Frankfurter Rundschau/DPA
A német hírügynökség úgy tudja, hogy a Bizottság egyelőre nem hajlandó rábólintani a magyar tervre a gazdasági mentőcsomag felhasználása ügyében, mert nem látja biztosítottnak, hogy a pénzek egy része nem a csókosok zsebében köt ki. Így további elővigyázatossági intézkedéseket követel. A tét 7,2 milliárd euró.
Brüsszel már a homofób törvény miatt is tengelyt akasztott a jobboldali-nacionalista Orbánnal és jelezte, hogy szükség esetén az Európai Bíróság elé viszi a kérdést. Viszont egyelőre nem világos, hol a kiút az újjáépítési segély kapcsán. Ha a magyar fél nem enged, akkor pár napon belül komoly összecsapás jöhet. A határidő ugyanis a jövő vasárnap jár le, amíg az EU-nak meg kell magyaráznia, miért nem fogadja el a nemzeti tervet. Már ha nemet mond és a magyar fél addig nem enged.
Egyelőre nem tudni, találkozik-e a közeli napokban Orbán és von der Leyen a kérdés tisztázására, a brüsszeli magyar EU-képviselet nem adott rá választ. A Bizottság szóvivője pedig csak annyit közölt, hogy változatlanul elemzik a magyar javaslatot. Egyébiránt a német politikus megerősítette az Európai Parlamentben, hogy a válságot csak úgy hagyhatjuk magunk mögött, ha a befektetők és a vállalatok bízhatnak a kormányokban, mármint hogy azok komolyan fellépnek a korrupció és a csalás ellen. Továbbá hogy a sajtó és az igazságszolgáltatás szabadon működik. Hozzátette, hogy mindez az adófizetők számára is fontos, hiszen az ő zsebükből lett a 750 milliárdos keret.
Spiegel
Nagyon helyes, hogy az európai középpártok felháborodnak, miután Magyarország igencsak lazán viszonyul a jogállamhoz, de azt sem ártana megnézniük, mekkora felelősség hárul ebben a Bizottságra – írja a hetilap az „Urbi et Orbán” című elemzésében. Mert a kormányoknak elő kell venniük azt az embert, aki saját bevallása szerint illiberális rendszert épít, sőt a számonkérés igencsak időszerű. De a kemény hangok után azért marad vissza némi rossz érzés, mert Brüsszel éveken át ráhagyta a dolgokat a budapesti autokratára, illetve mivel a miniszterelnök ugyan cinikus játékot folytat a nyugati értékekkel, ám emögött az európai jogállam alapvető válsága húzódik meg.
A Bizottság jó ideje nem tesz eleget saját feladatának, azaz nem szerez érvényt az EU határozatainak, a tagok viszont boldogok, hogy az unió nemigen szól bele az ügyeikbe. A következmény viszont ily módon az, hogy szabályokat nem tartanak be, törvényeket hagynak figyelmen kívül és szinte senki sem ügyel a pénzek elköltésének módjára. A statisztika is ezt támasztja alá. Daniel R. Kelemen, a Rutgers Egyetem professzora kimutatta, hogy a 17 évvel ezelőtti csaknem 3 ezer szerződésszegési eljárással szemben 2018-ban már csupán nem egészen 800 esetben indult be a szankciós mechanizmus.
Brüsszel hosszú időn át becsukta a szemét a magyar és a lengyel demokrácia visszaszorulása láttán. Pedig pl. az OLAF sehol másutt nem állapított meg annyi anyagi visszaélést a közösségi források felhasználása során, mint a magyaroknál. Orbán előszeretettel lép túl az uniós elveken, viszont annál szorgosabban csapolja meg az európai anyagi forrásokat. Von der Leyen az időre játszott. Nem zárta el az alapokat Magyarország számára, így most az EP mulasztásos vétség miatt perli a Bizottságot az EUB-nál. Egyelőre ez a földrészen a jogállami válság csúcsa.
The Atlantic
Nem lesz könnyű megverni Orbán Viktort, de ha sikerül is, még keményebb feladatnak ígérkezik, hogy a győztesek visszacsinálják a demokrácia nagyfokú hanyatlását – írja „Az autokrata öröksége” című budapesti tudósításában az egyik legrégebbi amerikai lap. Az immár 164 éve megjelenő The Atlantic azt hallotta Krekó Pétertől, a Political Capital igazgatójától, hogy az ország erősen közeledik ahhoz a ponthoz, amin túl már nem lehetséges a kormány leváltása az urnáknál.
Karácsony Gergely ugyanakkor arról beszélt az újságírónak, hogy a legjobb, de talán az egyetlen esély a váltásra: az ellenzéki összefogás. Sőt, egyben az utolsó lehetőség lehet. Mert ha a Fidesz nyer, akkor az hatalmas következményekkel jár majd. De ha az ellenzék kerekedik is fölül, az is csak félsikert jelent, mert meg kell fordítania a jogállam visszaszorulását. Hiszen a demokratikus intézmények megrendültek, a sajtószabadság korlátozott, az állami források jó részére Orbán és szövetségesei tették rá a kezüket. Szóval nem tűnik egyszerűnek a hatalom megszerzése, de az ország orbántalanítása lesz csak igazán nagy kihívás.
Karácsony úgy nyilatkozott, hogy nem a 2010 előtti állapotokat kívánják helyreállítani, mert kiderült, hogy a rendszerben nem elegendőek a demokratikus biztosítékok. Ugyanakkor Orbán hatalma egyáltalán nem ér véget, ha netán kénytelen leköszönni. Hiszen a bíróságok tele vannak az embereivel, ő maga pedig erősen fog dolgozni a koalíció bedöntésén. Viszont ha sikerül felszámolni a politikai hagyatékát, az példaként szolgálhat a többi ellenzéki mozgalom számára is a bimbódzó autokráciákban. Ellenben ha kudarccal jár a próbálkozás, akkor a jövő évi lesz az utolsó demokratikus választás Magyarországon.
A körülmények arra utalnak, hogy a szavazófülkékben az erőpróba nem lesz tisztességes, de lehet, hogy szabad sem. Orbán nem alkalmaz erőszakot, de rendszere nem felel meg a demokráciák követelményeinek. Hiszen megnehezíti, hogy az ellenzék érdemben vetélkedni tudjon vele. Ugyanakkor nagyon kellene, hogy az ellenerők kétharmadot szerezzenek, mert anélkül elég bajos a változtatás. Krekó úgy véli: minősített többség nélkül eleve reménytelen leváltani a közintézményeknél a politikai kinevezetteket.
A főpolgármester azonban nem gondolja, hogy ne lehetne megverni a kormánypártot. És ha a Fidesz elveszti a kétharmadot, akkor dominóként dől az egész rezsim. Michael Ignatieff, a CEU rektoraként azt mondja: Orbán legutóbbi lépései arra utalnak: egyáltalán nem biztos a győzelemben, inkább a bukás esetére próbálja meg bebiztosítani magát.
Politico
Magyarországon egykor sokat ígérő volt az LMBT-közösség helyzete, de azután befutott Orbán. A hidegháború utáni két évtizedben az egykori keleti tömbön belül a magyaroknál jött létre az egyik legnagyobb meleg mozgalom, ám tagjai mára már úgy érzik, hogy megbélyegzik őket. Egyre több akadályba ütköznek, egymás követik a szigorítások. A legutóbbi homofób törvény pedig csak betetézi az eddigieket. A jogszabály éles fényben villantja fel az utóbbi 10 év politikáját és hivatalos retorikáját. A nemi kisebbségek úgy érzik: stigmát akarnak ütni rájuk, a cél az, hogy visszakényszerítsék őket az árnyékba.
Jogvédő csoportok azt mondják, a szabályozás tudatosan egybemossa a melegséget a pedofíliával. De hát jönnek a választások és a bírálók szerint a hatalom próbál új ellenséget találni, hogy mozgósítsa táborát, ahogyan korábban erre a célra szolgált a bevándorlás, valamint Soros is.
Szetey András, az egykori Gyurcsány-kormány államtitkára, aki annak idején először vallotta meg nyilvánosan, hogy meleg, és aki most Svájcban él, úgy látja, hogy politikai fegyverről van szó, de hogy be merik vetni, az arról árulkodik, hogy a Fideszt egyedül uralma fenntartása érdekli, mégpedig bármi áron. Ezért – teszi hozzá – itt volna az ideje, hogy lépjen az EU. Egyébként a magyarok közül egyre többen támogatják az egyneműek jogait, illetve hogy az ilyen párok gyereket fogadhassanak örökbe.
FT
Orbán Viktor azonnal keresztülhúzta Matolcsy György számítását, amikor az MNB első embere kemény költségvetési politikát sürgetett, ám az elszabaduló infláció még súlyos gondokat okozhat. Magyarország és Lengyelország veri Európát az áremelkedés tempója alapján, pedig a két gazdaság jó ideig ortodox politikát alkalmazott a gazdaságban, aminek köszönhetően megúszta, hogy komolyan kérdőre vonják a sajtószabadság, a kisebbségi jogok helyzete, továbbá a bíróságok megszállása miatt.
Ám most azt látni, hogy az infláció tartósan jelen lesz a térségben, vagyis strukturális okok váltják ki. Ez pedig előrevetíti, hogy ütközni fog a magyar, illetve a lengyel központi bank, valamint a két kormány, amely szórja a pénzt. Pedig főként a német beruházók idáig roppant mód elégedettek voltak az irányvonallal. Ám az egyre nagyobb inflációs hatás ellenére Orbán jelentős adókedvezményt harangozott be a gyermekes famíliák számára, mivel közeleg a választás.
Ezzel együtt a Capital Enonomics nevű kutató intézet arra számít, hogy a növekvő árak miatt egyáltalán nem lehet kizárni a kemény pénzügyi megszorító intézkedéseket. Az Európai Újjáépítési a Fejlesztési Bank fő közgazdásza az aggasztó jelenségek közé sorolta a jelentős munkaerőhiányt, amit a magyaroknál a hatalom migrációellenessége folytán nem tudnak külföldi szakemberek szerződtetésével enyhíteni.
De a hiányzó munkáskéz egyben felnyomja a béreket. Ugyanakkor a nyár végén megnyílik a brüsszeli pénzeszsák, elkezdik folyósítani a segélycsomag első részleteit. Ez pedig rögtön lecsapódik a magasabb keresletben. Ám mivel sok magyar és lengyel fejében ott van a szocializmus bukása idején átélt hiperinfláció, könnyen most is azt gondolhatják, hogy ezúttal is valami hasonló lesz. Azt pedig sokba fog kerülni a nemzeti bankoknak, hogy leszereljék ezeket a várakozásokat. A drágaság már most is jócskán ront sok ember életszínvonalán. Ha a jegybankok nem lépnek fel célirányosan, akkor még komoly bajokkal kerülhetnek szembe.
Süddeutsche Zeitung
Könnyen előfordulhat, hogy Lengyelország hátat fordít az EU-nak, mint jogközösségnek, vagyis jogi értelemben végbemegy a Polexit. A döntő összecsapás a jövő csütörtökön esedékes, mert a lengyel Alkotmánybíróság a kormány kérésére akkor foglal állást az ügyben: mi élvez elsőbbséget, a hazai vagy a közösségi jog. Az ország már most is csak igen vonakodva, illetve több esetben egyáltalán nem hajtja végre az Európai Bíróság döntéseit, a Bizottság azonban leginkább csak nézi.
Így pl. azt, hogy az EUB hiába nyilvánította jogsértőnek a lengyel Legfelső Bíróság mellett létrehozott fegyelmi tanácsot, az továbbra is működik, gátolva az igazságszolgáltatás függetlenségét. Von der Leyen ma irányadó beszédet tart a jogállam jelentőségéről, ám Brüsszel idáig nem alkalmazott olyan szankciókat, pl. jelentős bírságot, ami igazán fájna Magyarországnak és Lengyelországnak. Azzal sem fordult a legfelső európai bírósághoz, hogy Lengyelország tesz annak több döntésére is, pedig ilyen esetben lehetséges volna igen kemény pénzbüntetést kiszabni.
Le Monde
A 16 jobboldali radikális párt közös fellépése nyomán azt látni a földrészen, hogy a populista erők berendezkedtek, de az uralmat nem tudták megszerezni. Így vélekedik kommentárjában Sylvie Kauffman, az újság volt főszerkesztője, a kiváló elemző. Mint rámutat, a játszma folytatódik, hiszen éppen most lett soros elnök a szlovén kormányfő, Orbán nagy híve. Ő pedig ki is használja a lehetőséget. Ily módon von der Leyennek máris nyilvánosan figyelmeztetnie kellett Jansát, hogy Európának nem szabad eljátszania legfőbb ütőkártyáját, a bizalmat. Tegnap az EP-ben az derült ki, hogy a politikus a képviselők többségét sem tudta meggyőzni jogállam-ügyben.
Orbán a múltkorjában az EU-csúcson elvitte az idő jó részét a homofób törvénnyel. A vita kemény volt. Majd nem egészen egy hete jött a populista és szélsőjobbos erők nyilatkozata, miszerint az unió a radikálisok eszköze lett és tagadja a zsidó-keresztény örökséget. Ezzel együtt odahaza Jansa keze megvan kötve, hiszen kisebbségben kormányoz, így nem ugrálhat úgy mint magyar kollégája. Emellett szlovén illetékesek a kulisszák mögött együttműködnek Brüsszellel, hogy minimalizálják a károkat.
Orbán Viktor a legutóbbi brüsszel vacsoránál nem adta meg magát a többieknek, de kipellengérezték, otthon pedig kénytelen szembenézni pl. az ellenzéki budapesti polgármesterrel. Úgy tűnik, Fudán ügyében már meghátrált. Akárcsak a többi populista, ő sem büszkélkedhet a járványkezelés módjával, Orosz és kínai vakcina ide vagy oda, a mérleg katasztrofális. Emellett egyre kevésbé tudja leplezni a hatalmas korrupciót, hála azoknak az oknyomozó újságíróknak, akiket a sajtószabadság megnyirbálása ellenére sem tudott elhallgattatni.
Közben a radikális tábor képtelen csapatot alkotni, hiszen nagyban eltérnek a tagok érdekei. Ennélfogva ragaszkodnak az egyhangú döntéshozatalhoz, mivel máskülönben nem rúgnának labdába. Mindent egybevéve azonban nem lehet őket figyelmen kívül hagyni, sőt, nem is szabad, hiszen felemelkedésüknek oka van. De pl. a holland miniszterelnöknek igaza volt, amikor ajtót mutatott Orbánnak. A küzdelem megy tovább.
Der Standard
Nem lehet abban bízni, hogy Bulgáriában olyan koalíció alakulna a most vasárnapi, újabb választás eredményeként, amely megálljt tudna parancsolni a korrupciónak, de a jelenség vastagon jelen van Európa középső, keleti és déli részén, ami igen sokat árt az uniónak, mint értékközösségnek. Ezt a Bertelsmann Alapítvány egyik elemzője fogalmazza meg vendégkommentárjában.
Igen rosszak az állapotok Bulgárián kívül Horvátországban, Magyarországon, Cipruson, Szlovákiában és Romániában pedig tovább romlott. Azaz a hatalom azt csinál, amit csak akar, nem kell semmiféle jogkövetkezménytől vagy hátránytól tartania. A Transparency International nemrég ugyanezt erősítette meg korrupciós barométerével. Az derült ki belőle, hogy a járvány idején csak még gyakoribbá váltak a kenőpénzek. Leginkább a románoknál és a bolgároknál.
Brüsszel évek óta ölbe tett kézzel nézi, hogy sok helyütt a korrupt elit zsebébe ömlenek a pénzek, noha ezek a politikusok – hatalmuk megőrzése érdekében – leépítik a jogállamot és korlátozzák a sokszínűséget. A felelősségrevonás elmaradása azután odavezet, hogy jó pár tagállamban olyan rendszer alakul ki, amely már nem felel meg a demokratikus normáknak.
Ha az EU a populizmus és a tekintélyuralom helyett stabil viszonyokat akar a tagországokban, akkor végre rá kell kényszerítenie a kormányokat a korrupció leküzdésére és a jogállami elvek betartására. A világban már így is csorbult a szervezet hitele, mármint hogy mennyire tisztakezű.
Die Welt
Az UEFA ugyan nem engedélyezte, hogy a magyar-német meccs alkalmából, az LMBT-ellenes törvény elleni tiltakozásul szivárványszínnel világítsák meg a müncheni Bayern Arénát, a stadion most szombaton mégis ilyen díszfényt kap, mert akkor lesz Európában a meleg kisebbségek napja. A német bajnok ily módon kíván ezúttal is jelzést adni, hogy a tolerancia mellett van, ugyanakkor elutasít minden homofóbiát és diszkriminációt.
Az egyesült elnöke kifejtette, hogy egyértelművé akarják tenni: támogatják a nyitottságot, valamint a sokszínűséget. Mert a kirekesztésnek semmi helye a sportban, illetve a társadalomban.
