Három géniusz egyszerre uralja a jelenkor teniszét, ami más sportágban elképzelhetetlen: itt viszont olyan szerencsés és páratlan konstelláció alakult ki, amire az egyetemes sportban sehol nincs példa. Jellemző, hogy a tenisznél nagyságrendekkel népszerűbb labdarúgás is egyszerre csupán két korszakot meghatározó gigasztárt tud felmutatni (Ronaldót és Messit), a teniszben viszont egyszerre három is van ebből a fajtából.
Nadal. Federer. Djokovic.
Utóbbi vasárnapi wimbledoni győzelmével utolérte a két klasszikust, és már ő is húsz megnyert Grand Slam-tornánál tart. Hárman összesen hatvan GS-viadalt abszolváltak, ami konkrétan azt jelenti: a trió 15 éve uralja a teniszt. A statisztika persze ennél is messzebbre mutat, hiszen közben egyszer-egyszer becsúszott valaki a három szupersztár közé, de a nagy hármas nem engedte, hogy ebből rendszert csináljanak a trónkövetelők.
Novak Djokovic 1987-ben született Belgrádban, édesapja révén tulajdonképpen nem is szocializálódhatott máshol, mint egy teniszpályán: Srdjan Djokovicnak egy kisebb teniszakadémiája, három étterme és egy sportboltja volt. Négyévesen már ismerte a szabályokat, néhány alapütéssel is tisztában volt, majd hatévesen egy újvidéki tenisztáborban pallérozódott Jelena Gencic kezei között: az edzőnőt már akkor is elismerten a legjobb utánpótlástrénerek közé sorolták, aki több topjátékos korai fejlődését segítette elő, így Djokovic papa is nyilván elhitte, amikor a tréner a tábor végén ezzel a mondattal adta vissza a gyereket: „Szeles Mónika óta nem találkoztam ilyen tehetséggel…”
Novak Djokovic életének elkövetkezendő hat évét alapozta meg ez a vélemény: csakhogy a balkáni szerb-horvát háború majdnem derékba törte a család életét, az európai haderő belgrádi bombázását egy picében élték túl. A kihagyott hónapok és a szerbeket ért megpróbáltatások azonban csak még eltökéltebbé tették. Gencic érezte, az akkor 12 éves Djokovic nála elérte határait, fejlődése érdekében pedig támogatta, hogy a németországi Pilic akadémián folytassa. A horvát teniszező 1999-től négy évig egyengette Novak pályafutását, aki 14 évesen már nemzetközi korosztályos versenyek döntőjében lépett pályára.
A globális hírnévig azonban még hosszú út vezetett: 2007-ben robbant be az élvonalba, akkor egy szezon alatt legyőzte a világelső Federert, a második Nadalt, és a harmadik Roddicket. Első GS-címét egy évvel később nyerte (Ausztráliában), de ekkortájt Federer, majd Nadal is megállította a szériát (mindketten az US Open döntőjében). És akkor jött 2011: a Roland Garros kivételével három GS-helyszínen nyert a négyből, és először állt a világranglista élére.
A nagy hármas azóta vívja hihetetlenül kemény, sportágat forradalmasító, de végtelenül korrekt és a régi idők fair play szellemét idéző, egészen felemelő párharcát. A gyakran politikai jelentéssel, a nemzeti önigazolás hamis ideájával felruházott sportsikereket nem engedik kisajátítani, távol tartják magukat ettől. Csak egymással, a másik elismerésével törődnek. Vasárnap este, amikor Djokovic utolérte Federert és Nadalt a GS-trófeák számában, nem saját magáról, hanem két riválisáról szólt. Szívbe markolóan őszinte és tiszta nyilatkozatában azt emelte ki, hogy mindent riválisainak köszönhet: „Ez több volt, mint egy döntő. Wimbledonban győzni mindig a legnagyobb álmom volt. Tudom, hogy mennyire különleges dolog ez, és nem tudom természetesnek venni. Hétéves fiú voltam Szerbiában, amikor mindenféle anyagokból készítettem magamnak a hálószobámba egy wimbledoni tenisztrófeát, és most itt állok hattal. Hihetetlen. Tisztelettel adózom Rafa és Roger előtt. Ők sportágunk legendái és a két legnagyobb játékos, akikkel valaha találkoztam. Nekik köszönhetem, hogy ma itt vagyok, ahol. Ráébresztettek arra, mit kell tennem, hogy szellemileg, fizikailag, taktikailag megerősödjek. Az elmúlt tíz év hihetetlen utazás volt, amely itt nem áll meg” – írta hivatalos honlapján Djokovic.
Mindhárom ász sikereiben hatalmas jelentősége van rendezett családi életüknek, egyaránt távol áll tőlük a rocksztár státusz. Pedig akár azok is lehetnének, mert a világ bármely pontján egyből csődület és rajongás veszi körül őket. Djokovic még a gimnáziumban ismerte meg későbbi feleségét, akivel azóta két gyermeket nevelnek.
Azt mondják, tehetsége és eltökéltsége mellett két változtatás volt döntő hatással karrierívére: évekkel ezelőtt drasztikusan megváltoztatta étrendjét, tudatos táplálkozásra váltott, amitől az egyébként is vékony fiúból cérnavékony, inas, de megtörhetetlen fizikumú férfi lett. Lelki téren pedig a játékkal járó stressz kezelésére talált megoldást a meditálásban. Wimbledonban is napi egy órát töltött a lelki feltöltődéssel. Lehet, magában végig Fedrerrel és Nadallal beszélgetett.
