori betegségek - veszélyeztető szülészeti események, szívinfarktus, stroke, balesetek, gyomor-bélrendszeri vérzéses és gyulladásos betegségek, veszélyeztető elmezavarok - helyi, továbbküldés nélküli ellátására, az azonnali vizsgálattól az intenzív osztályon át a kórbonctanig.
Ideális esetben ma egy közkórház megél a népegészségügyi feladatok méret- és költséghatékony ellátásából, azaz nem egyes részegységeinek bérbeadásából próbál a felszínen maradni. Nem kell gazsulálnia egy-egy lerobbant eszköz javításáért, pótlásáért, kórtermeinek tisztasági festéséért.
Szóval nem a kórházi ágyak feje fölül, hanem a betegek feje fölül kell a veszélyt elhárítani.