Mi jöhet még? - kérdi a gondolkodó magyar ember, annak hallatán, hogy a NER kormánya felújítja az autópályák koncessziós rendszerét. Azt a rendszert, amit korábban azért kellett megszüntetni, mert túl sokba került az adófizetőknek.
A regálék koncessziójának intézménye egyébként is kiemelt fontosságú tétel a magyar gazdaságtörténetben. Ami leginkább akkor vált fontossá, amikor a kincstár bajban volt. Így tett Károly Róbert (1327) és II. Lajos is, aki később összekülönbözött egy Fugger Jakab Ferdinánd nevű korabeli oligarchával (1525), aminek a következménye pénzszűke lett és Mohács (1526). Legalábbis a legendák szerint.
De legújabb korunk eseményei is megerősítik azt, hogy az állami jövedelmek (regália) haszonélvezetének magánkézbe adása kitűnő gazdaságpolitikai eszköz (hatalmi játék). Amivel ide-oda lehet mozgatni nemcsak a gazdaságot, de a politikát is. Így tettek a középkori magyar uralkodók is akkor, ha a maguk pártjára akarták állítani a bárókat. Utóbb meg lekaszabolni őket. Mint ma is.
Így aztán a gondolkodó magyar ember, a maga egyszerű és józan paraszti eszével elkezdi felmérni a mai magyar regáliát abból a koncessziós szempontból, hogy mi jöhet még? Hiszen vannak még a mai magyar regáliában olyan vagyontételek, amiket a korábbi uralkodók is felhasználtak hatalmi céljaik érdekében. Itt van nevezetesen a pénznyomtatás (Fuggerek – Róma 1508), amit itthon is ki lehetne adni koncesszióba, mondjuk Lőrinc barátnak. Óriási esztétikai siker lenne pl. az új magyar százezer forintos bankjegy Andika (árnyaltabban: a boldog ara) mitologizált félaktjával, mint a Takarékosság Nemtője. De ne álljunk meg félúton! Miért ne lenne ismét kiadható az összes magyarországi bányák koncessziója, mondjuk Orbán papának – (finomítva: családi vagyonkezelésbe) - ld. Fugger-Thurzó – 1493 -, hiszen egyebet sem kellene tenni, mint ezt nemzetgazdasági szempontból kiemelt érdekké nyilvánítani törvényileg. Benyújtva 23:59-kor, egyhangúlag elfogadva másnap 10:08-kor.
De menjünk tovább: itt van az állami szerencsejáték igazán dús jövedelmet biztosító koncessziója. Ami eddig elkerülhette az egyébként mindenre figyelő főtárnokmester, Rogán Antal figyelmét, aki egyszer már sikeres volt egy másik regálé bezsebelésével, amivel sikerült mintegy 25 ezer idegent betelepítenie az Európai Unióba. De lépjünk följebb: már a középkori török szultánok is éltek az adóbeszedés jogának koncesszióba adásával. Ugyan mi akadályozhatná meg a NER kormányát abban, hogy privatizálja a NAV-ot és koncesszióba adja az adóbeszedés (behajtás) jogát, mondjuk… Hát itt bizonytalanság állott be, mert a szigorúan vett transzparencia, a jó erkölcs és az államérdek védelme érdekében mégiscsak közbeszerzésben kéne ezt meghirdetni. A névsor persze itt sem lenne hosszú.
Innen nézve pedig ez a hirtelen jött autópálya koncessziócska csupán gyenge visszfénye az eleddig már mindenfelé élvezett hatalmi játékoknak.
Elegánsan illene ide a pénzéhes Fuggerek (emlékük a magyar nyelvben: fukar) jelmondatának aktualizált parafrázisa: a pénz immár nem a háborúk, hanem a hatalom mozgatórugója.