A fideszes kormány megint „derült égből villámcsapás” üzemmódba kapcsolt, és váratlanul arra kötelezte a civil szervezeteket, hogy közhasznúsági jelentésükben tüntessék fel, kitől mennyi támogatást kaptak. A rendelet nem ismer kivételt: a legkisebb is számít.
A cél olyan adományozási környezet megteremtése, amely mindenki számára megismerhetővé, átláthatóvá teszi a civil szervezetek gazdálkodását. Az egyesületek és az alapítványok társadalmi szerepvállalására tekintettel az átlátható működéshez kiemelt közérdek fűződik – a Miniszterelnökség lapunk kérdésére ezzel indokolta, hogy a kormány miért tartotta fontosnak megszüntetni a névtelen adományozás lehetőségét.
Jól hangzik. A jogszabály visszavonását követelő egyesületek és alapítványok azonban – számuk egyre növekszik – egészen más véleményen vannak. Az amúgy betarthatatlan rendelet szerintük véletlenül sem az átláthatóságot és a közérdeket szolgálja, hanem azt, hogy elrettentse az adományozókat a szervezetek támogatásától. A kormány szembemegy a magyar és az uniós joggal, sérti az egyesülés szabadságához vagy például a személyes adatok védelméhez való jogot. Nem mellesleg azt is kifogásolják, hogy velük, az érintettekkel senki sem egyeztetett.
A tiltakozó civil szervezetek arra is felhívják a figyelmet, milyen óriási erő van az önszerveződő közösségekben. És alighanem itt érkeztünk el a leglényegesebb ponthoz. A Fidesz ugyanis semmitől sem tart annyira, mint az autonóm, manipulációk ellen felvértezett, kívülről irányíthatatlan, önszerveződő közösségektől. Ennek még a gondolatától is hidegrázást kap. Nem fér bele a politikai portfóliójába.
Az a hatalom, amely a szó szoros értelmében mindent uralni akar, nem tűrheti, hogy zavartalanul és szabadon működhessenek tőle független szerveződések. Nem is tűri, amíg hatalmában áll.