2020-ban tízmilliárd dollár veszteséget könyvelhetett el a világ filmipara, ez mintegy nyolcvan százalékos visszaesést jelent az egy évvel korábbi, pandémiamentes 2019-es adatokhoz képes – hangsúlyozta Tóth Nándor Tamás a bevezetőjében. Az elemző megállapította: kétféleképpen lehet közelíteni a film- és moziipar felé. Az egyik, a filmrajongói hit, mely egyfajta vallás: hiszünk a filmben, annak erejében és mozis manifesztációjában. A másik az úgynevezett pragmatikus szemléletmód, azaz csak és kizárólag gazdasági szempontok alapján elemezni a piacot. Tóth szerint a koronavírus miatti korlátozások miatt a stúdiók és médiacégek nehéz helyzetbe kerültek, a filmiparba belekóstoló technológiai vállalkozások sokkal vonzóbbak a befektetői körökben. Ezért is jellemzi magát a streamingszolgáltató Netflix úgynevezett startupként – induló vállalkozásként –, a hosszú távú befektetőknek ezáltal nagy profitot ígérve.
Eleinte ez hihető is volt: a Netflix elképesztően sokat tett a streaming elterjedése terén, a jogtulajdonosok pedig lelkesen adták bérbe a filmjeiket és a sorozataikat – hiszen végre kezdett valaki azokkal valamit. Amikor elindultak a konkurensek (jelenleg zavarba ejtően sok cég kínál streaming előfizetést, a holnap egyik nagy kérdése, mennyire előfizetést bír majd el egy-egy háztartás), fokozatosan kezdték visszavonni a tartalmaikat, hogy a saját streamingplatformjaikon hasznosítsák azokat. Így a Netflix egyre inkább a saját tartalmait volt kénytelen előtérbe helyezni, melyek nem mindig túl erősek a minőség terén, a startup arculat pedig egyre inkább kopik.
Tóth Nándor Tamás szerint a streaming mint jelenség lett korunk tévéje (megy a háttérben, közben mást is csinálunk) a mozik pedig az új színháznak, mely nem hal ki, de csak egy szubkultúra által látogatott intézmény lesz. (Bár az előadó itt világtrendekről beszélt, azért Magyarországon az évi nyolcmillió eladott jeggyel a színház nehezen lehet szubkultúrának tekinteni.) A tévének pedig Tóth szerint lejárt az ideje, csak a hírműsorok vagy a sportközvetítések hoznak kimutatható elérést – olyan kövületnek tatja, mint a rádiót.
Az Újságírók versus forgalmazók: mi a jó a magyar közönségnek? című blokk kisebb vitával kezdődött: a jelen lévő filmforgalmazók nehezményezték, hogy a sajtó a pandémia alatt átállt a torrent tartalmak ismertetésére, nem megvárva a „népszerűsített” művek hazai mozibemutatóit.
Kovács Gellért kritikus, a beszélgetés moderátora megjegyezte: a sajtó munkatársai nem tehetnek úgy, mintha egy párhuzamos valóságban lennének és nem írnának azokról a művekről, melyek széles körben elérhetőek és nem tekinthetnek úgy a filmekre, hogy azok csak akkor kezdenek létezni, amikor Magyarországon (is) bemutatják őket. Farkas Attila, a Pannónia Entertainment forgalmazási igazgatója szerint ez akaratlan és burkolt marketing. Azt már Bognár Péter, a magyarhangya közösségi filmforgalmazó alapítója tette hozzá: ennél sokkal nagyobb baj, mert az újságírók csak a kommersz dolgokról írnak, azaz olyan tartalomról, melyről nem is kellene – így is, úgy is van nézőjük. Példaképpen említette: amikor A rendszer című spanyol politikai thrillert mutatták be, mely egy Rogán Antal-típusú politikus bukását mutatja be, senkit sem érdekelt, pedig a filmkritikusokon túl még politikai újságíróknak is megmutatta. De a Soros Györgyről készült dokumentumfilmet sem tudta bemutatni, mert a témája miatt nem talált partnert a terjesztéshez.
Szóba került az is, hogy az artmozikba nem férnek be a forgalmazott művek, mivel felgyülemlettek a bemutatók. Bognár szerint érthetetlen, hogy a Cinema City multiplexhálózat miért nem vesz fel komolyabb, értékesebb műveket arra hivatkozva a műsorába, hogy nem vetítenek feliratos filmeket. A szakember szavai szerint a művészfilm-forgalmazásnak a pandémia többet ártott, mint bármilyen eddigi kataklizma.
A konferencia későbbi blokkjaiban lévő szakértők is folytatták a pandémia hatásainak elemzését. Köbli Norbert forgatókönyvíró szerint a mozi előnye, hogy teljesíti azt a vágyunkat, hogy ki akarunk szabadulni a lakásunkból. Madarász Isti rendező szerint a streamingstúdiók előretörése az alkotóknak tulajdonképpen nem rossz: rengeteg pénzük van és hagyják az embert alkotni. Amikor a Netflix és társai elkezdenek majd magyar produkciókat finanszírozni, végre létrejöhet újra a többablakos filmfinanszírozási rendszer.
A pandémia alatt a streamingszolgáltatókra helyezkedő nyomásról Pinczés-Pressing Ádám, az HBO Europe PR executive-ja elárulta: elképesztő igényeket és növekedést hozott nekik a pandémia, és kiderült, egy kisebb költségvetésű film igenis eseményszámba mehet online forgalmazva. A probléma azonban most kezd náluk jelentkezni: a vírus miatt számos forgatás csúszott, így egyre nehezebb tartalmat találni. Még akár a művészfilmek esetében is. Ám ahogy Bognár Péter fogalmazott: most jön Cannes és a többi, későbbre halasztott fesztivál, így legalább 150 érdekes film világpremierje elé nézünk.