Most, amikor a fociláz a legmagasabb hőfokra hágott - tegyük hozzá: teljes joggal -, akkor mi másra asszociálhatnánk, mint hogy a 11-es a büntető. Hogyha szabálytalan vagy az ellenféllel a saját 16-osodon belül, akkor a játékvezető 11-est ítélhet. Az életben sokkal több szabálytalanság, durva belemenés történik, csak hát ott nincsenek ilyen szabályok, többnyire el kell viselned, ha felrúgnak, fellöknek, ráadásul a bíró is ott „focizik” a pályán, sokszor nem a te oldaladon, és menet közben is változtatja a szabályokat.
Normális országban, normális körülmények között ez nem, vagy csak nagyon ritkán fordulhat elő. Nálunk azonban, a tizenegy éve fennálló Fidesz világában mindennapos. Ez egy olyan 11-es, amely legalább egy fél országnak büntetés. Igaz, a magyar társadalom jelentős része nem nagyon foglalkozott azzal, hogy minden szabály, minden törvény átírható, átszabható, és könnyedén elviselte azt is, hogy folyamatosan becsapják, s hogy a kormányzati figyelem nem más, mint merő szemfényvesztés.
Ennek a szemfényvesztésnek a része az úgynevezett nemzeti konzultáció: immár tizenegyedszer játssza el nekünk a hatalom, hogy bevon bennünket az irányításba, döntéseit a mi akaratunk szerint alakítja. Milliárdokat költ el látszólagos közvélemény-kutatásra. Jobb országokban már egy ilyen kísérlet után büntetőt ítéltek volna a kormány ellen, másként: az első adandó alkalommal elzavarták volna a vezetőket ( a Vezért) a kormányrúd mellől. Réges-régen kikérték volna maguknak az emberek, hogy olyan kérdésekkel bombázzák őket, amelyeknél valójában nincs is válaszadási variáció, és az egész akcióról látható, mennyire olcsó manipuláció.
A mi országunkban azonban jámbor emberek élnek, állítólag újra és újra milliónyian küldik vissza a válaszaikat; állítólag, írom, mert persze ellenőrizni soha nem lehetett, igaz-e a kormány állítása. Tizenegy éve játssza ezt velünk a hatalom, tizenegy alkalommal szórtak ki teljesen feleslegesen hatalmas összegeket, csak azért, hogy utána erre építve hazug propagandát folytassanak. Most, 11. alkalommal újra előkerül a migráció, mellette pedig a pandémia ügye; véletlenül az a téma, amelyről Orbán Viktor beszélt az európai vezetők előtt. Szerinte e kettővel kell az elkövetkező évtizedben megküzdeni. Igaz ugyan, hogy a bevándorlásról tartottak már nemzeti konzultációt, de muszáj – így gondolhatja a miniszterelnök – az idegenek gyűlöletét tovább erősíteni, ha már ez az ellenség vált be az utóbbi öt-hat évben a legjobban.
A Fidesz elnökének – bocsánat: a miniszterelnöknek, hiszen mégiscsak közpénzből kampányol -, szóval Orbánnak nincs új ötlete. Mellesleg már 2015 januárjában, a Charlie Hebdót ért támadást követő párizsi tüntetés kapcsán több francia lap és politikus is úgy látta: a magyar vezetőnek nem lenne ott a helye a demonstrálók között.
De miért ne lehetne ott? Végeredményben nálunk nem rohannak le egy szerkesztőséget sem, ha egyeseknek nem tetsző karikatúrát közölnek. Legfeljebb 11-es ítélnek ellene. És még csak ki sem állítják. Hát nem tiszta demokrácia?