Nem lehet Magyarországon olyan tartós kánikula, aminek hatására az ország nagy területeire érvényes ivóvíz korlátozást kellene bevezetni – nyugtat meg mindenkit a Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára. Nagy Edit a korábbi évek tapasztalatai alapján azt sem tartja valószínűnek, hogy a locsolási és autómosási tilalomnál szigorúbb korlátozásokra lenne szükség valahol az országban, de pontos helyzetképet csak a jövő hét elején készítenek arról, hány helyen kérték a polgármestereket a szolgáltatók a legenyhébb korlátozás elrendelésére.
Kedden a fővárosi agglomeráció kilenc településén mindenesetre biztosan kérte a Dunamenti Regionális Vízmű Zrt., hogy ivóvizet ne használjanak locsolásra, mert a rendkívüli melegben lecsökkent az ivóvíztároló medencék vízszintje. A víznyomás azonban nem egyformán lett alacsonyabb a Dunakanyarban és a többi érintett Pest megyei városban. A váciak és a Solymáron élők például többször is ezzel szembesültek, de az ürömi önkormányzat műszaki munkatársa szerint náluk csak egyszer nem jött víz rövid ideig a csapokból, azt is egy kisebb műszaki baj okozta és nem a víznyomás csökkenése.
Internetes portálok közben arról számoltak be, hogy Pécelen már a múlt hétvégén akkora fennakadást okozott a vízhiány, hogy a polgármester kénytelen volt pénzbüntetést beígérni azoknak, akiket a mezőőrök locsoláson kapnak. A budapestkornyeke.hu információi szerint a tíz péceli kútból háromba villám csapott, ezek javítása okozta a bajt. A több mint kellemetlen helyzet okaként a város vezetője továbbá azt említette, hogy az utóbbi húsz évben hat lakóparkot építettek fel náluk, a vízhálózat bővítése pedig nem követte a rengeteg betelepülő család vízigényét. A felháborodott lakók nem értik, miért nem lépett az önkormányzat már korábban, a polgármester pedig azt mondja, a településnek egyszerűen nincs pénze fejlesztésre, új kút fúrására.
A Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára tipikusnak nevezte a Pécelen történteket. Nagy Edit arra emlékeztetett, hogy ivóvízellátási gondok nem a nagyvárosokban jelentkeznek, mert ott még a szocialista időszakban nagy ipari és mezőgazdasági vízfogyasztásra tervezték a rendszerek kapacitását, a termelés átalakulása után ezek növekvő lakossági igényeket is ki tudnak elégíteni. Az ország vízkészlete elegendő, a Homokhátság kivételével mélyfúrású kutakkal lehet elegendő vizet találni.
A baj az agglomerációs és üdülőterületeken jelenik meg – tette hozzá, példaként említve a Balatonfelvidéket, ahol az egykori kis hegyoldali présházakba egész családok költöznek be, miközben a vízhálózat nem bővül. A forró napokon a tóparti települések nagyjából 150 ezres lakossága is a sokszorosára nő. A helyi vízszolgáltató, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. azt felelte kérdéseinkre, hogy - hacsak nem történik valamilyen váratlan üzemzavar - a legnagyobb hőségben is biztosítani tudják a normál vízellátást. Vidovics Dóra, a cég kommunikációs szakértője arról tájékoztatott, a balatoni üdülőkörzetet egy karsztvízbázis és hat felszíni vízkivételi mű látja el ivóvízzel. Felméréseik szerint egy átlagos nyári naphoz képest a kánikulai időszakban nagyjából tízszázalékos a többletigény, ám az utóbbi napok extrém forrósága akár 40 százalékos fogyasztás növekedést is hozhatott. Ahol az átlagnál nagyobb a nyári népességnövekedés, ott folyamatosan vizsgálják és modellezik a vízszolgáltatást, és rendelkeznek vízkorlátozási tervekkel is, de ezeket eddig nem kellett alkalmazniuk.
Nagyvárosainkban van víz
Sem korábban, sem az idei első kánikulában nem volt szükség a vízhasználat korlátozására, vagy locsolási tilalomra Pécsen, illetve a Tettye Forrásház Zrt. által ellátott környező településeken – felelte kérdéseinkre a szolgáltató. A baranyai megyeszékhely lakóit a város határában lévő pellérdi és tortyogói mélyfúrású kutakból termelt rétegvíz látja el ivóvízzel, s a város felett fakadó Tettye-forrás karsztvize is a pécsi hálózatba kerül. A saját vízmennyiséget a Dunántúli Regionális Vízműtől átvett ivóvíz egészíti ki. A vízhálózat azonban nagyon régi, a rendszer fele elavult, sőt Pécs egyes részein százévesnél is idősebb csöveken kell szolgáltatniuk, ami folyamatos kockázatot jelent az ellátásban és nagy többletet a szivárgásban. A Tettye Forrásház Zrt. éves szinten átlagosan egy milliárd forintnyi tervezett, ütemezett felújítást valósít meg az általa üzemeltetett víziközmű-hálózaton, de a teljes beruházási igény összértéke meghaladja a 40 milliárd forintot. Keresik rá a forrásokat.
Miskolcon sem volt vízkorlátozás. A MIVÍZ Kft. kezelésében lévő víztermelő telepek a Bükk hegység felszín alatti bővizű karsztvíz bázisaira települtek. Ennek a városnak az ivóvízhálózata is több évtizedes, a rendszerből elszivárog a víz több mint 20 százaléka.
A Szeged többségi tulajdonában álló Szegedi Vízmű Zrt. által kitermelt víz a város és Algyő alatt húzódó, több mint 700 kilométernyi ivóvízhálózat, 77 mélyfúrású kút, 5 vízműtelep és 4 víztorony üzemeltetésével jut el a fogyasztókhoz. A 180-560 méteres mélységből nyert rétegvízből június 24-én, csütörtökön 43653 köbméter ivóvíz fogyott a városban, de ennél sokkal nagyobb a rendszer kapacitása, így nem kellett bevezetni semmilyen korlátozást. Szegeden a vízmű az átlagnál többet tud felújításokra költeni, rendszerük korszerű – válaszolták.
A Zalavíz Zrt. százszázalékos önkormányzati tulajdonú víziközmű szolgáltató, amely Zala megye 162 településén – köztük Zalaegerszegen – 40 ivóvízművet és 20 szennyvízrendszert üzemeltet. A megyeszékhely több vízzáró réteggel védett mélyfúrású kutakból, 100-350 m mélyen található rétegvizekből nyeri az ivóvizet, vízkorlátozást sem itt, sem a környékén nem kellett elrendelni. A kánikula miatt itt is 10-12 százalékkal nőtt meg a vízfogyasztás, de 30 százalékos növekedésig nincs szükség vízkorlátozásra – felelték kérdéseinkre. Zalaegerszegen és a környező településeken most tart egy nagy, 4,7 milliárd forint értékű vízminőség javító fejlesztés, de a polgármesteri hivatal azt közölte, hogy középtávon 35-40 milliárd forintnyi felújítás szükséges, melyből 20-25 milliárdot EU-forrásból szeretnének megvalósítani.
Székesfehérváron sem volt eddig korlátozás. A város legnagyobb kapacitású, saját tulajdonú ivóvízbázisa Csóron található. Innen elégítik ki az igények felét, további 22-23 százalékát a szintén saját tulajdonú Aszalvölgy és Sóstó vízbázisok adják, míg a fennmaradó 30-31 százalékot az állami tulajdonú, Dunántúli Regionális Vízmű által üzemeltetett Rákhegyi vízbázisból vásárolja a város. Fehérváron is fel kellene újítani a hálózat nagy részét, minden évben haladnak vele valamennyit. Itt is húsz százaléknyi víz vész kárba. G.E.
