másság;LMBTQ-közösség;

- Fellapozott sorsok

Kevesen voltak az LMBTQ emberek életébe beavató Pécsi Családi Napon. Nehéz eldönteni, hogy a viszonylagos érdektelenség jó vagy rossz hírnek számít-e.

Talán, ha harmincan lehettek a pécsi Civil Közösségek Házában tartott szombati rendezvényen, s a megjelentek kétharmada szervező vagy előadó volt, a többiek meg az előbbiek szimpatizáns ismerősei. A három szervező – az Amnesty International, a Budapest Pride és az Emberség Erejével Alapítvány – se akart felhajtást: alig hirdették a rendezvényt, a sajtót se hívták meg, a hang- és képfelvételkészítést letiltották, a részvételt regisztrációhoz kötötték. A visszafogottságban szerepe lehetett annak, hogy tartottak az LMBTQ mozgalom ellen gyűlöletet keltők provokációjától. Ettől volt okuk tartani, hisz a kormányhoz közelálló helyi lapok igyekeztek hangulatot kelteni a rendezvény ellen.

Volt, aki szerint annak, hogy kevesen jöttek el, esetleg örülhetünk is, hisz ebből akár a nemi másság széles körű. ám még látens elfogadására következtethetünk. Arra, hogy ez se nagyobb ügy már, mint mondjuk a női egyenjogúság elfogadása: ezért meg minek ott tolongani? Így tulajdonképpen csak a politika gerjeszti – például homofób törvényalkotással és annak kormánypárti sajtókampányával – az elutasítók hangját. Márpedig, ha így van, akkor összességében nincs is baj Magyarországgal, csak a vezetőivel, akik politikai bizniszt csinálnak az LMBTQ elleni választótoborzásból – vélték többen a rendezvényen.

A pécsihez hasonló, visszafogott rendezvények alkalmasak az empatikus érdeklődők tájékoztatására, arra azonban aligha, hogy az LMBTQ emberek hazai jogsérelmeit megszüntesse. Jelesül azt, hogy a melegek és leszbikusok nem házasodhatnak és nem fogadhatnak örökbe gyereket, vagy, hogy az, aki nemet kíván váltani, ma már nem teheti ezt meg. A pécsi rendezvény egyik kerekasztal beszélgetésén egy Szonjaként bemutatkozó asszony arról beszélt, hogy ő miképp élte meg, amikor 20 éves lánya bejelentette: saját neméhez vonzódik. Később viszont Szonja kitért arra, hogy a társadalom összefogása nélkül a politikai hatalom korlátozhatatlan:

– Ha csak az LMBTQ emberek tüntetnek a maguk érdekében, akkor semmit se érnek el – mondta az asszony. – Ez minden kisebbségre vagy szakmai közösségre igaz. Az akadémia érdekben is kevés volt, hogy csak akadémikusok voltak hangosak, attól a politikai vezetés nem ijedt meg.

A családi nap műhelybeszélgetéssel, játékkal, vetélkedővel színesített programjának leghangsúlyosabb elme talán az „élő könyvtár” volt. A könyvek nemi másságukat vállaló emberek voltak, akiket a közönség „fellapozhatott” vagyis kikérdezhetett. A magát transznemű könyvként „megcímző” Katalint „kölcsönöztem ki”. A nyelvtanárként dolgozó, 32 éves Katalin minden kérdésre válaszolt, csak azt nem árulta el, hogy mi volt a neve fiúként. A magas, szőke asszony elmondta, hogy már négyévesen azt tapasztalta: nem érzi jól magát fiú szerepben. Nem szeretett a fiúkkal játszani, viszont szívesen babázott és bújt bele anyja ruháiba, magas sarkú cipőibe. Tizenöt évesen kezdett magának női ruhákat vásárolni, otthon titokban hordta ezeket, nőiesen kisminkelte és ettől jól érezte magát. Egy évvel később meg akarta ezt vallani anyjának, aki nem vette komolyan, s csak annyit reagált, hogy „majd elmúlik”. Később öt lánnyal volt kapcsolata. Egyikkel sem volt boldog. Huszonöt évesen megbetegedett, s amikor két hét után meggyógyult, talán annak hatására, hogy teste legyőzte a betegségből adódó gyengeséget, le akarta győzni addigi félelmeit is, és a Facebookon férfiprofilját nőire változtatta.

Sokan viccnek hitték, még többen meglepődtek, ám 900 ismerőséből vagy húszan ráírtak, hogy ők sem merik a világnak bevallani szexuális másságukat. Katalin a családját is „felvilágosította”. Anyja oda se figyelt, húga és öccse durván elutasította, apja elfogadta, de a család többi tagjainak véleménye hatására a gyenge akaratú férfi inkább hallgatott. Katalin elköltözött, és kérelmezte a nemváltást a humán tárcánál. Egy év elteltével, 2017-ben papírt kapott arról, hogy jogalanyként is nővé vált, és minden dokumentumát – anyakönyvi kivonatát is – átírták az új nevére. Ezután hormonkezelést kapott, amitől melle nőiesen kikerekedett, heréjét eltávolították. Azt a műtétet, hogy hüvelyt kapjon, eddig nem vállalta. A hazai műtétben nem bízik, a külföldire nincs pénze. Így hímvesszője megvan, igaz, a hormonkezeléstől visszafejlődött.

Szüleivel két éve kibékült, velük azóta élő a kapcsolata, testvérei látni se akarják. Katalinnak a nemváltás után sokáig nem volt viszonya senkivel, aztán egy netes társkeresőn bejelentkezett transz nőként. A válaszolók 95 százalékát csak Katalin sajátos testisége izgatta, és önnön fetisiszta testi vágyukat akarták kielégíteni, amire Katalinnak semmilyen igénye sem volt. Katalin megértő, szerető társra vágyott, nem lelkiség nélküli szexpartnerre. Önvédelemből leszedte a hirdetésből a transznemű jelzőt, mire a fetisiszták eltűntek. Tavaly októberben ismerkedett össze Tamással, a negyven éves mérnökkel. Amikor megérezte, hogy Tamásban megbízhat, bevallotta, hogy ő transz. A férfi pár perces szünetet kért, majd azt felelte, próbáljuk meg. Azóta együtt vannak.

– Szeretem, mert okos, bátor és szép, a szeme különösen – mondta Tamás, aki a pécsi napra is elkísérte párját.

Katalin élvezi nőségét. Olyan „apróságokat” is, hogy rövid szoknyában mutathatja meg lábát, kifestheti magát, előre engedik az ajtóknál, bikiniben napozhat, a női mosdót használhatja, de főleg azt élvezi, hogy egy férfi férfias eleganciával udvarol neki. Katalinnak ez sose ment, hisz lány volt ő mindig, csak épp fiú testbe született – az ő szavaival –, „azt dobta a gép”.

Katalin ma már nem kérhetne nemváltást, tavaly óta ezt törvény tiltja. És Pál Zoltán sem válhatna nagypapává. A Munkácsy-díjas, pécsi szobrász számára megrázó volt, amikor fia, Márton bevallotta: meleg. De az pillanatig sem volt kétséges számára, hogy másságát elfogadja. Pál Zoltán – a már említett kerekasztal beszélgetés résztvevőjeként – megidézte, hogy milyen felemelő pillanatokat élt meg Márton esküvőjén:

– Az anyakönyvvezető hölgy annyira hatása alá került Marciék szeretetének, bátorságának, hogy elsírta magát. És csodás volt az, ahogy az esküvő utáni buliban mekkora hangulat volt, hogy aki addig talán elutasító volt, az is felszabadultan velünk ünnepelt.

Ez az esküvő se „jöhetne” ma létre. Marci később örökbe fogadott egy kisfiút, akit ő és párja szülőként nevel. Szeretnének még egy gyermeket, de a törvények azóta ezt ellehetetlenítették. Amiképp – július óta – azt is, hogy iskolai foglalkozás keretében a tanárok beszélhessenek a nemi másságról. A kerekasztal legifjabb résztvevője, az egyik pécsi gimnáziumban jövőre érettségiző, számos tanulmányi versenyen sikeresen szereplő Máté is elmondta, hogy ő miképp osztotta meg meleg identitását barátaival és szüleivel, majd így fogalmazott:

– Süllyed az ország, ezért eszembe se jut itthon tovább tanulni. De amíg itt leszek, nem adom fel, küzdök, és teszem a dolgomat. Mint a Titanic zenekara.

Legóként egymásra épülő lépésekkel foglal el újabb ágazatot a NER. A kormányfő édesapjának kőbányái után most a legígéretesebb kavicsbánya lett egy Tiborcz-közeli vállalkozóé.