Ha ezek folytatják, akkor én elmegyek! El innen, a gyerekek már saját lábra álltak, eladok mindent, Ilkának is van egy kis megtakarított pénze, elmegyünk délre és új életet kezdünk. Majd halat sütök vagy kürtőskalácsot. S honnan veszed azt a halat? Majd fogok a …
A Duna parti teraszon picit csengve ér asztalt a söröspohár. Másfelé kanyarodik a szó: nyertes döntetlenre, meg az Andrássy úton – tudjátok, ott abban az étteremben, a sarkon – dolgozó lánygyerekre, aki úgy megszelídült. A régi barátnőre a balatoni nyarakról, aki most már menő üzletasszony a belvárosban, de inkább nem találkoznak, sok a gyerek.
Elkészült a sült hekk, uborkával! - hangzik a pult felől. Valaki kér még egy kör Sopronit, miközben szivárványos stadionokról szóló eszmecserét sodor hozzájuk egy apró fuvallat.
Ha ezek folytatják, akkor a fiamnak is el kell innen menni. Előbb az apa férfi, az anya nő, most meg ez a melegeket pedofilokkal összemosó törvény. Jobb, ha nem várja meg, amíg súlyosbodik a helyzet. Felmerült, hogy már az egyetemet is kint kezdi el, jó eredményei voltak, nyelvet is beszél, felvették volna, de maradt, nem állt készen a távolságra. Most a mesterkurzust végezné el kint, de itt a sok barát, a budai Vár, ahol imádja a napfelkeltét, meg a Karmelita előtt posztoló katonák hajnali köszöntését.
Jávor örök - háborog a túlfélen valaki, majd hosszas bizonyítási eljárásba kezd a harmincas évek magyar filmgyártásának sármőrjéről, ahonnan valahogy az Astoriához jutnak, ahol úgy pezsgett az élet 1938-ban, hogy csuda. Most is pörög – vágja rá a másik, aki elmeséli, hogyan „hívta be” a haver apja jófajta pálinkázásba két napja. Azóta is zsong a feje.
Ha ezek maradnak, akkor az a csinos doktornő is továbbáll s szomszéd lakásból. Már a rezidensi éveket is kint tervezte, de Dániában mindig fúj a szél, Angliában meg esik. Meg akkor hogy főzne neki lecsót az anyja, hogyan menne Orfűre nyaranként?
Senki nem mozdul, jobb itt a parton. Mintha kicsit feltámadt volna szél. Mondom, különös, különös nyár-éjszaka volt.