Már senki sem merne arra fogadni, hogy a tíz hónap múlva sorra kerülő francia elnökválasztás Emmanuel Macron államfő és a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) elnöke, Marine Le Pen között fog eldőlni. Pedig a regionális választások előtt minden jel és felmérés arról szólt, hogy Le Pen a végső győzelemre sem esélytelen, és a második fordulóban mindenképpen ő lesz Macron elnök kihívója. A regionális választás azonban komoly figyelmeztetést küldött a francia politikai pártoknak, s igencsak megkérdőjelezte nemcsak Le Pen, hanem Emmanuel Macron elnöki ambícióit is.
A regionális választás első fordulójában a 48 millió francia választó 66,72 százaléka nem élt választói jogával, az egyhetes intenzív kampány ellenére most vasárnap is hasonló arányú volt az abszentizmus, csupán 33 százalék adta le szavazatát, míg 2015-ben például 58,3 százalék élt alkotmányos jogával. Bár kelet-közép-európai szinten ez nem is kirívó távolmaradás, a francia demokrácia történetében ilyenre sosem volt példa, mind a politika, mind a lakosság úgy érzi, a demokráciát veszélyezteti a választói passzivitás.
A francia szavazópolgárok tulajdonképpen büntettek, elsősorban Macron elnök pártját, a centrista Lendületben a Köztársaságot (LREM) és Le Pen-féle Nemzeti Tömörülést, az alacsony részvétel csak a hagyományos pártoknak kedvezett. A voksolás győztese a jobbközép Republikánusok és szövetségeseik lettek 38 százalékos támogatottsággal, az egymással szövetségre lépő baloldali és zöld pártok a szavazatok 34 százalékot szerezték meg, míg a szélsőjobboldali RN a szavazatok 20,8 százalékát gyűjtötte be, a centrista LREM, amely a régiók felében a második fordulós megmérettetéshez szükséges 10 százalékot sem érte el, vasárnap összesen 7 százalékot szerzett.
Macron hivatalba lépése óta a harmadik nagy vereségét szenvedi el, jegyezte meg a Le Figaro, de „máris kész nyeregbe pattanni” és teljes gőzzel a jövő évi elnökválasztásra koncentrálni. Aminek kimenetele egyre homályosabbá és megjósolhatatlanabbá válik, véli egybehangzóan a francia média.
A regionális választás mozgósító ereje nyilván jóval alacsonyabb, mint az elnökválasztásé, de ennek eredményei mégiscsak sokatmondóak. Megfigyelők szerint akár át is írhatja a francia politikai erőviszonyokat, hiszen sem az elnöki pártnak, sem a szélsőjobbnak nem sikerült egyetlen mandátumot sem megszereznie a 13-ból, sőt Macronék az eleve alacsonyra, 15 százalékos támogatottságra kitűzött lécet is nagyon alulmúlták, jelöltjük egyetlen régióban sem jutott el a második fordulóig. Le Pen tömörülése is csupán egyetlen régióban, a Provence-Alpes-Cote d’Azurban (PACA) jutott második fordulóba, 5 százalékos előnnyel. Ám ez sem volt elegendő a Putyin trójai falovának, az orosz érdekek kiszolgálójának tartott Thierry Mariani számára a demokratikus pártok által támogatott Renaud Muselierrel szemben.
Macron LREM-je ugyanis teljesen új, gyökértelen harmadik utas formáció, kizárólag az elnök személyére épül, amely csak 2016-ban, az elnökválasztásra jött létre, így a régiókban nem is tudja felvenni a versenyt az évtizedek óta jelen lévő hagyományos pártokkal. Le Pen ugyan édesapjától örökölte szélsőjobboldali formációját, a Nemzeti Tömörülés elődjét, a Nemzeti Frontot Jean-Marie Le Pen még 1978-ban alapította, de mivel a demokratikus pártok mindig következetesen összezártak vele szemben, mindmáig nem tudott területileg megerősödni.
A Le Figarónak nyilatkozó elemzők és politikusok úgy vélik, bár messzemenő következtetést nem lehet levonni a két választás közötti különbségek miatt, annyi azonban máris elmondható, hogy az eddig kétszereplősnek gondolt elnökválasztási verseny nyitottá vált.
