Reuters
A francia Európa-ügyi miniszter is azt várja, hogy lesz valamiféle szankció Magyarország ellen az LMBT-ellenes jogszabály miatt, de azt ellenzi, hogy az országot kitegyék az unióból. Vagyis Beaune ugyanazt képviseli ez ügyben, mint Macron elnök.
Spiegel
Már a német belügyminiszter, Orbán korábbi nagy barátja is azt mondja: nem lehet annyiban hagyni a homofób magyar jogszabályt, csak éppen Merkel nem ért egyet Seehoferrel. A bajor politikus kifejtette: a többi közt a pénzek megvonásával kell megmutatni, hogy az EU nem nézi ölbe tett kézzel a fejleményeket, mert a magyar kormány túl messzire ment.
Ezáltal pedig az unió alapértékei sérülnek, ám ezt nem szabad minden további nélkül tudomásul venni. Határozottan ki kell állni a közös elvek mellett, erre különféle módok kínálkoznak. A kancellár ezzel szemben visszautasította a zöldek követelését, hogy gyorsan fagyasszák be a Magyarországnak szánt brüsszeli támogatásokat. Egyben óvott a közösség kettészakadásától.
Frankfurter Rundschau
Orbán Viktornak nem kell tartania semmiféle anyagi ellenintézkedéstől az új homofób szabályozás miatt, mert a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jogszabály nem érinti az unió pénzügyi alapjait, ily módon ez esetben nem vethető be az ez évtől érvényes jogállami mechanizmus. Ezt Jourová alelnök közölte, teljesen egyértelműen. Ugyanakkor jelezte, hogy az ügy alighanem az Európai Bíróságon köt ki, mert Brüsszel kötelezettségszegési eljárásra készül. Viszont már jogsértések miatt nagyon is elképzelhetőnek nevezte a források visszatartását.
Washington Post/AP
Orbán Viktor visszautasította mind a G7-ek döntését, hogy legalább 15 %-os társasági adót vezessenek be minden országban és nem hajlandó tárgyalni az LMBT-törvény módosításáról sem. A politikus Katowicében beszélt, ahol másik 3 közép-európai kollégájával találkozott, mivel mostantól Magyarország lett a V4-ek soros elnöke.
Hangsúlyozta, hogy az alacsony adók segítenek felfuttatni a beruházásokat, illetve az infrastruktúra fejlesztését, ez a most kezdődött félév egyik fő célja a magyar kormány számára a csoport élén. Továbbra sem akar hallani viszont a migránsok kötelező befogadásáról. Szerinte a bevándorlás biztonsági kérdés. Közölte továbbá, hogy tiszteletet és nem kioktatást vár a többi tagállamtól, miután a négyek jelentős gazdasági erőt képviselnek.
Arról is beszélt, hogy senki sem mondhatja meg a magyaroknak, miként neveljék fel a gyerekeiket, és itt is azt hangoztatta, hogy tiszteletet vár el a külvilágtól.
Le Figaro
A jobboldali újság honlapja egy percben, magyar nyelven, francia felirattal lehozza, amikor Orbán a V4-es találkozón visszautasította az utóbbi időben tapasztalt hangot. Tehát hogy egyetlen európai politikus sem mondhatja, hogy térdre akarja kényszeríteni bármelyik közép-európai országot. Úgy fogalmazott, hogy véget kell vetni ennek a gyarmattartó tempónak, mert ez nem járja. Azaz nem lehet szó az EU diktátumáról.
Die Zeit
Egyre mélyül az EU vitája Magyarországgal, ugyanakkor Orbánnak nem lehet a szemére hányni, hogy titkolná, milyen Európát akar. Pár nappal azután, hogy a tagállamok vezetői kerek-perec megmondták neki véleményüket a melegek elleni magyar intézkedésekről, a politikus nyilatkozatban jelentette ki, hogy Brüsszelben zárt tömbben támadtak neki. Egyben tagadta, hogy létezne értékkánon, ennélfogva, mint mondta, nincs politikai egység sem.
Magát szabadságharcosnak tekinti, aki egykor a Szovjetunió, most pedig az EU ellen harcol, mert nem akarja, hogy az ország ismét idegen uralom alá kényszerüljön. Véleménye sokszor túlzó, viszont semmi eredeti nincs benne. A vádak már kezdettől fogva kísérik a szervezetet, mármint hogy főként a Bizottságnak kétes a demokratikus felhatalmazása, a nemzeti érdekek elsőbbséget élveznek, és hogy a brüsszeli bürokraták így meg úgy.
Csakhogy Orbán nem elégszik meg a közösség vélt vagy valós gyengéinek támadásával, egyre nyomatékosabban áll ki a más Európa mellett. Visszautasít minden külföldi bírálatot, mondván, hogy a nézetek sokfélék lehetnek. De mivel tagadja, hogy léteznek közös értékek, ily módon az EU-nak saját magáról vallott értelmezését vonja kétségbe. Viszont a pluralizmus nevében nemzeti ügynek nyilvánítja az LMBT-emberekkel szembeni bánásmódot.
Hasonlóképpen érvel a jogállam kapcsán is. Azt is országonként eltérően lehet meghatározni, nincs itt az unió számára semmiféle látnivaló. Két napja több európai lapban is egészoldalas hirdetésben tette közzé vízióját a földrész jövőjéről. Burkoltan azt követeli, hogy vissza kell térni a nemzetek Európájához és ebben egyetért vele a konzervatívok egyre nagyobb része.
Washington Post
Az elemzés arra figyelmeztet, hogy ugyan a futball EB belebonyolódott az LMBT-jogok körüli harcba, de visszafelé sülhet el, ha megpróbálnak egyetlen országot elmarasztalni ez ügyben. Még akkor is, ha Orbán Viktor a homofóbiát állította politikai programja középppontjába. Von der Leyen és Merkel nyíltan elítélte a magyar álláspontot, ami nagy lépés a nemi kisebbségek jogainak védelmében.
Ám baj van, amikor egy kormány bírálata úgy jelenik, mintha egy egész nemzetet támadnának, mert az visszaüthet. Már sokszor bebizonyosodott, hogy a másik oldal a kritikát úgy állítja be, mintha külföldi erők a helyi értékeket fenyegetnék. Ennélfogva az sem üdvös, ha egy nemzeti válogatottat úgy tüntetnek fel, mintha az maga lenne a megtestesült meleg- és transznemű-ellenesség. Nem szabad egy egész országot elmaradottnak kikiáltani, olyannak, amely a perifériára szorul a „felvilágosodott” Európával szemben. Ez ugyanis felbátorítja az ellenerőket. Az pedig erőszakhoz vezethet a helyi LMBT-közösség ellen, amely már amúgy is bűnbaknak számít.
Ezért jogvédők sokszor nem tartják helyesnek, hogy sportesemények alkalmul szolgáljanak a nemzetközi tiltakozáshoz. A Háttér Társaság pl. megkérte a francia nemzeti 11-et, hogy tagjai ne viseljenek szivárványszínű karszalagot a magyarok elleni mérkőzésen. Dombos Tamás úgy nyilatkozott, hogy nekik igazából pénzre van szükségük, mert csak úgy tudnak küzdeni a kifogásolt törvény ellen. És jó volna, ha a nagy cégek nem szelektíven támogatnák a mozgalmat, tehát hogy nyugaton kirakják a melegeket és a többieket jelképező zászlót, keleten viszont nem.
Ezért a legtöbbet úgy lehet elérni, ha nemi kisebbségek jogait besoroljuk a helyi értékek közé.
Süddeutsche Zeitung
A szlovén miniszterelnök szívesen csinálná ugyanazt, mint Orbán, személyében hat hónapra egy jobboldali populista került az EU élére. Gyűlöli a baloldalt és a liberálisokat, őket gyűjtőnéven csak komcsiként szokta emlegetni. Ez irányú érzelmei legendásak, mint ahogy a meggyőződése is, hogy a szlovén elit egy része 30 évvel Jugoszlávia felbomlása után is befészkelte magát a mély államba.
Ennélfogva Brüsszel joggal aggódik, hiszen a miniszterelnök alighanem ki fog használni minden alkalmat, hogy annak a jobboldali-nemzeti, unióellenes csoportnak a képviselőjeként jelenjen meg, amelynek Orbán és Morawiecki a fő reprezentánsa. Példaképeit már eddig is utánozta. Ahol csak lehet, aláássa a sajtó, a tudomány, a művészet és az igazságszolgáltatlás szabadságát, függetlenségét. Brüsszelben rendszeresen a nagy szomszédokkal voksol, akik azt hangoztatják, hogy ők a keresztény nemzetállamok megmentői a hamis ideológiai érdekekkel szemben.
De azért Szlovénia mégis más. Orbán jelenleg vadul csapkod maga körül, mert vesztett befolyásából, miután távozni kényszerült a Néppártból. Ugyanakkor nem jut előbbre az új, jobboldali pártcsalád szervezésében, viszont fenyegeti a jogállami mechanizmus. Igen tehetséges propagandistaként pénzzel és adókedvezményekkel gondoskodik a klientúra jó hangulatáról, a szavazóbázist pedig nemzeti jelszavakkal mozgósítja a külső ellenségek, Európa ellen. Egyelőre koraiak a remények, hogy jövőre leváltják.
Jansa ezzel szemben kisebbségi kormány élén áll, mindennaposak a tüntetések ellene. Bázisa zsugorodik, miközben összeesküvés elméletekkel eteti. Sajtóját részben Orbán embereivel finanszíroztatja. Szívesen belépne a nagy, jobboldali-nemzeti reformerek sorába. Mindez hosszú távon akkor lehet veszedelmes, ha Budapest és Varsó még jobban aláássa az egyesült Európát és ehhez fel tudná használni a szlovén vezető igencsak fejlett egóját.
Die Welt
Már megint egy állami vezető, aki megkérdőjelezi az EU demokratikus alapjait. Így mutatja be a konzervatív a lap a szlovén miniszterelnököt, aki mától fél éven át betölti az unió soros elnöki teendőit. Sőt, azt írja, hogy Jansa lábbal tipor az alapértékeken, ezért legfőbb ideje tenni valamit ellene. Hiszen drákói büntetéseket szab ki az ellene tüntetőkre. Kétes indoklással felfüggeszti a gyülekezési jogot. Gátolja európai intézmények működését és Orbán barátja.
Az elemzés helyes lépésnek tartja, hogy stadionokat szivárványszínnel világítsanak meg, mert az ráirányítja a figyelmet arra, mit tesznek az ún. gyerekvédelmi törvény ürügyén az olyanok, mint a magyar kormányfő. De ez elterelheti a figyelmet arról, hogy a földrészen van éppen elég zavaró tényező rajta kívül is. Így kulcspozíciókat töltenek be a szlovénoknál és a lengyeleknél, de jönnek fel másutt is.
Eltakarja, hogy ezek a vezetők semmibe veszik az LMBT-közösségek, az újságírók, a civil szervezetek és a bírálók jogait. Hogy nem számít nekik a többség joga sem, illetve hogy számukra édesmindegy a jog, mint olyan. Ennélfogva omladozik az EU, főleg keleten.
Ez nem riogatás, hiszen 8 keleti ország a napokban nem írta alá azt a nyilatkozatot, amelyben 16 nyugati hatalom aggodalmát fejezte ki a nemi kisebbségek jogait fenyegető veszélyek láttán. Nagyon úgy néz ki, hogy a közös normákat már nem minden tag tartja magára nézve kötelezőnek. Ám aki tesz az elvekre, azt rá kell venni, hogy kövesse a brit példát.
Wall Street Journal
A Covid-19 meggyengítette Európában a szélsőjobbot, Magyarországot és Lengyelországot is ideértve. Azok a szélsőséges pártok, amelyek nincsenek hatalmon nem tudtak tőkét kovácsolni maguknak a járványkezelésben elkövetett kormányzati hibákból, de e tekintetben nem szerepelt jól a Fidesz és a PiS sem. Úgy hogy most a nacionalista-populista magyar vezetés komoly kihívással néz szembe a választásokon az egyesült ellenzék oldaláról, és zuhan a Jog és Igazságosság népszerűsége is.
Ily módon a földrészen meglepő módon azt látni a járvány csillapodtával, hogy hátrébb szorultak az elitellenes erők, viszont megerősödött a politikai közép. Ok lehet, hogy a ragály miatt nem hatottak az olyan témák, mint a migráció, a bűnözés és az iszlám. Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a szélsőség nem tudott épkézláb javaslattal kirukkolni a válság kezelésére.
Ivan Krasztev azt mondja, hogy a populisták normális körülmények között az autoriter államot nyomatják, ám most hirtelen egy oldalon találták magukat a hatalomellenes tiltakozókkal. Azon felül itt már nem lehetett felkorbácsolni az aggályokat, hiszen az emberek az életükért reszkettek. Így azt várták, hogy a segítsenek nekik és a nagy pártok pontosan ezt tették. Ennek megfelelően pl. Németországban a bevándorlás immár csak a 7. fontos téma a közvélemény számára.
Ugyanakkor az Eurázsia Csoport amerikai elemző intézet igazgatója arra figyelmeztet, hogy a demagógok visszaszerezhetik pozícióikat, ha enyhül a fertőzés és a hatalmak nem tudják beindítani a gazdaságot,, ami, mondjuk, nagy munkanélküliséggel jár és netán újabb megszorítások válnak szükségessé.
