A pénz beszél, ahogyan Jansa is

Nagy port kavart, hogy a szlovén kormányfő részt vett egy ellentmondásos szervezet konferenciáján. Az igazi botrány azonban az, hogy nem ő volt az egyetlen nyugati felszólaló.

Mi köti össze Guy Verhofstadtot, az európai értékekért és integrációért harciasan kiálló belga liberális EP-képviselőt, Liam Foxot, az elkötelezetten Brexit-párti egykori brit minisztert, a jobboldali populizmus miatt a brit Konzervatív Pártból a Munkáspártba átlépő John Bercowot, a londoni képviselőház volt elnökét, illetve a trumpista irányvonalat kritikátlanul követő Mike Pompeo korábbi amerikai külügyminisztert? Egy virtuális pulpitus, amelyet az albániai székhelyű Iráni Ellenállási Nemzeti Tanács (NCRI) nevű, meglehetősen ellentmondásos megítélésű disszidens csoport biztosított nekik a teheráni rezsim bírálatára. Az ellenzéki szervezet amerikai és európai politikusok garmadáját vonultatta fel szokásos éves konferenciáján saját álláspontjai visszhangoztatására.

A „Free Iran World Summit 2021” legfőbb üzenete - az elmúlt évekhez hasonlóan - idén is az volt, hogy küszöbön áll a rezsim összeomlása, ezért fokozni kell a nyomást a perzsa államra, nem mellékesen pedig az NCRI képviseli a demokratikus alternatívát. A háromnapos virtuális konferencián a legrangosabb vendégnek kétségkívül az alig kétmillió lakosú Szlovénia kormányfője, Janez Jansa bizonyult, akinek az kölcsönzött plusz tekintélyt, hogy éppen hazája tölti be az Európai Unió soros elnökségét. A jobboldali populista vezető néhány perces beszéde alaposan ki is verte a biztosítékot - Iránban és az EU-ban egyaránt.

A máskor a nemzeti szuverenitás elve mellett kardoskodó, a belügyekbe való beavatkozást kategorikusan elutasító Jansa szombaton a nemzetközi közösség határozott fellépését követelte az iráni emberi jogsértések miatt, sőt, még független ENSZ-vizsgálatot is szorgalmazott az 1988-as tüntetéseket követő tömeges kivégzések feltárására.

A teheráni kormánynál nagy volt a megütközés, a külügyi tárca „elfogadhatatlannak, a diplomácia normáinak és szellemiségének ellentmondónak” minősítette a szöveget és bekérette a szlovén nagykövetet. Dzsavád Zaríf külügyminiszter telefonon tiltakozott az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjénél, Josep Borrellnél. Az uniós biztos elhatárolódott Jansától, hangsúlyozta, hogy a szlovén miniszterelnök nem a közösség hivatalos álláspontját képviselte.

Az EP baloldali pártcsaládja, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) a beszéd kapcsán elsősorban a helyszínválasztást kifogásolta. A tömörülés szerint az EU soros elnökségét betöltő kormányfő egy „antidemokratikus, szektára hasonlító szervezet” rendezvényén vett részt, amelynek nevéhez emberi jogsértések fűződnek és egészen 2009-ig szerepelt a terrorszervezetek uniós listáján.

A konferenciát szervező Iráni Nemzeti Ellenállási Tanács valóban sok szempontból problematikusnak számít. Az NCRI eredetileg a ‘60-as években Amerika-ellenes iszlamo-marxista forradalmár milíciaként jött létre, a korábbiakban merényleteket végrehajtó Mudzsahedin Khalk (MEK) politikai szárnyaként működik.

Egyrészt kétséges, hogy az iráni társadalom jelentős hányada támogatná a MEK-ből kifejlődött NCRI-t, mivel előbbi szervezet a véres 1980-88-as irak-iráni háborúban a városokat kíméletlenül bombázó és vegyi fegyvereket is bevető Szaddám-rezsim oldalára állt. Másrészt a MEK belső felépítése sem mondható éppen demokratikusnak, leginkább egy zárt szektára emlékeztet: albániai bázisukon a férfiak és nők szegregálva élnek, nem tarthatnak fenn párkapcsolatot, szexuális önmegtartóztatást kell gyakorolniuk és nem érintkezhetnek a mozgalmon kívüli családtagjaikkal, a távozók pedig azt állítják, hogy még kilépni sem egyszerű a szervezetből.

A csoport tevékenysége sem arra utal, hogy komolyan vehető alternatíváról lenne szó: sajtóbeszámolók szerint trollfarmokat üzemeltetnek, a tagok nap mint nap a közösségi oldalakon létesített kamuprofilokon keresztül, koordinált módon osztanak meg üzeneteket - így például kritizálják a teheráni rezsimet, vagy éppen éltetik a MEK-et és a számukra kedvezően nyilatkozó tisztségviselőket angol, arab és fárszi (perzsa) nyelven.

Az anyaszervezet számos hibája ellenére azonban az NCRI mégis képes évről-évre prominens nyugati politikusokat összecsődíteni különböző rendezvényeire. Ebben minden bizonnyal közrejátszik Irán negatív megítélése: a közel-keleti befolyásszerzése miatt sokan tekintenek fenyegetésként a perzsa államra, a teheráni rezsimre pedig tényleg jellemzők a kiemelkedően súlyos emberi jogsértések.

Az egykori amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó, John Bolton még a tisztségére való kinevezése előtt, 2017-ben tartott beszédet az NCRI párizsi tüntetésén, ami a pénzügyi beszámolója szerint 40 ezer dollárt (több mint 10 millió forintot) hozott neki a konyhára. Ennek fényében cseppet sem meglepő, hogy az idei konferencián is felszólalt. Bolton persze nehezen vádolható azzal, hogy kizárólag a pénzért tenné, hiszen már bőven azelőtt Irán-ellenes héjának számított, hogy kapcsolatba lépett volna az NCRI-vel. A rendezvény más résztvevőire ez szintén igaz, Janez Jansa sem a múlt hétvégén vált a teheráni rezsim bírálójává. A szlovén miniszterelnök fellépése ettől függetlenül aggályos, hiszen kérdéses, hogy mondandójával nemzete és választói érdekeit képviselte, vagy az azonnali - esetleg későbbi - anyagi javadalmazás reményében konfrontálódott Iránnal. Különösen visszásnak tűnik, hogy a Delo című baloldali szlovén napilap értesülései szerint Jansa előzetesen nem egyeztetett a külügyminisztériummal, a diplomatákat így teljesen készületlenül érték az uniós és iráni reakciók.

A többi politikus esetében sem kevésbé elítélendő az NCRI rendezvényein való részvétel. Temérdek más lehetőségük lenne ugyanis a teheráni rezsim kritizálására - nyilatkozatokban, parlamenti beszédekben vagy akár szakmai fórumokon, ahelyett, hogy egy átláthatlan forrásokból finanszírozott, lobbiszervezetként működő, szektaként felépülő mozgalmat legitimálnak. Az iráni elnyomó rendszer bírálójaként érdemesebb lenne egy olyan ellenzéki csoportot felkarolni, amely tényleg képes arra, hogy demokratikus alternatívát kínáljon. Jelen helyzetben némileg jogosan cseng a teheráni kormány kritikája, miszerint a felszólaló politikusok olcsón eladták magukat az „egykoron Szaddám támogatását élvező terrorista szektának, amelynek kezéhez iráni vér tapad”. Az érintettek pedig legfeljebb azt vitathatják, hogy tényleg olcsón adták-e el magukat.