Azért ez eléggé kattintásvadász cím, valljuk be, hiszen mi köze Gyurcsány Ferencnek Český Krumlovhoz? Alighanem semmi, talán még nem is járt ott. De annak, hogy most mégis kattintásvadász címpozícióba került szegény feje, megvan azért a maga oka, el is fogom mondani, hogy micsoda, de haladjunk sorjában, és kezdjük először České Budějovice városával, hogy onnan közelítsük meg Český Krumlovot.
A sörös emberek számára České Budějovice olyan kiemelt, már-már szakrális jelentőségű hely, mint a magyar borosok számára Szekszárd vagy Villány, ugyanis ebben a városkában működik a Budějovický Pivovar nevű sörfőzde, amely az „igazi” Budweiser sört gyártja. Igaz, České Budějovicében kizárólag „igazi” Budweiser sört lehet gyártani, mást voltaképpen lehetetlen, e városkát ugyanis németül Budweisnek nevezik, magyarán minden, ami ott termelődik, az eo ipso budweisi. Igen, tudom, hogy az olvasó – s vele az egész hálátlan világ – a világhírű Budweiser sört az Egyesült Államokkal és nem Csehországgal kapcsolja össze. Ennek az az egyszerű magyarázata, hogy amikor a kifinomult ízlésű sörös amerikai vállalkozók cseh típusú lager sört akartak inni, nem óhajtottak emiatt az Egyesült Államokból folyton Csehországba utazni, Amerikában is alapítottak tehát egy Budweiser sörfőzdét, ami végtére is szintén „igazi” Budweisert állít elő. Csak hát az amerikai Budweiser „igazisága” kicsinykét elmarad a Budějovický Pivovarban gyártott sör mögött, aminek meg az a szimpla magyarázata, hogy a világot arany fénnyel beragyogó cseh szellem mégiscsak tetten érhetőbb České Budějovicében, mint Missouri államban.
Amikor České Budějovicében jártunk, természetesen ellátogattunk az említett híres-nevezetes sörgyárba, s azt kell mondjam, hogy ami ott belénk ivódott, az nemcsak a sör volt, hanem a történelem maga. Abban a városkában ugyanis nagyjából akkor kezdtek világszínvonalú sört gyártani, amikor minket a tatárok lerohantak – nem is értem, hogy az Európát a kémei révén kiválóan ismerő Batu kán miért nem fordította lova fejét északnak, s miért nem lovagolt el a szomszédos Csehországba sörözni. Alighanem mindenki jobban járt volna.
Vége van a járványnak, szóval minden söröst és nem söröst bátorítanék, hogy látogasson el České Budějovicébe, és igyon egy sört – majd menjen át a közeli Český Krumlovba, és ott igyon még egyet. Elég sokszor jártam Český Krumlovban és nekem, mint sörivó embernek, az a városka egyet jelent az európai kultúrával. Micsoda távlatok vannak egyetlen korsó cseh sörben! Micsoda arányérzékről tanúskodik a második korsó cseh sör! Milyen szellemi magaslatokra viszi az embert a harmadik korsó cseh sör! Milyen elmélyültséget okoz a negyedik! Milyen varázslatos kapukat nyit meg az ötödik! Ó, gyönyörű Český Krumlov! Tehozzád nem hírlapi tárcát kellene írnom, hanem ódát, himnuszt és áldást! A város, ahol a sörös ember már délelőtt tízkor lehajthatja az első korsó sörét anélkül, hogy a csípős nyelvű és szúrós tekintetű emberiség lecsúszott alkoholistának tekintené! Itt Pesten eszembe sem jut délelőtt sört inni, Český Krumlovban azonban sörrel kezdődik a nap! És azzal is végződik, valahol a Moldva szépséges kanyarulatában, évszázados kocsmák falai között. Český Krumlov lényegében az életöröm városa, ahol a sör olyan megbecsült helyet foglal el, mint a cseh katolikus templomokban a misebor.
Na de hogy jön mindehhez Gyurcsány Ferenc?
Hát úgy, hogy azon a 2006-os szeptemberi hétvégén, amikor az őszödi beszédet a magyar média leadta, én a szokott a baráti társasággal éppen Český Krumlovban múlattam az időt. Nem először és nem utoljára, de a 2006-os túránk maradt a legemlékezetesebb. Nem csináltunk semmi különöset, csak amit szoktunk: megérkeztünk, lepakoltunk, elmentünk sörözni és ezt nem hagytuk abba napokon át. Sörös ember a sörtúrákat természetesen nem részegeskedésnek, hanem tanulmányútnak tekinti, ebben az értelemben a Český Krumlov-i kirándulások természetesen a sör és az ember egymásra hatásának vizsgálatával teltek. Mennyit bír az ember? Mennyit bír a sör? Mennyit bír Český Krumlov?
Azon a végzetes vasárnapon azonban az volt a kérdés, hogy mennyit bír Gyurcsány Ferenc?
Ültünk a Moldva partján, sört ittunk, és egy otthon tartózkodó barátunk telefonos tudósítását hallgattuk a budapesti fejleményekről. Én azon az állásponton voltam, hogy ha Gyurcsány Ferenc sörözött volna Balatonőszödön a beszéde előtt, akkor nem követte volna el azt a fatális hibát, hogy mámorosan kitárulkozva fecseg. De nem ivott sört, nem volt, ami lenyugtassa. Gyurcsány prédaállatként kínálta fel magát professzionális ragadozók között, mert azt hitte magáról, hogy ő is csúcsragadozó – holott csak szónoki képességekkel megáldott ember volt, aki hatásos beszédet kanyarintott, más kérdés, hogy nyilvánosan és trágárkodás nélkül kellett volna elmondania, két-három nyugtató sör után. Íme, így járunk, ha hatásosnak szánt beszéd előtt nem sörözünk! Mi azonban ittunk még néhány korsóval – és este már a csőcselékkel harcoló magyar rendőrök egészségére koccintottunk.
