A Titanic megtalálása, avagy a tökéletes fedősztori

Ő találta meg a Titanic, a Bismarck és még több tucat másik hajó roncsát: ma este a National Geographic csatorna dokumentumfilmen mutatja be az életét. Robert Ballard tengerkutatóval Zoom-on beszélgettünk.

Igaz, hogy Richard Fleischer 1954-es klasszikusa, a Némó kapitány után döntötte el, tengerkutató lesz?

Így van! Ahogy az Into The Deep című memoáromban és most a dokumentumfilmben először vallottam róla, így most önnek is beszélek a betegségemről: gyermekkorom óta diszlexiás vagyok. Ez egy igen nehéz „ajándék” a sorstól, számos ember az öngyilkosságot választja végül. Fiatalon sokáig nem is volt tudatos, hogy ez a kondícióm fennáll, hiszen akkoriban ezt elintézték azzal, hogy lassabban olvasok, mint a többiek. Így igen: nem Verne regénye volt a nagy inspiráció, hanem a film. Tizenkét éves voltam, amikor eldöntöttem, a tenger alatti világ kutatása lesz az életem értelme. Nem mellékesen: tudta, hogy Walt Disney és diszlexiás volt? Sokan úgy gondolják, egy diszlexiás nem lehet jó tudós. Akik ezt gondolják, azoknak üzenem: a tenger alatti csend számomra maga a mennyország. Sokkal könnyebb, mint a városi zajt kiszűrni. Amint vége ennek az interjúnak, megyek is vissza a tengerre.

Ígérem, nem leszek végtelen hosszú. Az ön neve kapcsán az első tény, ami mindig elhangzik: az ember, aki megtalálta a Titanic roncsát. Ha jól értem, e kapcsán pont kapóra jött a hidegháború.

Látja, ezért is jó, hogy megértem ezt a kort, mert most jött el az idő, hogy elmondhatom az igazi történetet. A vietnámi háború alatt képeztek ki a gyalogságnál és a becsületkódex alapján mindig igazat kellett mondanom. Erre, amikor a tengerészet mint tartalékost újraaktivált és kaptam egy szigorúan titkos feladatot, nehézségemre esett, hogy hazudnom kellett: a Titanic keresése csak egy fedősztori volt, hogy két elsüllyedt tengeralattjárónkat megtaláljam. Hírszerző voltam, sosem mondhattam el eddig, hogy a hadsereg miért finanszírozta a Titanic felkutatását. De persze tudós is vagyok, aki nem adta fel a keresést, amíg meg nem lett a legendás luxushajó.

Melyik feladatot érezte fontosabbnak?

Mindkettőt. A két tengeralattjáró kapcsán nagyjából sejtettük, hol vannak, mert tudott volt, mikor és hol szakadt meg velük a kapcsolat. Katonaként pedig becsületbeli ügy volt, hogy kiderítsem, miért haltak meg a bajtársaim. Hogy meg tudja mondani a hadsereg a szülőknek, mi történt. Ugyanezt az empátiát éreztem a Titanic áldozatai kapcsán. Pont ezért nem hoztunk a felszínre semmit: az a roncs egy temető, melyet az elhunytak emléke tiszteletbe tartásával érintetlenül kell hagyni. Nyugodjanak békében. Nem mellékesen, nem akarom kikerülni a kérdését. Annak idején többször megkaptam a feletteseimtől, hogy nekem csak keresni kell a Titanicot, nem feltétlenül megtalálni. Ám a fedősztori annyira megtetszett az akkori elnöknek, Ronald Reaganek, hogy a siker végül elvárt lett.

Amikor leszerelt, a hadsereg csak úgy lemondott önről?

Nem. A hadseregtől nem lehet, de nem is akarok eltávolodni. Nekik szükségük van a tudásomra és a technológiára, amivel rendelkezem, így a mai napig kérik a segítségemet.

James Cameron két filmet is forgatott, melyek érintik a szakterületét: A mélység titkát és a Titanicot. A memoárjában írt egy rövid méltatást.

Jó barátok vagyunk. Ám ennek ellenére kifejezetten utálom A mélység titkát, mivel a sztoriban a tengerészek úgy viselkednek, mintha komplett idióták lennének. James felkért, hogy legyek technikai szakértő, de mondtam neki, hegy ekkora baromságon nincs mit szakérteni. A Titanicon sokat dolgoztunk együtt, végig ott voltam a folyamatban, a díszbemutatóra is meghívott Jim. Most is napi kapcsolatban vagyunk az Avatar folytatásai kapcsán. Azt tudja, hogy víz alatt folynak játszódni?

Most már igen… Mit gondol arról, ahogy Hollywoodban ábrázolják a tengeralatti világot?

A horrorfilmek kifejezetten károsak, az olyan művek, melyekben jön a nagy fehér cápa és mindenkit megeszik reggelire, felesleges félelemkeltést eredményeznek társadalmi szinten. Ezeknek a ragadozóknak megvan a maga szerepük az ökoszisztémában, hogy fenntartsák az egyensúlyt.

Mi volna az igazi üzenet?

A víz alatti világról nagyon keveset tudunk. Pedig, ha van az emberiségnek valamiféle továbblépési lehetősége, akkor azt itt kell keresni. Minden elismerésem az álmodozóké, de az, hogy másik bolygókat kolonializáljunk, egyszerűen nem reális. Egyelőre még utazni sem tudunk olyan gyorsan, hogy szóba jöhessen. Az űrben pedig tényleg nincs semmi, ami az élethez szükséges.

És mit szól a globális felmelegedéshez és a hozzájuk kapcsolódó világvége próféciákhoz?

Nézze, a bolygónkon évmilliárdok óta van élet és lesz is. Az, hogy az emberiség mennyi ideig fog túlélni, más kérdés. A populáció élelemmel való ellátása egyre nehezebb kérdés, nincs más út, mint a tengerek és az óceánok. De mindezt persze csak a Gaia-elmélet alapján: a Föld összes élő és élettelen része szorosan összefüggő, homeosztatikus rendszert alkot, mi is ennek a részei vagyunk. Ha még sokáig azt hisszük, hogy felsőbbrendűek vagyunk, nincs esélyünk a kihalás ellen.

Látta A kém, aki szeretett engem című James Bond filmet? Ebben a főgonosz víz alatti városokban képzeli el az emberiség jövőjét.

Mint Némó kapitány… Nézze, az ember mindig is a szárazföldön fog élni. Viszont arra van esély, hogy a tenger ellásson minket. Bízni kell a tudósokban. Cirka egy év alatt elkészült a koronavírus elleni védőoltás. Csodákat csak a tudomány tud megvalósítani.

Infó:

Bob Ballard: Egy felfedező élete, premier: július 10., 21 órakor a National Geographic csatornán