A környező országok válogatottjai egyaránt több pontot szereztek, ergo eredményesebbek voltak a magyar válogatottnál az Eb-n: Ausztria 6, Horvátország 4, Ukrajna 3, Szlovákia 3 ponttal zárt a csoportkör végén, míg a magyar ennél kevesebbet, 2 pontot szerzett. Nehéz persze összehasonlítani a különböző gruppok erősségét, de a plasztikus számszaki eredmény azt mutatta, a szomszédok jobban teljesítettek.
Ennél sokkal szignifikánsabb azt összehasonlítani, hogy a térség mely válogatottja élvezi leginkább a hatalom támogatását, a közpénzek sportágba áramoltatását. A labdarúgás mindenhol nemzeti ügy, de azért mégsem annyira, mint Magyarországon, ahol ennél súlyosabb a helyzet, itt politikai ügy. Elsősorban már nem is a pénzösszegek nagysága a szembetűnő, hanem az elv: amíg a magyar kormány a pandémia okozta leállás alatt a klubok közterheit elengedte, addig ilyen máshol elő sem fordulhatott. A cseheknél és az osztrákoknál nem hogy nem csökkentették az adóterheket, hanem még a sportra fordított forrásokon is faragtak.
A horvátoknál pedig eleve több nagyságrenddel kevesebbet költ a kormány a sport állami támogatására.
Ausztriától idegen, hogy a kormány a magánkézben lévő klubokat direkt állami támogatásban részesítse, és ez alól még a First Vienna FC, az ország legöregebb, 1894 alapított futballklubja sem kivétel. Az amatőr, negyedosztályú bajnokságban szereplő csapat is csak piaci (maximum önkormányzati) támogatásra számíthat, holott történelmi szerepe van az osztrák fociban.
Mondjuk nem elhanyagolható különbség, hogy arrafelé nem elképzelhetetlen, hogy egy-egy elfajult üzleti vitát néhány Kalasnyikov-sorozattal zárnak rövidre. Vitathatatlan, hogy Magyarország még nem tart itt.
